Szépen sorjában haladunk a rock ikonok felsorakoztatásával, ámbár most ugrunk egy kicsit az időben és most a nagyszerű Iron Maident mutatjuk be nektek. Ennek az ugrásnak két oka van, az egyik, hogy a bandát az első heavy metal együttesek közt jegyzik. A másik ok pedig, ami sokkal inkább fontosabb, hogy néhány hete, azaz március 12-én elhunyt Clive Burr, a csapat egykori dobosa, így az Ő tiszteletére most ők következnek.

Clive-Burr

Jelenlegi felállás:

Bruce Dickinson – ének (1981 – 1993, 1999 -)
Dave Murray – gitár (1976 – 1977, 1977-)
Adrian Smith – gitár, vokál (1980 – 1990, 1999 -)
Janick Gers – gitár (1990 -)
Steve Harris – basszusgitár, vokál (1976 -)
Nicko McBrian – dob (1983 -).

Kétségtelen, hogy az Iron Maiden a heavy metal műfaj egyik legsikeresebb képviselője. A több 100 millió lemez is azt bizonyítja, hogy igen, ők eszméletlenül jól csinálták/csinálják, amit csinálnak. Nekik össze kellett állniuk és minőségi zenéket kellett összehozniuk. A Maiden, mint sokan tudjuk egy angol heavy metal banda, amit Steve Harris, basszusgitáros hozott össze ’75-ben. Ő ’65. március 12-én született, így a banda, miközben ünnepelt, egyben gyászolt is, mert már a fent említett napon Clive Burr elhunyt. Igaz ő már ’82 óta nem volt a banda tagja, de sokat tett hozzá a Maiden sikerhez, ráadásul a bandától való válás után is jóban maradt mindenkivel. Sokan, akik nem olvastak utána, úgy tudják, hogy az énekes, Bruce Dickinson, a megalapítás óta a banda tagja, pedig nem, habár igaz, hogy az ő énekhangja tett rá még egy lapáttal a Maiden gyönyörhöz, de előtte és utána is néhányan megfordultak a banda háza táján.

Az első énekes Paul Day volt, aki kemény egy évet húzott le a csapattal, majd a jellemtelen színpadi szereplése miatt kirúgták, őt követte Dennis Wilcock, akinek érkezése és ottléte sok vitát
eredményezett. Dave Murray, aki ’76-ban csatlakozott és, akit Wilcock ajánlott be gitárosnak, egy kis időre kilépett, ugyanis folyamatos vita volt közte és Wilcock között.

1977 tavaszán Murray visszatért, de addig az Urchin együttest tagja volt, ahol Adrian Smith volt a másik gitáros. Később Smith is becsatlakozott a csapatba, és a mai napig a Maiden gitárosa. Wilcock után Paul Di’Anno érkezett a hangjával és három évig tagja volt az együttesnek. Ez a bizonyos harmadik év kemény dió volt, ugyanis az énekes Di’Anno túlzott alkohol és kokainfogyasztása majdnem a ’81 turnéjukba került, ugyanis Di’Anno aznapi alkohol és kokainfogyasztása miatt a németországi koncertet le kellett mondani. Ez évben Steve Harris és Ron Smallwood, aki a banda menedzsere volt, ellátogattak a Reading fesztiválra, hogy új énekest keressenek. A Samson együttes frontembere Bruce Bruce nagy hatással volt Harrisre, aki ott eldöntötte, hogy ő kell nekik. A formaságok miatt ’81 szeptemberében a banda egy meghallgatást tartott, ahol Bruce szintén remekül szerepelt. Ekkor már a Bruce Dickinson nevet használta és hivatalosan is a Maiden énekese lett. Ezután öt olasz koncert következett, ahol kipróbálták Brucet és be is vált. A közönség hatalmas ordítással, lelkesedéssel fogadta őt. Bruce bírta a legtovább, aki 1993-ban lépett ki a zenekarból. Ez alatt elkészült a ’82-es The Number of The Beast album, ami a brit lemezeladási lista élére került. Megjelent a Run To The Hills kislemez. A Number Of The Beast és a Run To The Hills dalokra az együttes leforgatta a videoklipeket, amelyek hatalmas elismerésnek örvendtek, nem úgy, mint az album borítója, amelyen az ördög volt, Az albumot népszerűsítő turné The Beast On The Road néven 1982. február 25-én vette kezdetét és az év decemberéig tartott. Ez 180 fellépést és 16 országot jelentett. A New York -i Palladiumban telt házas koncertet adtak. Amerikában többször is a Judas Priest és a Scorpions előtt léptek fel, míg Angliában több mint 35 ezer rajongónak játszottak a Reading Festival főzenekaraként.

iron-maiden-2

A turné végeztével Clive Burr személyes problémák miatt elhagyta a zenekart. Döntését nagyban befolyásolta az a tény is, hogy a hosszas turnézás rendesen kimerítette a dobost, de alkoholproblémái is a távozás mellett szóltak. Távozása után hamar rátaláltak az azóta a Maident erősítő Nicko McBrain dobosra. Következett a Piece Of Mind album, amit a Bahama-szigeteken vettek fel, és ami a Uk Albums chart listáján a harmadik, valamint a Billboard 200-as listáján a hetvenedik helyre került. Ez az album lett az együttes legkelendőbbje, amiről Harris és Dickinson is kedvenc lemezként beszélt. Ez az album az együttes filmek és könyvek iránti érdeklődését fejezte ki. Olyan művek hatottak erre az albumra, mint a Dűne, vagy a Kémes a Sasfészekben. Érdekesség, hogy az albumon található To Tame a Land című dalt eredetileg Dűnének nevezték, de a Dűne regény írója, Frank Herbert kifejezetten gyűlölte a bandát, így más lett a cím. A „Piece Of Mind” című album után következett a ’84-es Powerslave, ami ugyanolyan zseniális volt, mint az előző albumok. A ’85-ös Live After Death dupla koncertlemez a valaha volt egyik legjobb koncertanyagot tartalmazza és ezt nem csak a közönség állítja, hanem a kritikusok is. Ez a lemez a ’84-es Word Slavery Tour összes anyagát tartalmazza és VHS formában is megjelent. A World Slavery Tour Kelet-Európai fellépéseinek egy részét filmre vették. Az eredetileg 30 perces videokazetta a koncertfelvételek mellett betekintést engedett a zenekar mindennapjaiba is, szemben az addig megszokott koncertanyagokkal, melyeken rendre csak az élő előadás volt látható.

Féléves szünet után következett a hatodik nagylemez összepakolása, ami 1986. szeptember 29-én jelent meg Somewhere In Time néven. Ez az album több mint 2 millió példányban kelt el az Amerikai Egyesült Államokban. 1986. szeptember 10-én vette kezdetét a Somewhere On Tour világturné, mely 1987. május 21-ig tartott. A koncerteken ismét látványos színpadi showt produkált az együttes, mely során Eddie, a kabalafigura az album tematikájának megfelelően cyborg formájában öltött testet.
A turné után ismét egy nagy dobásra készült az együttes, és ’88-ban megjelent a sokak által a legeslegjobb Maiden album, a Seventh Son Of a Seventh Son. Ez volt a banda első konceptlemeze, azaz a dalok egy konkrét történetet mesélnek el. Az album koncepciójában kiemelt szerepet kap a hetes szám: egyrészt az Iron Maiden hetedik lemeze született meg, másrészt a történet szerint ha egy hetedik gyereknek hetedik fia születik, akkor az különleges képességekkel lesz megáldva. Ezen az albumon szerepel a minden Maiden fan legkedveltebb dala, a Can I Play With Madness. A kislemezek mindegyikéhez készítettek videoklipet. Az album a hazai lemezlistán az első helyre, míg Amerikában a 12. helyre került ( Can I Play With Madness, The Evil That Man Do, The Clairvoyant, Infinite Dreams). A 7th Tour Of a 7th Tour néven futó koncertsorozat ismét látványos díszletet varázsolt az arénák színpadára. Az album borítóját megidéző gleccserek, jetik, havas hegyek jelentek meg a színpadon.

A turné után az együttes kisebb szünetet tartott, így bőségesen mindenki kipihenhette magát hisszük ezt mi, de egyik tag sem állt le igazán. Bruce Dickinson 1990-ben jelentette meg Tattooed Millionaire című szólóalbumát. Adrian Smith közben megalapította ASAP nevű zenekarát, amely 1989-ben egy Silver and Gold című AOR (Album-oriented Rock) albumot adott ki. Visszatérve kicsit Dickinson szólóalbumára, fontos megemlíteni, hogy Janick Gers gitáros is segítségére volt Bruce-nak, később Janick is Maiden tag lett és maradt is. McBrian, a dobos egy oktató videóval lepte meg a rock, de elsősorban a Maiden rajongókat. 1990-ben megjelent a The First Ten Years: The Video című VHS. Ebben az évben újra elkezdődtek a munkálatok, de Adrian Smith úgy érezte nem tudja folytatni, így bejelentette távozását, ami nagyon meglepett mindenkit, de a zenekar hamar folytatta a munkákat Janick Gers gitárossal. A No Prayer For The Dying című album volt az első, ami hazai pályán készült, és amiről a rajongók is megosztva vélekedtek. Angliában a lemezeladási lista második helyére kerültek, akárcsak az USA-ban, de a lemez nem fogyott úgy, ahogy az eddigiek.

Ekkor már érezhető volt, hogy Bruce sem szívvel-lélekkel dolgozik és a banda is visszakanyarodott a nyersebb stílushoz. A „Bring Your Daughter… to the Slaughter” volt az első olyan kislemezük, mely első lett az angol slágerlistán. Ez a dal lett a Rémálom az Elm Utcában 5. részének betétdala. Emellett a kislemez, egy Free és egy Led Zeppelin feldolgozást is tartalmazott. A Maiden ’90-ben elindította a No Prayer On The Road című koncertsorozatot, ami egy évig tartott. A korábbi látványelemek eltűntek és egyszerű koncerteket adtak. A turnén elhangzottak új dalok is, de a legnagyobb sikert a Bruce Dickinson által írt „Bring Your Daughter… to the Slaughter” című szám aratta. Ekkor Dickinson már kilépett és helyét Blaze Bayley töltötte be. A zenekar 1994-ben már lekezdte a munkálatokat és ennek eredménye a ’95-ben megjelenő The X-Factor című album lett, amit egyhangúan, mind a kritikusok, mind a rajongók a „rossz” kategóriába soroltak. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy ide Dickinson kell és nem más. Elindult a The X-factor turné, amire nagy lelkesedéssel készült a Maiden, de már közel sem voltak annyira érdekeltek, mint azelőtt. Visszaszorultak kisebb koncerttermekbe, kevesebb volt a néző, de a Sao Paulo-i állomáson adott koncert kétség kívül a legsikeresebb volt. A’98-as Virtual XI album, még rosszabb lett, mint az elődje. A legnagyobb fanatikusok sem élvezték. Sokan Bayley zenekarbeli szereplését kifogásolták. Az albumról néhány dal megjelent kislemezen, de azok is szintén feledhetőek, akárcsak a Virtual XI album. Ismét turnéztak és ismét kisebb koncerthelyeken, koncerttermekben. Ezt követően ’99-ben Bayley-t elküldték. Két hónap elteltével, márciusban hatalmas hírt kaptak a rajongók, ugyanis Dickinson és Smith is visszatért az együttesbe, ami azt jelentette, hogy visszakapják azt a csapatot, akit igazán szerettek.

iron-maiden-3

A Brave New World volt a zenekar visszatérő albuma, amit egyaránt a rajongók és a kritikusok is pozitívan fogadtak. Végre minden visszakerült a helyére és mehetett tovább minden az igazi Iron Maidennel. Ez az album a UK Albums Chart listáján a 7., a Billboard 200-as listáján a 39.lett. Az albumról a The Wicker Man című dalt Grammy-díjra jelölték (A legjobb metál teljesítmény). Nem meglepő, hogy ezután egy újabb turné következett, ami 2000 júniusától 2001. januárjáig tartott. Ismét számos országot érintettek, de a turné legjobb koncertje a Brazíliai volt. A Rock In Rio fesztiválon több mint 250 000 ember előtt léptek fel. Ennek a koncertnek a felvétele dupla CD-n és DVD-n is megjelent Rock In Rio címen.

A turné után következett egy 1 éves szünet, de utána ismét nekiláttak a munkálatoknak. 2002 márciusában két koncertet adtak Londonban, korábbi dobosuk Clive Burr megsegítésére, aki Sclerosis Multiplexben szenvedett. Még ebben az évben két koncertanyag jelent meg a Maidentől, a The BBC Archives és a Beast Over Hammersmith. Ezt követte egy gyűjteményesbox-szett, az Eddie’s Archive. Az újabb albumot a Dance Of Death-et már 2002-ben elkezdték készíteni, ami 2003 szeptemberében jelent meg. Ismét jól teljesített a zenekar, mert szinte ugyanazokat a zenei elemeket vitték bele, mint az előző albumba. Az angol lemezlistán ez a korong a 2. lett, az USA-ban pedig a 18. helyen szerepelt. A lemezt népszerűsítő Dance Of Death World Tour 2003 októberében vette kezdetét és négy hónapig tartott. Ez több mint 50 koncertet jelentett. A még mindig világhírű bandára ezen a turnén több mint 750 000-en voltak kíváncsiak. 2005-ben a zenekar bejelentette, hogy a debütáló album 25.
évfordulója alkalmából a teljes lemezt előadja a koncerteken, valamint a további számok is kizárólag az első négy albumról fognak elhangzani. A turnét támogatta a 2004 novemberében megjelent „The Early Days” DVD, mely a megalakulástól 1983-ig tartalmaz koncertfelvételeket. A Maiden nem állt le egy percre sem és 2005-ben újabb munkálatok kezdődtek, immár a 14. albummal, amely a A Matter Of Life And Death címet viseli. Ez az album Angliában a negyedi, az USA-ban pedig a kilencedik helyet érte el. Ekkor jött néhány negatív kritika, miszerint a banda öregszik.

Ennek ellenére újabb turné indult és újabb sikereket könyvelhetett el a banda. A turné után nem jött új album, de újabb turné igen, ami a Somewhere Back In Time World Tour nevet kapta. Ezen a turnén az előző hét album dalait játszották. Ez a név később egy 2008-as Maiden válogatás neve is lett. Alig egy év várakozás után 2009-ben elkezdődtek egy új album munkálatai. Ez az album a The Final Frontier nevet viseli. Ez a korong ismét pozitív elbírálást kapott, mind a rajongóktól, mint a kritikusoktól. Ez az lemez 2010-ben jelent meg és az El Dorado című dalért az együttes Grammy-díjat kapott, ismét a legjobb metal teljesítményért, de ezt már 2011-ben. Olyan szintén sikeres együttesek mellett voltak jelölve, mint a Korn, a Megadeth és a Slayer. Szintén 2011-ben, pontosabban március 15-én bejelentették, hogy ismét egy válogatásalbumot fognak kiadni, amely a Somewhere Back In Time folytatása lett, ez nem más, mint a From Fear to Eternity album. A dupla lemezes
válogatásalbum a zenekar 1990 és 2010 között megjelent dalait tartalmazza. 2012. február 15-én bejelentette a zenekar, hogy a következő turnéjuk, a Maiden England World Tour 2012-13 főleg az azonos című, 1988-as koncertet tartalmazó VHS kazetta anyagát fogja tartalmazni. A turné Észak-Amerikában startolt 2012 nyarán, majd várhatóan 2013-ban Európában folytatódik.

iron-maiden-4

Az Iron Maidenre olyan együttesek voltak hatással, mint a Motörhead, Black Sabbath, Queen, Cream, The Who, Led Zeppelin, Pink Floyd. Emellett ők is nagyon sok zenészre, együttesre hatottak, például Lars Ulrich, a Metallica dobosa az egyik legjobb heavy metal együttesnek tartja őket a Motörhead mellett. Corey Taylor, a Slipknot frontembere egyenesen rajong Dickinsonért. Furcsa talán, de Lady Gagának szintén a kedvence az Iron Maiden, ami talán nem is annyira furcsa, hiszen ha rá nézünk Gagára, előbb jut eszünkbe egy rockosan dögös, vagy metalos téma, mintsem a popzene.

Egyéb érdekességek:
Bruce Dickinson hivatásos pilótaként egy Boeing 757-es charter gépet vezet az Astreaus légitársaság kapitányaként. 2007 februárjában ő vitte a Rangers FC futball csapatot a Hapoel Tel Aviv elleni UEFA-kupamérkőzésre. Az Iron Maiden 2008-as világkörüli Somewhere Back in Time turnéján az Ed Force One elnevezésű utasszállító kapitányaként maga Dickinson szállította az együttest és segítőit a turné egyes állomásaira. 2005. augusztus 20-án az Ozzfest-en Shanon Osbourne leállítatta a Mainde koncertet, majd hamarosan „Ozzy, Ozzy” kórusokat kántáltak a hangberendezések. Ezt követően az elsősorban állók nyers tojással dobálták a bandát. A Brave New World Tour után Ivor Novello-díjat kaptak. Az Iron Maiden a maga több mint 100 millió eladott lemezével minden idők egyik legsikeresebb heavy metal zenekara. Ehhez hasonló eredményekkel a heavy metal zenekarok közül csak a Black Sabbath és a Metallica büszkélkedhet. Az együttes számai sok videojátékban szerepeltek, ilyenek például a Carmageddon 2, a Grand Theft Auto: Vice City, a Grand Theft Auto: Episodes From Liberty City, a Grand Theft Auto IV: The Lost and Damned, a Tony Hawk’s Pro Skater 4, a SSX on Tour és a Madden NFL 10. Emellett néhány számukat el lehet játszani a Guitar Hero és a Rock Band nevű játékokban.


Egy szó, mint száz, az Iron Maiden, habár rögös utat járt be sok zenészcserével, mégis mindenidők egyik legjobb heavy metal bandája volt és lesz is. Olyan dalok maradtak és maradnak bennünk még jó sokáig, mint a Fear Of The Dark, a Can I Play With Madness, a 2 Minutes To Midnight, vagy a Run To The Hills.

Vélemény, hozzászólás?