Most, hogy túléltük a húsvéti havakat, a jégtömbbel való locsolkodást, a bolondok napját és minden mást, újra itt volt már az ideje egy kiadós Random Tripnek. Az eheti zenészlista rockos hangzással kecsegtetett, s szerencsére be is váltotta ígéretét, igazi hatvanas évekbeli, leszakadt rock’n roll buliban volt része a kedves közönségnek. Sajnos zenei ízlésem nem tud háttérbe szorulni, amikor a rock műfajáról van szó, így képtelen vagyok bármi nemű elfogultság nélkül írni a kedd estéről. Nagy-nagy bánatomra régen szólt Random Trip a húrok szaggatásáról, de végre újra eljött ez a nap, hát íme.
A felállás telitalálat volt, összeszokottság és magas fokú egymásra hangoltság érződött a zenészeken. A mikrofonokat Vitáris Iván (Ivan & the Parazol) és MC Fantom (Saverne) uralta egyszerre békében és harcban. Iván pszichedelikus kisugárzását és újjászületetett Doors-tag imidzsét nehéz bárkivel is egyenrangúsítani, de Mc Fantommal kölcsönösen alkalmazkodtak egymáshoz, nem háttérbe szorítva a másikat. Lendületük, Iván drogos mámort hozó hangja és Jim Morrisont idéző nyújtásai nagyban meghatározták a buli hangulatát.
A húrok és a billentyűk szintén jól kijöttek egymással – boldog házasság, sok gyerek – egyszóval érződött a harmónia. Premecz Matyi, akit elsősorban a Kéknyúl Hammond Band alapján szokás definiálni, sokadjára is megmutatta, nem csak a jazzhez ért. Szepesi Matyival (Konyha, Magashegyi Underground) és Havas Miki (Irie Maffia) – aki mellesleg először lépett színpadra a Random berkein belül – eljátszadoztak a témákkal, minden váltás, felütés úgy érkezett le, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Havas Miki szépen, üldögélve húzta elő magából a csodát, erősítve a bensőséges próbaterem hangulatot, s Szepesi Matyi átlényegülése és eközben is irányítani tudása, pedig mindig is lenyűgözött.
Utólag sokszor fel tudok állítani magamban egy listát a szerepekről, hogy ő volt a domináns, ő az elfeledett, ő az eltitkolt tehetség, de a mostani összekovácsolódott csapatot nehéz szétbontani karakterekre. Annak ellenére, hogy otthon, bandáikban mindannyian egyéniségek, teljesen függetlenül képviselve ilyen, vagy olyan zenei irányt, így együtt elmosódtak határaik, s bármily pátoszosan hangzik is, egy cél érdekében léptek ki önmagukból, hogy összeolvadhassanak a zenéért.
A közönségen is ezt éreztem, bár az általam elvártnál kisebb volt a lelkesedés, a finom ringatózás, a filmbéli koncerthangulat közös élményt adott nekünk. A világítástechnikát itt muszáj megemlítenem, mert annyira ügyesen ráerősítettek a színpadon állók által képviseltekre, hogy öröm volt nézni az egyszer piros, máskor sárga, vagy akármilyen színű félhomályba burkolózó zenészeket, s még csukott szemmel is látni véltem a jelenetet.
Nekem nagyon sokat adott a mostani koncert, annyira sokat, mint az első Randomjaim, régen a fülledt, kicsi Instantban. Nem az újdonsága miatt, hiszen a rock koncert az rock koncert, hanem mert sok idő után újra kirázott a hideg. A zenészek anélkül, hogy tudtak volna róla, átadták a belefeledkezés örömét, a felszabadultságot, az őrjöngést, a megszállottságot, a mindent. A zenei élmény társult egy máshonnan jövő érzéki élménnyel, amit számtalanszor szeretnék még átélni a következő Random Tripeken.
Jövő héten többek közt a Zagar frontemberével, Ligeti Gyurival bővül majd a banda, s ne feledjétek, nem sokára itt a 4. születésnapi Random Trip is! Érdemes előre megvenni a jegyeket, hiszen esélyes a telthajós buli, sokan szeretnénk megünnepelni a lassan 1460 napja tartó folytonos megújulást!
Random Trip Facebook oldalát itt éred el (kattints a szövegre)
Fotók: Wlcsek András Photography