Filmrajongóként néha nem is tudjuk mi az idegesítőbb? Régen ugyebár arra a filmre “néztünk fel”, ami televolt számítógépes filmes trükkökkel (CGI), mára viszont már a technika elérhetősége miatt néha túl sok lett az ilyen filmből és virtuális gyomorrontásként söpört végig a mozikon. Manapság már az a menő, ha valamit a valóságban is “megcsinálnak” és nem digitálisan vernek át minket. Természetesen simítani mindent kell a végén, de néha épp e miatt már azt sem hisszük el, ami valóság. Mi így jártunk a következő filmekkel is. Higgyetek a szemeteknek!

 

A csodálatos pókember – hinta valódi acélszálakon

A filmet nagyon sokan leszólták. Én kicsit kétségek között kezdtem el nézni, mert mégsem a megszokott kicsit láma  Tobey Maguire után nem tudtam elképzelni mással a karaktert. Na, de most itt nem is ez a lényeg. Marc Webb a megszokott klisékkel szakítva keményen a tettek mezejére lépett és valósághűen akarta a pókember-mozgásos jeleneteket. A terv meg is valósult és íme a valóság:

Andrew Garfield kaszkadőrt nem segítette más mint pár cipőfűző vastagságú acélhuzal, amelyet csörlőkre erősítettek. Az acélhintás-sínes-csörlős technika végeredményként egy folyamatos ívelt mozgásként jön le a filmen, amibe belegondolva a mi alsógatyánk azért rendesen tele lenne.

Azért a Tobey epizódokra visszatérve van még egy érdekesség. Ki ne emlékezne arra a jelenetre, mikor Peter Parker a pók csípésének hatására emberfeletti képességre és reflexekre lesz képes. Itt van például a tálcás jelenet. Itt sem volt filmtrükk.

A titok nyitja egy ragadós felületű tálca, és 156 próbálkozás, és máris pápát inthetünk a komputertechnikának.