Vajon mit keresnek állatokat is ábrázoló, óriási rajzolatok a Nazca -fennsíkon egy olyan korból, amikor a repülő, vagy a hőlégballon (elvileg) még hírből sem volt ismert? Ki rajzolhatta azokat, és milyen célból, de legfőképp: hogyan? Mivel az igazságról még a szakértők is vitatkoznak, mindenki maga döntheti el, mi lehet a legvalószínűbb verzió. Ennek a vidéknek ráadásul nem ez az egyetlen rejtélye.

 

Peruban járunk, egy több mint 5oo négyzetkilométeres területen, az Andok hegyvonulatai és a Csendes – óceán között. A felszínen első ránézésre talán semmi különös nem tűnne fel, madártávlatból azonban már egészen más a helyzet. A rendkívül száraz, sivatagi köves talajon különböző alakzatok rajzolódnak ki, és ami még ennél is meglepőbb: tökéletes mértani szabályossággal.

A világ legnagyobb grafikai műalkotásairól már a 16.-17. századi spanyol felfedezők is említést tettek, majd a felfedezés egészen az 19oo-as évek elejéig el is felejtődött. Néhány évtized múlva viszont a formációk már a pilóták tájékozódásában is szerepet játszottak. 1941-et írtunk, mire a figyelem középpontjába kerültek a rejtélyes vonalak, köszönhetően egy amerikai régésznek és a feleségének, akik a helyszínre utaztak, hogy tüzetesebben szemügyre vegyék az ábrákat.

 

Az eddigi kutatások felderítették, hogy a Nazca- vonalakat úgy 15oo-2ooo évvel ezelőtt hozta létre az akkor még virágzó kultúra népessége. A formákat úgy alkották meg, hogy eltávolították a földfelszín kavicsos rétegét. A geoglifák sokféle állatot, madarakat, emlősöket (kolibri, majom, ember), és geometriai alakzatokat, (mint például spirál, háromszög, trapéz, valamint tökéletesen párhuzamos vonalakat) ábrázolnak. A méreteik sem elhanyagolhatóak, hiszen egy-egy figura hossza eléri a több száz métert is. Máig nem találták meg a választ arra, mihez kellettek, illetve hogyan tudtak ilyen szabályos vonalakat létrehozni.

Az egyik elmélet szerint a Nazca- indiánok már tudtak repülni, és erre több lelet is utal. Az ott talált cserépedényeken léghajót, sárkányrepülőt ábrázoltak, sőt, a vonalak végén több helyen “égetőgödröket” is találtak, így elképzelhető, hogy azok hőlégballonok felszállóhelyei lehettek. Erre a felvetésre ráerősít az is, hogy a sírokban olyan szöveteket is találtak, melyek szövése még a modern ejtőernyőkénél is erősebb és finomabb. Amerikai kutatók meg is építettek egy ilyen ballont, ezzel igazolva, hogy az elméletnek van alapja.

 

Több teória is napvilágot látott a funkciókkal kapcsolatban, az egyik, hogy a formákat vallási szertartásokhoz használták, míg mások szerint vízlelőhelyet jelölhettek vagy csillagászati naptárak lehettek. A helyiek legendája azonban sokkal izgalmasabbak: szerintük félistenek, a Viracochák művei, akik azért készítették, vagy készíttették a formákat, hogy azok segítségével lőjék be a leszállópályák helyét.

A csillagászati naptár elképzelést egyébként sok tudós osztja, ők a vonalakban a világ legnagyobb csillagászati könyvét látják. Ezek segítségével ugyanis az is kiderült, hogy mikor van a különböző munkálatoknak (például vetés, aratás) az ideje. Egyes madáralakzatok csőre például arra néz, ahol a nyári napfordulón felkel a nap.

A csattanó pedig még csak most jön: a “lerajzolt” állatok közül a kondorkeselyűt leszámítva egyik sem honos arrafelé. A pók alakzat ráadásul a világ egyik legritkább pókfajára utal, amely csak az amazóniai esőerdők mélyén él. Hogy tudták ilyen szabályossággal lerajzolni, ha még nem is láttak ilyet?

 

Jelenleg azonban nem az a legfontosabb, hogy mi- miért történt, hanem hogy a terület fennmaradjon. A Nazca – vonalakra ugyanis a jelenlegi helyzet szerint gyors pusztulás jár a felelőtlen turisták, az aranybányászok és a perui kormány nemtörődömsége miatt. A folyamat sajnos annak ellenére is tart, hogy a terület 1994-ben felkerült a világörökség listájára.

Nem ez az egyetlen különleges lelet azonban a környéken. Nazca városától nem messze egy rejtélyes temető is található, mely nem véletlenül áll a mai napig az érdeklődés középpontjában.