A horrorfilmek már nagyjából 100 éve borzongatják meg a közönséget. Nem egy álmatlan éjszakát köszönhet nekik az emberiség és nem kevés párkapcsolat kezdetét okozta az a bizonyos félős összebújás. Igaz, hogy talán ez az a műfaj, amiből a legtöbb rossz alkotások készül (a thrash horror mára már létező műfaj), azonban igyekeztem a 100 legjobbat összeszedni nektek, hogy mindig legyen miből válogatni a hétvégéken!

80. Isten haragja (Frailty)

Isten haragja

 

Bill Paxtont kisebb-nagyobb szerepekből már ismerhetik a rajongók (már ha van konkrétan Bill Paxton rajongótábor), de a 2001-es Isten haragja volt az első filmje, amiben a rendezői széket is ő foglalta el. Ez a történet a legmegfelelőbb választás a Trick ‘R Treat mellett Halloween-re, már ha szeretjük a pszichothrilleres elemekkel megtűzdelt, régimódi sorozatgyilkosvadászatot. Powers Boothe egy amolyan sorozatgyilkos-vadászt alakít az FBI berkein belül. A story úgy kezdődik, hogy Matthew McConaughey beszambázik hozzá, leül és közli, hogy tudja hol van a gyilkos, akit csak Isten haragjának hívnak. Ebből az alapkoncepcióból kerekedik ki egy nyomasztó történet isteni utasításokról, fanatikus szülőkről, csapdába zárt fiatalokról, a lojalitás próbájáról, angyalokról és démonokról na meg persze pár fejszéről.

Bár Paxtontól senki nem várt egy erős filmet, a Frailty mégis képes hidegrázást hozni magával elejétől a végéig. Kezdődik a “Mi?? Ezt ugye nem gondolták komolyan?” gondolattal, tíz perc után pedig már az “Atya ég, ezt nem hiszem el!” részig jutunk, természetesen mindezt a pozitív értelemben. Amikor a stáblista gördül már lefelé, mi még mindig tippelgetünk. Először azt hisszük, hogy tudjuk mi folyik itt, majd megrémülve tapasztaljuk, hogy mekkorát tévedtünk. De aztán megint megnyugszunk mert úgy tűnik, hogy minden irányítás alatt van, majd pár fordulattal, csavarodással a film a végkifejlettben meglepve és valahol megtörve hagy ott minket a megtörtség sivatagában. Igazi hullámvasút-film.

79. 28 héttel később (28 Weeks Later)

 

28-hettel-kesobb

Nekem igenis tetszett ez a film. Szerintem egy remek folytatás volt, ami hű maradt az eredeti műhöz, továbbvitte a történetet, valamint félelmetes és kellően ocsmány volt végig. A rendezés Juan Carlos Fresnadillo munkája és meglepően jóra sikerült, jól követi le Danny Boyle klasszikusát.

Egy igazi zsigeri, szórakoztató mű, korrekt színészi játékkal és véleményem szerint tökéletesen kielégítő. Néhány jelenet nagyon durva és rettegéssel teli, ami bizony néha igencsak megszorongatja az eredeti mű tökeit. Egy okos filmről beszélünk egy okos rendezővel a kamera mögött és emiatt kimagaslik az átlag horrorok sorából. Ne legyen félreértés, az első rész határozottan jobb, de a 28 héttel később megállja a helyét a 79. helyen a félelmetessége, a jó akciójelenetek és a remek atmoszféra miatt.

78. A kör (The Ring)

A kör

 

Ohhhohoo. Egy igazi klasszikusról beszélünk a horror világban, ha a Kört emlegetjük. Valószínűleg benne van a top10 legismertebb horrorfilmben és számtalan társalgásban felmerül, ha az “ijesztgetős filmek” a téma. És bizony ennek oka is van.

Bárki, aki először nézi meg a Kört, az bizony számíthat rá, hogy 7 napon keresztül les majd a háta mögé rendszeresen és elkerül minden létező TV készüléket. Maga a videókazettán szereplő jelenetsorozat elég felkavaró ahhoz, hogy helyet kapjon a listán, de kombinálva a rettentően félelmetes jelenetekkel, amiben Samara megtámadja áldozatait, bizony a terror egy új fokát mutatja be nekünk.
Maga az ijesztgetések nem jönnek ugyan sűrűn, mivel a történet is komoly hangsúlyt kap és kellően komplex is ehhez, de cserébe felfedezhetünk egy olyan múltat, ami a lelkünket sokkal jobban sokkolja, mintha folyamatosan az arcunkba kiabálnának fél méterről. A hátborzongató, TV-ből kimászó, fehér bőrű és fekete hajú kislány ugyanolyan félelmetes, mint bármelyik hasonló témájú filmben és ez önmagáért beszél. Több képkocka is sebet ejt az ember lelkén és ezt talán csak a jól időzített bevágások fokozzák, mint például a film elején a szekrényben megtalált lány feje. Az az arc örökké elkísér…

77. Iszonyat (Repulsion)

Iszonyat

 

Az Iszonyat a rendező (Roman Polanski) elmondása szerint egy keményvonalas horrornak indult, de végül is egy pszichothrilleres irányba csapott át. Catherine Deneuve egy Carol nevű nőt játszik, aki lényegében mindentől és mindenkitől fél, de főleg a férfiaktól. A testvérével és annak férjével él, a világ lassan bezáródik körülötte, leszámítva néhány próbálkozást egy kedves sráctól. A dolgok csak tovább romlanak, amikor egyedül marad egyszer egy hétvégére.

Az Iszonyat Polanski egyik lazán kapcsolódó filmsorozatának, az “Apartman trilógiának” az egyik része (a Rosemary’s Baby és a The Tenant tartozik még ide) és bizony az egész elég rideg. Mivel Carolt figyeljük percről percre, ezért a néző is szép lassan átérez mindent, amit a nő tesz: megijed a hirtelen hangoktól és az igazán beleélősek még London utcáinak beszűrődő szagát is majd-majd megérzik.

Mivel soha nem magyarázzák el nekünk, hogy pontosan milyen baja is van Carolnak, ezért a film képvisel egy sajátos, nyomasztó légkört, amit még a rendező természetfeletti témájú horrorfilmje, a Rosemary’s Baby se tud felmutatni. Itt semmi sem természetfeletti, gyakorlatilag még fenyegetettség sincs, csupán egy fiatal nő elképesztően zavart elméje. És bizony a Repulsion bemutatja, hogy bőven elég ez is egy horrorfilmhez.

76. Zombieland

Zombieland

 

Akármennyire is trend lett mostanában ez a “de király lenne egy zombi-apokalipszis”, azért lássuk be, hogy az utolsó dolgok között van, amit élő ember át akarhat élni. Pedig bizony ez történik Columbus-szal (Jesse Eisenberg), aki emiatt egy egész Amerikát átívelő utazássorozatra kényszerül.

Néhány remek színészi játékot láthatunk olyan színészektől, mint Eisenberg, Woody Harrelson (Tallahassee) és Emma Stone (Wichita). A Zombieland egy meglepően tökös horror-vígjáték, amiben a főszerepet természetesen a zombik kapják. Pörgős és elképesztően vicces: a Zombieland minden, ami egy tini-horrornak lennie kell és az alapvető minőség, amit a jövőbeni filmek célként kéne kitűzzenek. És ha ez nem lenne elég, akkor Bill Murray-vel még egy Szellemirtók cameo is szerepet kapott a játékidőben.

75. Kabinláz (Cabin Fever)

Kabinláz

 

Mielőtt összeállt volna RZA-val egy őrült kung-fu film készítésére és mielőtt becsekkolt volna a Motelba, Eli Roth betört a független horrorpiacra egy fertőzéses filmmel, aminek csak egyszerűen a Kabinláz címet adta. Egy húsevő vírus kerül ezúttal a középpontba valami baltásgyilkos helyett: a történet szerint pár főiskolás elmegy vakációzni egy erdei házba, ahol valamiért fertőzött a víz és ez bizony megtizedeli a szervezetüket rendesen. Arról nem is beszélve, hogy a helyiek sem csípik őket túlságosan.

Hiába “segít” nekik a helyi rendőr, nézhetjük, amint ezeket a fiatalokat szétszedi a fertőzés és Roth elborult fantáziájával csak színesíti az egészet. Van ok arra, amiért Roth mai napig készíti a filmjeit és ez az ok a Kabinláz. Még akkor is, ha a folytatással csak megszégyenítették a címet.

74. Ördöngösök (Les Diaboliques)

Ordongosok

 

Volt egy időszak, amikor Henri-Georges Clouzot-ot csak úgy emlegették, hogy “A francia Hitchcock”. Ez a film ennek az élő bizonyítéka.

Az Ördöngösökben egy szívbeteg nő és annak barátnője megtervezik, hogy hogyan lehetne megölni a nő zsarnokoskodó, iskolaigazgató férjét. De a történet bizony itt nem áll meg és a középpontba a halált követő események kerülnek, amiben bizony a megvalósításban nagyon is tetten érhető a Hitchcock-i vonulat. Maga a mester is beismerte, hogy ez a film inspirálta abban, hogy a Psycho-t olyan jóra csinálja, hogy ezzel “visszanyerje a címét”.

Muszáj megjegyezni, hogy ettől a Les Diaboliques nem érződik Hitchcock koppintásnak. Clouzot-nak megvan a maga stílusa amit tökéletesített a Wages of Fear-ben és a Le Corbeau-ban. A film fele nagyjából a tervezés és maga a gyilkosság, a másik fele pedig a nyomozás, amit Fichet nyomozó vezet. Mivel a megölt ember egy szörnyű természetű személy, ezért nehéz nem-szimpatizálni a két nővel. A krimi viszont hamar horrorba fordul, amikor a kádba fullasztott hulla eltűnik és egy kisfiú azt állítja, hogy több helyen is látta az iskolában…

A Les Diaboliques remek fordulatokkal és csavarokkal van tele, amik gurítják a szőnyeget a végkifejlett előtt, ami elég váratlan ahhoz, hogy remek ending legyen. Bár a Master of Suspense cím már foglalt, Clouzot saját címet érdemel. Soha nem akarsz többet fürdeni, ha megnézed a filmet.

73. A köd (The Mist)

 A köd

Frank Darabont, Stephen King és az egyik legikonikusabb horror ending, amit jó ideje láthattunk a vásznon. De ebben a filmben több szeretni való van annál, minthogy remek adaptáció, jó a rendezése és könyörtelen a befejezése. Manapság már nem minden mese habbal és Frank Darabont bizony bőven felnőttként kezeli a nézőket a film befejezésével.

Maga a koncepció valahol nagyon jó, valahol meg nagyon egyszerű. Hirtelen jön egy hatalmas köd, ami belepi a környéket és a benne lévő valamik veszélyeztetik az emberek életét, így egy csapat beszorul a helyi szupermarketbe. Igen, egy hatalmas köd, amiben szörnyek rejlenek és így Thomas Jane-en és néhány helyin múlik, hogy kimeneküljenek a szupermarketből mielőtt a lények lerohanják őket.

Megkérdőjelezhető az, hogy ilyen egyszerű koncepcióval lehet-e érvényesülni, de Darabont hozza a kellő hangulatot. Érdekes szörny-elképzeléssel és korrekt CGI effektekkel vezet be minket misztikus világába, amiben bizony a külső és belső ellenség is ugyanolyan veszélyes Jane karaktere számára. Igen, szerintem Darabont büszkévé tette Stephen King bácsit is.

72. Háromszög (Triangle)

Háromszög

 

Áááá igen, a Háromszög. Christopher Smith elborult 2009-es pszichothrillere egy olyan ékkő a horror-terepen, amit kevesen találtak meg. Egy igazi mindfuck film egy egész kielégítő endingel, ami abszolút kiemeli a többi film közül és kis vérfrissítést hoz be a műfajba.

Utálnék elspoilerezni dolgokat, de az biztos, hogy érdemes többször megnézni, hogy az ember összerakja a kirakós darabkáit. Viszont ha sikerül, akkor egy rohadt jó történetet kapunk arról nem is beszélve, hogy ez az igazi élvezet az egészben. Van benne pár igazán “hideg futkos a hátamon” pillanat és úgy en block elmondható, hogy a Háromszög egy királyul felépített történetű horror, ami sokkal több elismerést kellene kapjon.

71. Stephen King: Az (It)

Stephen King

 

Ha félsz a bohócoktól, akkor nem kérdés számodra, hogy Stephen King alkotása miért számít egy igazi classic horrornak. Fogja a félelmet (vagy fóbiát) amit nem kevés ember táplál a bohócok iránt és tovább viszi egy lépéssel: a film középpontjában egy gyilkos bohóc áll.

A show igazi sztárja Tim Curry, aki King lényét életre kelti a vásznon és olyan hihetővé és félelmetessé varázsolja, amilyet még nem láttunk ezelőtt. Igaz, hogy a film nem került mozikba, eredetileg is TV-filmnek készült és ezért részben kötve volt a készítők keze, ami miatt volt benne pár béna effekt és néhány viccesnek szánt dialógus, de a rémítgetések ott vannak a szeren és Tim Curry bohóckaraktere egyszerűen túl félelmetes ahhoz, hogy egyhamar elfelejtsük.

Igaz, hogy mai szemmel nézve nem annyira durva, mint akkoriban volt. És talán nem is volt annyira félelmetes, mint amennyire emlékszik rá az ember, hiszen valószínűleg kisgyerek korában látta. De Curry alakítása mindenképp megér egy nézést, hiszen egy igazi horror-ikonná nőtte ki magát és nem kevés emberben hagyott nagyon mély nyomot, ami miatt már nem látogatja olyan gyakran a cirkuszokat, mint azelőtt.