Néha külön öröm azt látni, hogy a címfordítók kicsit gondolkodnak, amennyiben azt várják, hogy valaki látogassa a filmet. Bár így is egy elég gyengécske hangzással bír, még mindig sokkalta jobb, mint a szó szerinti fordítás. No de ne ragadjunk le itt, lássuk milyen értékeket és mondanivalót tartalmazhat egy zombikkal megspékelt romantikus tinifilm.

Nos hát első hallásra egyértelműnek tűnik, hogy semmilyet, okkal vagyunk szkeptikusak. Bizonyára mindannyian láttuk már azokat a filmeket, ahol az átlagos lány mindenféle misztikus lénnyel kerül szerelmi háromszögbe. Pontosan tudja mindenki, hogy melyik filmsorozatról beszélek, melynek okkal nem mondom ki a nevét, ugyanis az Eleven testek kritikája jobbat érdemel annál. A történet rém egyszerű: egy zombi járvány kellős közepébe csöppenünk, amely semmilyen szempontból nem nevezhető apokalipszisnek, ugyanis rengeteg a túlélő. Az élőket és az élőholtakat egy nagy fal választja ketté, melyet egy napon Julie (Teresa Palmer) és egy-két társa átlép. A zombik egytől egyig felfalnak mindenkit, ahogy az lenni szokott, kivéve Julie-t, ugyanis R (Nicholas Hoult), az egyik zombi srác, beleszeret. Onnantól kezdve R elkezd gondolkodni, érezni, sőt, szavakat mormogni…

Meglehetősen bugyutának hangzanak a fentebb leírtak és ami azt illeti, valóban azok is. Itt valami hatalmas dolognak kell lennie a háttérben, hogy ebből valami jó sülhessen ki. A titkos összetevő, ami szórakoztatóvá teszi a filmet, az nem más, mint a fricska. Egy olyan görbetükör, amely szándékosan belefut a legközhelyesebb baromságokba is, csak hogy bebizonyítsa, hogy a tinifilmek mögött tényleg több a hype, mint az érték. Egy nagyon erős szatíráról van szó, amely pont azáltal válik komolytalanná, hogy komolyan veszi magát. Egy kerek percig sincs kimondva vagy látványosan éreztetve, hogy ez többek közt a Twilight-szériát (na basszus kimondtam) hivatott a földbe döngölni, de az ismerős képsorok és a mondatok valahogy végig ezt sugallják. Különösen elősegíti ezt az érzést, hogy a Julie-t játszó Teresa Palmer akár ikertestvére is lehetne Kristen Stewart-nak. Azért ez túl nagy véletlen.
Az ő karakterére a legjobb szó talán a “semmilyen”. Tökéletesen másodrangú R mellett, mindössze egy szükséges eszköz, akivel ki kell alakítani egy szerelmi kapcsolatot. Ugyanez elmondható ugyebár az Alkonyat főszereplőjéről is. Az alkotás legnagyobb erőssége egyértelműen R karakterében mutatkozik meg, aki a belső monológjai segítségével folyamatosan biztosítja számunkra a narrációt. Hihetetlen viccesek egy-két helyen ezek a gondolatok, a film nyitánya az ő hétköznapjait mutatja be, ahol némi önkritikát gyakorolva bemutatja a semmittevés lényegét. Alapvetően halálra ítélt a gondolkodó és érző zombi ötlete, de valahogy mégis működőképes. Megannyi zombis filmmel a hátam mögött is teljesen el tudta velem hitetni az Eleven testek, hogy egy zombinak is lehetnek érzései, illetve akármikor kialakulhat élő és élőholt közti kapcsolat az ilyen típusú filmekben.

Már maga a két név (R. és Julie) is erősen hajaz Shakespeare klasszikusára és lássunk csodát, még erkélyjelenet is van, ráadásul jelen esetben is utálja egymást a két ”család”. És ha már lehetetlen kapcsolatok… A Twilight esik a legnagyobb túlzásokba, de azért a Micsoda nő története sem túl valószínű, hogy előfordulhat a való életben és egy jelenetben az is megkapja a magáét. Meg úgy en block megtalálja az ilyen és ehhez hasonló filmek gyenge pontjait és gúnyt űz belőlük. Noha valamilyen szinten paródiáról van szó, mégsem hasonlítható az erőltetett Horrorra Akadva fajtához. Ez annál sokkal intelligensebb, mert mint ahogy azt már mondtam, nincs konkrétan kimondva, hogy a film bizony szurkálódik.
Mindemellett egy teljes értékű történettel bír, amely halmozza a kliséket, de mindezt olyan látványosan, hogy egyszerűen ez is egyfajta humorforrás. Én nem tudom, hogy ez mennyire volt szándékos, de tekintve hogy milyen intelligensen kezelt görbetükröt állított fel, nyugodtan mondhatom, hogy a film minden egyes pontja a jó humorral megáldott készítők szándékos munkája. És ezt a szórakoztatási faktort úgy tartja fenn, hogy igazából maga a film nem kifejezetten tartalmaz vicces jeleneteket. Inkább csak a szituációk abszurditása (gondolok például a szökőkutas fináléra) teszi mulatságossá az egészet. Ezt valaki élvezi, valaki nem, én minden esetre jól szórakoztam.

Ami a színészeket illeti: a Kristen Stewart klónunk hozza a kötelezőt, semmi különlegesre nem kell számítani, mint ahogy azt már a prototípusnál megszokhattuk. A Julie apja szerepét betöltő John Malkovich is csak bosszantott, amikor megjelent a képernyőn. Ismét bebizonyosodott, hogy nem minden a név, nem egyszer láttunk már ismert/jó színészektől csapnivaló alakításokat, elég csak Edward Norton-ra gondolni a Hihetetlen Hulk-ban. Nicholas Hoult messze jobban alakított ezúttal, mint legutóbbi filmjében, az Óriásölőben, amelyről oldalunk már beszámolt. Jól állt neki a zombi szerep, tulajdonképpen a film egyetlen színfoltja. Érdekes, hogy egyébként alig felismerhető a srác, valamint megfigyeltem, hogy mindegyik filmjében valahogy tök másképp néz ki. Ebben az esetben elmondható, hogy lényegesen értelmesebb a megjelenése zombi sminkkel, mint anélkül. Nála láthatunk egyedül kiemelkedőt alakítást, mindenki más épp hogy csak nem statiszta.
A filmben szereplő speciális effektet igénylő zombik elég jól néztek ki, tökéletes volt a CGI munka, az viszont már más kérdés, hogy szükség volt-e rájuk. A képen is látható „csontik” azok a zombik, akik kicsit elfajultak, mert rosszul bírták az éhséget. Magyarán vannak „jó” zombik és rossz zombik, a jók természetesen sokkal szebbek. Mintha már kaptunk volna egy hasonló kompozíciót vámpír témában… Ne menjünk bele. Nem igazán látványfilm, de ahol szükség van az effektekre, ott jól muzsikál a film azon a téren is. Itt érdemes megemlíteni, hogy nagyon szép színekkel dolgozik a film, valahogy árad belőle az egyediség. Bár ez a kijelentés az alkotás minden egyes elemére igaz.

Ha épp mozizós randira készülünk, akkor nem is kell tovább gondolkodni, ugyanis etalon randifilm, mivel egyszerre vicces és romantikus, ami meg megint csak vicces. Tuti siker. Összességében egy nagyszerű filmről van szó, amely szerintem nagyon meg fogja osztani a közönséget, ugyanis nagyon sokan csak felszínesen nézik. Ha kicsit elkezdünk keresgélni a filmes emlékeink között nem egyszer fog mosolyra görbülni a szánk az ismerős képsorok láttán. Zombi film rajongóknak kifejezetten ajánlom, de csak a nyitottabbaknak, ugyanis ne a klasszikus harapdálós filmet várjuk. Mint vígjáték teljesen középszerű, meg sem közelíti a Zombieland szintjét, de ezt egy filmtől sem várhatjuk el. Viszont van benne valami, valami magával ragadó, ami miatt nagyon szerethető a darab és garantáltan sokszor elővehető. Hogy mi lenne az? Derítsétek ki a mozikban!

Értékelés: 7,5/10