Steven Spielberg, napjaink egyik legjobb rendezőjének képességeihez nem fér kétség. Már első munkájával, a Párbajjal felhívta magára a figyelmet, mely mára egy igazi ínyencség lett a filmkedvelők körében. Később jött a Cápa sorozat, mely a horrort kedvelők nagy kedvence, majd 1993-ban a nagy áttörés, a film, mellyel megkoronázta pályáját. A Jurassic Park egy igazi kultuszfilm, egy remekmű, még mai szemmel is. Az idén 20 éves alkotás születésnapjára nem mást, mint egy plusz dimenziót kapott ajándékba. Ezt látni kell!

dino

 

A háromdimenziós filmek berobbanása hatalmas teret nyitott a filmkészítők előtt. Eme technika elérhetővé teszi a nagyobb szórakozási faktort, újabb, és jobb jelenetek kiötlésére sarkallta az alkotókat. Az elmúlt években rendkívül nagy számban kaptuk a térhatású filmek címeit, s köztük olyan alkotások is szerepelnek, melyek örökre beírták magukat a filmezés történelemkönyvébe. Remek példa erre az Avatar, mely olyan bevétellel büszkélkedik – köszönhető ez persze a jókor jó helyen effektusnak is -, mely szó szerint párját ritkító, vagy említhetnénk az utóbbi 1-2 év nagy slágerét, a Bosszúállókat. Az igazat megvallva rendkívül kevés kétdimenziós filmet kapunk manapság, ha látványról van szó, akkor pedig már egyáltalán nem. Számomra eddig a Hobbit tetszett legjobban ebből a szempontból, ugyanis az az alkotás gyönyörű, és igényes is egyben. Természetesen a Hollywood-i alkotók sem hülyék, és az általuk eddig megteremtett, hatalmas sikernek örvendő filmek is bekerültek a képbe. Arra gondolok, hogy régebbi filmjeiket próbálják átültetni a háromdimenziós világba. Igen, ennek elsőre pénzhajhász, és bőrlehúzás szaga van, és úgy hiszem az esetek döntő többségében nem is szól másról. Az első ilyen „újrahasznosított” film amit láttam, az a Csillagok Háborúja újabb trilógiájának nyitó epizódja, a Baljós árnyak volt. Lucas úgy gondolta, hogyha megdobja még egy kiterjedéssel a filmjét – ami egyébként hatalmas bevételt hozott ’99-2000 között -, akkor még pár bankóval kövéredhet. Ez természetesen be is jött, annak ellenére, hogy maga az alkotás újraformálása rosszul sikeredett. A film 3D-s verziója gyenge, a hatás nem látványos, csupán pár percnél. Ahol nagyon szép, az talán a fogatverseny volt csupán. Később, a Star Wars nagy ellenfele, Cameron úr is beszállt a buliba, és a másik rekorder, a Titanic is kapott egy dimenziót. Ez az alkotás már sokkal jobban viselte a piszkálást, a hatások erősebbek, valószínűleg a több zöld hasú miatt. És itt jön a képbe Steven Spielberg, és az ő Őslényparkja. 

park

 

Fiatal fejjel, még vastag, fekete műanyagdobozban kaptam meg anno a Jurassic Parkot. Talán 1996 felé járhatott a naptár, és akkoriban – hála a lassabb haladásnak és információáramlásnak – ez a film még viszonylag újnak, és „atombrutálisnak” hatott. T-Rex, Raptor, Brachiosaurus! Mi kell még?! Nem beszélve arról, hogyha korhoz viszonyítunk, szerintem minden idők egyik legjobb látványelemei találhatóak meg a Jurassic Parkban. Tehát jó 16-7 évvel ezelőtt láttam először, és nem hazudok, ha azt mondom, azóta körülbelül 30-szor néztem meg Dr. Grant és barátai kalandját. Kicsit szkeptikusan ültem neki a Baljós árnyak után, szó szerint féltem, hogy egykori nagy kedvencemet földbe tiporják. Aztán a stáblista után teljes nyugalommal sétáltam ki az aulába. Ez remekre sikeredett! De komolyan! Már az első percekben láttam, hogy minőségi munkával van dolgunk. A 950 fős stáb, aki a kész munkán dolgozott példátlan teljesítményt nyújtott. Az egész látványvilág szebb, színesebb, élesebb, mélyebb lett. Feljavított időjárási viszonyok, mélyebb tónusok jellemezték az egész filmet. Természetesen a Parkot sem kímélte az idő vasfoga, de ahhoz képest, hogy egy 20 éves filmről beszélünk, hihetetlen. A kultikus, T-Rex-es jelenet, mikor az esőben a fiatalokra támad, lélegzetelállítóra sikeredett. Több eső, szebb színek, és pazar 3D hatás, na meg az újrakevert szinkron megtette hatását. Mondjuk így a cikket írva nem is lepődöm meg, ugyanis Spielberg sosem adott ki szemetet a kezéből. Tény, hogy voltak kisiklásai, de alapvetően egy remek rendező, s itt remek alapanyaggal is dolgozhatott. A film több mint 2 órája az előbb felsoroltaknak köszönhetően úgy elrepült, hogy észbe sem kaptam. Természetesen magamban az összes dialógust mondtam, a poénokon még mindig nevettem, a dinoszauruszokon pedig még mindig csodálkoztam. Rendben, tény, hogy a JP sok robotmegoldással dolgozik, rengetegszer makettet használ. De amikor nincs más lehetőség, Steven is hozzányúlt a számítógépes effektekhez. Az egészben az a meghökkentő, hogy 1993-ban jobb CGI-al dolgozott, mint a mai filmek nagy része. A jelenet, amikor a zsarnok gyík kiront a fák közül, és elejt egy gallimimust, az mai szemmel is félelmetesen jó. Nem tudom mivel dolgoztak anno, de a Jurassic Park még ma is megállná a helyét a látványfilmek porondján. 

dinosaurus

 

Tehát azt mondom, ez az eddigi legjobban sikerült 3D remake. Tényleg remek, és az ember nem is mondaná meg, hogy nem így készült az alkotás, holott az már 20 éves. Azt kell mondanom, bátran ajánlom mindenkinek e remek film remek remake-jét! (Bocsánat a szójátékért!) Ajánlom azoknak, akik már látták valaha, de azoknak is, akik még nem látták remegni a víztükröt, és nem jártak még a Jurassic Park 10 000 voltos kerítései között.