Itt a tavasz és az ültetési szezon. Hidegen hagy, mert a város szívében laksz, egy paneldzsungelben, vagy épp kertes házban, de hajnaltól napestig melózol, és annak is örülsz, ha a füvet le sikerül vágni?
Hidd el, azért van, amit érdemes ültetni! Teszem hozzá, hogy nyakunkon az Anyák napja, és ez remek ötlet lehet akár az anyukánknak, vagy akár gyermekeink anyjának is.
No persze pár cserépnyi, vagy balkonládányi szamócából sosem lesz annyi termés, hogy pálinkát (lekvárt csak a nagymama) főzhess belőle, de hogy a forró nyári estéken pár szemet a fagyikelyhed tetejére tégy, vagy a koktélos pohár szélére. Kétled, hogy jó érzés munkától megfáradva egy szép érett földieperre hazaérni? Akkor nem tudod, mi a jó!
Maga az ültetés sem hely, se nem költségigényes. Egy balkonláda az erkélyen, pár cserép az ablakpárkányon is elég, vagy akár függő kaspóban is jól elvan. Ha mindenképp trendi és zöld akarsz lenni, akkor akár használt pillepalackokból is készíthetsz függő állványt. A palackok alját levéve, kupak nélkül egymás fölött, szájjal lefelé összetoldva fűz össze őket oszloppá. Középre egy erős műanyagzsineget is befűzhetsz, a palackokat pedig virágfölddel töltsd meg. A palántáknak ujjnyi méretű lyukakat érdemes vágni. Így elegendő majd a legfölsőt locsolnod, a felesleges víz lecsurog.
Tehát mégis mennyi az annyi? A legjobb mizsei (a legjobb szamóca Lajosmizsén terem) palánta helyben véve 20 Forint körül van. (Csehéknél, a Benei úton a városhatártól egy km-re, csak ajánlani tudom, nekem évek óta bevált, télálló, igénytelen) Kell még virágföld (párszázas tétel), cserép (használt pillepalack is jó), meg pár perc. Ha jó palántát fogsz ki, télen a város szívében, vagy a garázsban simán kitelel, s a száraz levelek leszedése után már virágzik is tavasszal, mint ahogy az enyém is.
Ültetés: nedves virágföldbe helyezzük az életerős palántákat. Egy erős férfiujjal lyukat nyomunk, amibe a gyökérkéit igyekezvén egyenesen tartva betesszük a palántát. Igen, szokatlan dolog ez, hogy ilyen kis összevissza lődörgő, tartás nélküli dolgokat dugjunk be egy lyukba, de uraim, ezt nevezik kihívásnak! Ha benn van, összenyomjuk körülötte a földet, még egy kis víz, hogy jó nedves legyen a földje, de ne ússzon, s hamarosan gyönyörködhetünk is a nedvességtől peckesen ácsingózó palántáink!
Persze akik nem szeretnék bepiszkolni a kezük, az vehetnek készen, elültetve is a virágosnál (aligha fog többe kerülni, mint egy átlag cserepes virág), de ott ki tudja milyen palánta lesz, ki tudja milyen földben, olyanból nekem is kipusztult egy generáció (pedig drága volt, meg folyós).
A siker szinte garantált, akkor is, ha nem úgy néz majd ki a végeredmény, mint holmi katalógus címlapján, cserébe viszont magán viseli majd a kezed nyomát. Ez pedig értékesebb, mint bármilyen pénzen vett csecsebecse!