The Walking Dead: Survival Instinct
Kiadó: Activison
Fejlesztő: Terminal Reality
Megjelenés: 2013. március 19 (USA), március 21. (AU), március 22. (EU)
Platformok: Playstation 3, Xbox 360, WiiU, PC

A Telltale Games már megmutatta, hogy lehet jó Walking Dead játékot készíteni, most a Terminal Reality produktuma próbálja megugrani a Telltale Games által feltett lécet.

Az elején rögtön egy vallomással szeretnék kezdeni. Sem a belső nézetű lövöldözős vagy horror játékok, sem a Walking Dead nem áll hozzám közel. Pedig a zombis sorozatot, képregényt jó pár ismerősöm ajánlotta már nekem, sajnos idő hiányában egyiknek sem tudtam nekiállni. A Call of Duty, Battlefield és sok más hasonló játék helyett nekem a külső nézetes akciójátékok tetszenek, a horror, legyen az film vagy játék pedig ritkán került elő eddigi életemben. Jelen tesztem alanyáról már olvastam pár kritikát, amik nagyon lehúzták, de úgy voltam vele, szeretném a saját szememmel látni azt a sok hibát és legalább az eddig tőlem távol álló dolgokkal is picit jobban megismerkedek.

Walking-Dead-2

A játék elindítása után egy nagyon egyszerű menü fogad minket, az Options megtekintése után, akár a New Game-re is nyomhatunk, az extrákkal amúgy sem tudunk még mit kezdeni. Az elején egy Dixon nevű férfit irányíthatunk, akinek az ismerőse meghal, majd pedig mi sem kerülhetjük el a végzetet. A földről, szenvedve még láthatjuk fiúnkat, Darylt (Norman Reedus), a játék főszereplőjét, ő nem tud velünk végezni, a család másik ismerőse, Jeff viszont igen. Ezután következik a főcímdal meg egy minimális intró, innentől kezdve pedig Darylt irányíthatunk, aki elindul megkeresni bátyját, Merle-t (Michael Rooker).

A továbbhaladás szempontjából talán a játék fő eleme a benzin, ugyanis minden küldetés egy másik városban játszódik, a benzin viszont véges, így nem árt tankolni. Mikor egyik városból a másikba szeretnénk utazni, kiválaszthatjuk, hogy milyen úton menjünk. Mehetünk a benzintakarékosabb autópályán, ám ez jóval kevesebb tölténnyel, kajával vagy benzinnel kecsegtet, mint mondjuk, a hosszabb útvonalak. Naftától függetlenül kocsink lerobbanhat másképpen, ilyenkor muszáj keresnünk egy jó alkatrészt, különben nem tudunk tovább lépni. Az ötlettel nincs is gond, a kivitelezéssel már annál inkább. Konkrétan két város közt megálltam, mert kilyukadt az egyik kerekem, majd pár küldetéssel arrébb benzinért kellett kiszállnom a kocsiból… és ugyanaz a pálya a fogadott. Ugyanúgy jobb oldalon ott volt az étterem, arrébb a kisebb lakókocsipark, de még a benzintankok, kaják, töltények is ugyanott hevertek és a zombik száma is csak kismértékben változott. Olyan is volt, hogy egymás után ugyanazt a pályát töltötte be. Ezt egyszerűen nem tudom elfogadni a PS3/X360 generáció végén.
Egyébként autónkat lecserélhetjük, ha találunk egy másik slusszkulcsot, de érdemes jól megfontolni a váltást, hiszen némelyik járgánynak kisebb a csomagtere, ezáltal kevesebb holmit is vihetünk tovább magunkkal.

Walking-Dead-3

Utunk során csatlakozhatnak is hozzánk túlélők, akiket a főküldetéseknél elküldhetünk élelmiszerért, töltényért, benzinért, de utasíthatjuk őket, hogy maradjanak a kocsinál, adhatunk nekik fegyvert, sőt ha kicsit megsérültek, még meg is gyógyíthatjuk őket. Sajnos társaink soha sem fognak visszatérni, ha fegyvert adunk nekik azt bukjuk is, ami logikus, bár az egyik pajtit pont én öltem meg, mert zombi lett, de a vascsövet nem kaptam vissza. Nemcsak a csomagtér véges, hanem az utastér is, több túlélő esetén sajnos el kell valamelyiket küldenünk, de ez annyira érzelemmel teli, mintha az inventory-ból dobnánk ki egy cuccot.

Ha már Walking Dead játék, akkor ideje rátérnem az élőholtakra. Szegénykék nagyon butára sikerültek. Ha ketten mászkáltak és az egyikük észrevett, majd nyögdécselve elindult felém, a másik még véletlenül sem követte. Ez így tulajdonképpen rendkívül módon megkönnyítik a dolgunkat, hiszen sokszor két-háromfős csapatokat tudunk így egyszerűen megölni. Sőt nem ritkán beakadtak a tárgyakba, falba, de még az általam kinyitott ajtóba is, a bárpultra, kocsi tetejére pedig véletlenül se másztak fel. Volt olyan, hogy kifogyott a töltényem és előttem állt a drágaság, de ahelyett, hogy megtámadott volna, nekiállt Balotelli módra feszíteni.
Ezeket ellensúlyozzák az újraéledő zombik. Nem egyszer előfordult, hogy leellenőriztem egy folyosót vagy csak kisebb utcarészt, ahol senki sem volt, kicsit előrébb haladtam, majd hátulról már támadtak is a walkerek.

Lehet én gondolkodok rosszul, de szerintem egy zombi apokalipszis idején nem a késnek, a vascsőnek és a baseball ütőnek kéne a leghatásosabb fegyvernek lennie. Persze a késsel remekül, akár lopakodva is le lehet döfni egy-két élőhalottat (mondjuk volt egy-kettő ami annyira gagyi és sötét volt, hogy nem tudtam, hogy ez most háttal vagy szemben áll), de akkor se egy kés legyen a fő fegyverünk. Ráadásul egy zombi négy szúrás után dőlt csak el, hiába, hogy a torkánál vagy a fejénél szúrtam, a négynek minimum meg kellett lennie. Persze van itt shotgun, sniper, revolver, vagy Daryl fél képernyőt is elfoglaló nyílpuskája, de a program annyira spórolósan osztogatja a töltényeket, hogy érdemes csak a legvégső esetben fegyvert ragadnunk, viszont akkor meg számolni kell a nagy zajjal, ami miatt, akár több tíz ellenfél is megrohamozhat minket.
QTE (Quick Time Event – gyorsan kell lenyomni a felvillanó gombokat) is van, ez akkor jön elő, amikor egy zombi túl közel kerül hozzánk és megragad minket, ilyenkor a zombi fejéhez kell vinnünk a kis kört és megnyomni az akció gombot, Daryl pedig gyorsan átszúrja az opponens fejét. Talán ez a leghatásosabb módszer a zombik irtására, főleg akkor, ha többen jönnek, s bár olyan az egész mintha Darylt körbeadogatnák egymásnak, de akinek jó ritmusérzéke van, az villámgyorsan lemészárolhat akár tíz walkert is.
Evidens lenne, hogy egy zombi harap, de nem a Survival Instinct-ben. Itt karmolnak, amiből öt is elég és meghalunk, a harapás pedig csak a QTE-s rész totális elrontásnál jön.

Walking-Dead-4

Mint horror játék sem túl rémisztő a Terminal Reality féle Waling Dead. Persze néha van, hogy egy sarkon, egy ajtóból kitörve (ajtó darabjai meg eltűnnek a semmibe) ránk támadnak, és akkor jön az őrült gombnyomkodás, de a játék folyamatos előrehaladásával egyre jobban számítani fogunk az ilyen szituációkra. Sőt annyira kiszámítható a játék, hogy az ötödik pályánál már tudni fogjuk, mely ajtó lesz zárva és mely zombi kel fel a földről. Igen, ez az élőhalt csapat nem a respawnoló csoportba tartozik, ők, ha normális testhelyzetben ülnek, akkor bizony felkelnek. Nem tudni miért tápászkodnak fel és miért csak az ülő zombik, de felkelnek, és igazából a negyedik-ötödik pályától már mi fogunk odamenni az „ülő walkerhez”, hogy kelljen föl, aztán hagy halljon meg végleg.

Bár a Survival Instinct egy előzmény rész, sajnos történettel nem nagyon rendelkezik, és ami van az is nagyon rövid, konkrétan egy kényelmes délután alatt végigjátszható a játék. A városból megyünk B-be, közben megállunk párszor és ennyi. A főküldetések egy sémára épülnek: találjuk meg valamit, közben összefutunk egy túlélővel, aki odaadja a nekünk szükséges dolgot, ha megtalálunk neki valamit, valakit. A misszió játszódhat egy kórházban, a rendőrségen, az utcán; mindig ugyanilyen jellegű feladatot kell majd megoldanunk.
Online sincs, hogy esetleg kitolja a szavatosságot, bár ilyen játéknál szerintem senki nem játszana neten.

Walking-Dead-5

A grafika kb. a PS3/X360 generáció első éveit idézi és így 2013-ban, mikor vizualitás tekintetében olyan csúcskategóriás játékok jöttek, mint a Tomb Raider vagy a Bioshock Infinite, sajnos a belső nézetes Walking Dead még ad magának egy pofont. Persze megbocsátanám az ocsmány grafikát, ha ugye nem lennének az ismétlődő pályák, a kreativitást mellőző épületek és a hat-hét fajta zombi. Van itt üzletasszony, nővér, kopaszodó és pár fiatal zombi és ennyi, a kb. 10 főküldetés ezekkel dolgozik.
Az irányítás is igen borzalmasra sikerült. Nem értem a fegyverválasztást, hogy lehetett a háromszögre rakni, a nyilakon sokkal kényelmesebb lett volna, de ott ugye a kaják és figyelemelterelő holmik vannak, amiket amúgy tök felesleges használni. A sprint előhozása is bajos, de ez már csak a hab tortán.
Szegény Daryl és Merle amellett, hogy nem sikerültek élethűre még a hangjuk is unott, olyan mintha elsőre olvasták volna fel a butaságokkal teli szöveget és az került volna be a játékba. Szerintem a két színész úgy volt vele, hogy a program úgy is gyenge lesz, minek erőltessék meg magukat.

Walking-Dead-6

Összességében a The Walking Dead: Survival Instinct egy jó ötletekkel teli játék, ami a megvalósításnál vérzik el, olyannyira, hogy egy jó pont sincs benne. A rajongóknak biztosan óriási csalódás, de a műfaj kedvelőinek is komoly fizikai fájdalmat okoz a program, ugyanakkor tökéletesen megmutatja, hogy egy bejáratott franchise nevével bármit el lehet adni.

(A játékot partnerünk, az ÜberKonzol bocsátotta tesztelésre.)

Vélemény, hozzászólás?