A cég évek óta azzal a szlogennel reklámozza magát, hogy a „vezetés élménye”. És amikor először beültem egybe azonnal rájöttem, hogy egy ilyen autót tényleg élmény vezetni. Legyen az régi vagy új, valahogy más. De mint minden autónál, itt is vannak bizonyos szempontok, érvek, hogy az egyszerűbb bár régebbi, vagy a bonyolult, de modernebb mellet döntsünk.  Az összehasonlítás alapja egy 1996-os BMW 318ti (E36) és egy 2011-es BMW 318d (E90), mivel ezeket a típusokat vezettem a legtöbbet. Kezdjük a régebbivel.

bömös

 

Annak ellenére, hogy egy másfél évtizedes autóról beszélünk, így is megállja a helyét sok mai között. Mivel 318 ezért a hármas sorozat, ez esetben egy 1895 ccm-es motorral felszerelt darabjáról van szó. Motorja kellemes, csendes járású, de egy határozottabb odalépésnél felbődűl és azonnal húz. 2000 fordulatig ne várjunk csodát, de 2700-tól már kellemesen megindul, a csúcsteljesítmény 140 lóerő és 180 Nm. Valamint: nincs tele elektronikával! Ez nagyban lecsökkenti a hibalehetőségek kockázatát, ezzel együtt a szervizelés költségeit is. A manuális váltó szépen beletalál mind az 5 sebességbe. Súlya kiviteltől függően 1300 kg környékén mozog, kis különbségekkel. 5 féle változat van: sedan, touring (kombit a Lada gyárt!), coupe, cabrio és compact (ezt a mai 1-es sorozathoz tudnám hasonlítani).  Ezek közül a coupé igen népszerű driftautó alap. A futóműre alapból nem lehetne panasz, feszes, szépen tart a kanyarokban, de a magyar utak minősíthetetlen állapota miatt nem lesz zökkenőmentes az utazás. Ez a zsebünknek sem tesz jót, mivel a feszes beállítás és sok rázkódás kombinációja gyorsabban koptatja az alkatrészeket is. A beltérre sem lehet különösebb panasz, a németek ismerik a kényelem fogalmát. Fűthető bőrülések, elektromos tükrök és ablakok, szervokormány (1993-), és mindezt el lehet rontani egy automataváltóval. Bár tény, hogy remek automata kocsikat gyárt a BMW, nekem akkor sem sikerült megbarátkoznom vele. Továbbá van még ABS és ’96-tól légzsák, kipörgésgátló csak a következő generációban jelent meg.

Ami tetszett: érezni az autó viselkedésén a kezességet, „egyben van”. Élénk gázreakciók, harapós fékek, hátsókerék hajtás. Minimális elektronika, vezetni is kell, nem csak ülni. Szerszámmal kell javítani, nem számítógéppel.

Ami nem tetszett: gyalázatos törésteszt, fogyasztás (9-10 liter), autópályán nagy menetzaj, magyar hozzáállás (ha BMW-s vagy akkor tahó). Nagyon sok közülük leharcolt, összetákolt. Ha vásárolni készülsz, mindenképp alaposan nézd át, érdemes egy jártasabb embert magaddal vinni!

A másik autó egy 318d, tehát 3-as sorozat, de 1995 ccm-es, egy turbós motorral. De akkor mért nem 320d? Mert a:

-316d – két literes dieselmotor, turbó nélkül

-318d – ugyanez a blokk egy turbóval

-320d – és két turbóval

Ez kicsit formabontó a régi típusjelölésekhez képest, de meg lehet szokni. Beindítás után csendesen jár a négy henger, alapjáraton is teljes a nyugalom. Egyedül a halk karattyolásból lehet tudni, hogy az autó is útra kész. Érdekesség, hogy a BMW első dieselmotorját egy magyar mérnök, Anisits Ferenc tervezte 1986-ban, addig csak benzines hajtás létezett.

bmw-3-700x393

 

Jobb lábunkkal 143 lóerőt és 300 Nm-t tudunk előcsalogatni, ezzel már nem jelenthet problémát az országúti előzgetés. Ehhez párosul egy 6 sebességes manuális váltó. Hiába az a 15 év, az E36-os váltója mégis jobban tetszett. Egyedül a hatodik sebességet hiányoltam. Itt „csak” 4 féle kivitel van: sedan, touring, coupé, cabrio, mindegyik 1600 kg körül. Utóbbi kettő csak nagyobb motorokkal rendelhető. A futómű ugyanúgy feszes, de jobban tűri a kátyúkat. Azért a fekvőrendőrökön körültekintően kell áthaladni.  A beltér tartja színvonalát a korhoz képes, csak sajnos sok kényelmi kiegészítő feláras. Szerencsére egy 8 hangszórós hifi cd lejátszóval és egy klíma azért belefért. A középkonzolon megszaporodtak a gombok, azért többé- kevésbé átlátható (ezzel sokan nem értenek egyet). A kipörgésgátló gombnyomásra kikapcsolható, de egy diesel autó esetében ennek nincs sok értelme, mindenesetre remek talány. A 3 betűs rövidítésekből mindenfélét megtalálunk, ezeket külön nem is sorolom fel. Sajnos elektronikából nincs hiány, nem tartom jónak, hogy az autó figyel helyettünk a vezetésre. Ide tartozik az esőszenzor, világításvezérlés, követési távolság figyelő, táblafelismerő rendszer, sávelhagyásra figyelmeztetés, mind-mind csupa fölösleges kütyü.  A BMW extralistája szinte határtalan, de igen súlyos pénzeket is kérnek érte. Például: bőrülések 600.000-1.000.000-ig, navigáció 1.018.000 és automataváltó 720.000-ért. Ez csak néhány a sok közül, de az összegek szerintem így is kiverik a biztosítékot. Aki nagyon nem bír elszakadni kedvenc sorozatától, az TV funkciót is kérhet durván 340.000 forintért. Így nagyon gyorsan el lehet költeni még egyszer annyit extrákra, mint magára az autóra.

Ami tetszett: autópályán is csendes, jó fogyasztás (6 liter – még 160-as tempónál is).

Ami nem tetszett: horribilis szervízköltségek, váltó, a magyar hozzáállás, rémisztően idegesítő start-stop elektronika (leáll a motor pirosnál, kuplung lenyomására indul), sok benne a műanyag.

Összegezve: az új takarékosabb, mégis nyomatékosabb. Talán ez az egyik legszebben sikerült 3-as BMW. Ennek ellenére a régi motorja-váltója tetszik jobban. Ha muszáj lenne választani, mégis az újat választanám a biztonságosabb kivitel miatt, szigorúan benzinmotorral. Neked melyik kéne?