A tudományos fantasztikum a férfiember egyik kedvenc területe. Van ugyebár a kőkemény sci-fi, amelynek alapja a tényleges tudomány. Ebbe a kategóriába tartoznak azok a művek, amelyeket előbb-utóbb utol is ér a technológiai fejlettségünk (gondoljunk csak Verne klasszikus tengeralattjárójára, vagy űrrakétájára). A másik kategória viszont a végletek világa, a fantasztikum olyan merész bugyrai, melyekben az időutazás csak egy gombnyomás kérdése. Mindezek megjelenítése a mozivásznon szinte egyidős magával a mozival. Gondoljunk csak az 1927-es Metropolis című klasszikusra. Biztonsági öveket becsatolni jöjjön a mi 100-as sci-fi film listánk. A szpojlerekért előre elnézést. Mi szóltunk!

 

60. Frankenstein (1931)

A film lehet klasszikus horror kategóriába tartozik, de azért ha megvizsgáljuk a tudós felszerelését és egy új életforma megteremtését, szerintünk ez igenis tudományos fantasztikum. A történetben ugyanúgy jelen van minden, amit egy klasszikus sci-fi is felvet: a társadalom elutasítása az újra, etikai kérdések és nemmegértettség.

59. Az utolsó csillagharcos (1984)

Mi történik ha az ember végigjátszik egy klasszikus videojátékot és hirtelen ott terem Robert Preston, aki valójában egy intergalaktikus harcban való segítségre kér fel bennünket? A játék csak egy tesz volt, és aki végigviszi annak a segítségére szükség lesz a valóságban, hiszen le kel győzni a Codan armadát.

A 80-as évek videojátékaiban volt valami varázs, amire csak arra emlékszik aki átélte azt az érzést. Nehéz róla beszélni, de mindent kalandként éltünk meg. Ebből az érzésből született ez a B-kategóriás sci-fi is, amely előhozza egy fiatal srácból az hőst.

58. Világok összeütközése (1951)

A filmet Rudolph Maté (lengyel származású, de fiatal korában Magyarországon is dolgozó) rendezte. A Földet egy óriási nagy méretű meteor becsapódása fenyegeti. Menekülésre az emberiség 1%-nak van csak esélye, ők azok akik elhagyják a bolygót. A többiekkel pedig a katasztrófafilmekből már tudjuk, hogy mi történik.

A háttérben az is meghúzódik, hogy az 50-es években az Egyesült Államok meglehetősen pánik üzemmódban élte napjait. A When Worlds Collide, csupán ezt a hangulatot lovagolta meg egy kicsit más aspektusban.

57. 1984 (1984)

Alap mű, és ezzel elmondtunk mindent. A történet egy olyan korszakban játszódik, ahol állandóan háború dúl valahol a távolban, a titkos börtönök és a kínzás mindennapos. A média az állam kezében van, melynek célja az érzelmek és legfőképp a műveltség minimalizálása. A mű olyan világképet jelenít meg, amelynek gondolata szinte állandóan jelen van a társadalmat és politikát kritizálók között. Most pedig nyomás a padlás és kotorjuk csak elő az a poros Eurythmics kazit, vagy keressünk rá a neten.

56. Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004)

“Az egész az agykárosodáson alapszik,” – magyarázza Tom Wilkinson Jim Carrey-nek “… de nem okoz több kárt, mint egy átmulatott éjszaka”. Minderre viszont szükség van, ha ez ember ki akar törölni egy szakítás utáni szerelmi emléket.

Az egész történet persze a romantikus komédiai szál miatt lett érdekes, de a ne felejtsük el, hogy a filmen ott a láthatatlan “Powered by sci-fi” felirat is.

55. Kapcsolat (1997)

Carl Sagan eredeti regényét Robert Zemeckis vitte filmre. Érdemes eljátszani a gondolattal, hogy a valóságban hogyan is reagálnánk mi emberek, ha üzenet érkezne az űrből.

Jodie Foster úgy tűnik elég jól elvan a gigantikus parabolaantennák árnyékában, de napjainkra már nem is vicces az is amikor milliárdos magántőke kerül az űrkutatásba. A Contact zseniális húzása viszont az volt, hogy tömegek felé tette nyilvánvalóvá az ateista hit (hiszem ha látom) és a tudományosan nem bizonyítható láthatatlan dolgok találkozását. Ez a film volt az első, amely a bámulatosan jól kinéző slow-motion technikát alkalmazta.

54. Ragadozó (1987)

Predator: ilyen az amikor a CIA latin-amerikai akciója félrecsúszik és minden inkább a túlélésért való küzdelemről szól. Kiderül, hogy földönkívüli civilizációval állunk szemben, amely problémát nem fejvakarással kell megoldani. Addig persze erős trófeagyűjtés folyik.

1987-ben Arnold Swarzenegger sem hitte volna, hogy a “Get to the choppah!” kifejezés 2010 után iszonyatos nagy mém lesz. Aki nem érti járjon utána.

53. Nyisd ki a szemed! (1997)

Ez a francia-spanyol-olasz koprodukcióban készült film olyan mintha Total Recall – Az emlékmás (1990) és a John Frankenheimer féle Második lehetőség (1966) filmek mashupja lenne. Penélope Cruz itt még erősen spanyolul tolja. A film az a kategória, hogy amikor már tudod a végét, újra akarod nézni.

A Tom Cruise féle Vanilla Sky remake-et szerintünk kár volt elkészíteni, de hát a remake az csak remake marad.

52. Az Androméda-törzs (1971)

A filmben 20 percen át fürdőző embereket fogunk látni. Nem vicc, de ez még csak a kezdet. A túlságosan részlet orientált film nagyon sok olyan jelenetet tartalmaz, amelyek a bizonyára tehetséges filmkészítő csapat munkáját dicséri. Az akkor nagyon nagy sikerű novellából készült film bizonyára lekötötte a nézőket, de el kell, hogy áruljuk, hogy ez a film nem szól semmiről.

51. Az időgép (1960)

Pál György (hogy mennyi a magyar név a klasszikus sci-fi világában ugye?) fogta H.G. Wells (Világok harca) novelláját és alkotott egy nagyot.

A viktoriánus korszakban élő Rod Taylor által megszemélyesített karakter bepillantást kap a két világháború, valamint a nukleáris pusztítás utáni korszakba, majd randizik a morlockok nevű mutáns fajjal. A film a steampunk szerelmeseinek egyik gyöngyszeme is egyben. 2002-ben ez a film is kapott egy remake-et, amiből arra tudunk következtetni, hogy Hollywood lassan kezd kifogyni az eredeti ötletekből.

A lista következő részét itt találod.