A horrorfilmek már nagyjából 100 éve borzongatják meg a közönséget. Nem egy álmatlan éjszakát köszönhet nekik az emberiség és nem kevés párkapcsolat kezdetét okozta az a bizonyos félős összebújás. Igaz, hogy talán ez az a műfaj, amiből a legtöbb rossz alkotások készül (a thrash horror mára már létező műfaj), azonban igyekeztem a 100 legjobbat összeszedni nektek, hogy mindig legyen miből válogatni a hétvégéken!

90. Trancsírák (Tucker & Dale vs. Evil)

2011_tucker_and_dale_vs_evil_005-700x444

 

Cikksorozatunk folytatásának első szereplője egy horror-vígjáték, ami 2010-ben látta meg a napvilágot. Eli Craig – rendező – a tipikus “sorozatgyilkosok üldöznek tiniket” koncepciót vette alapul és mindenki legnagyobb meglepetésére egy egész intelligens filmet sikerült kihoznia a dologból. Minden jól indul, de hamar pokollá változik a történet szerint, amiben Tucker és Dale, a két teljesen átlagos férfi csak egy nyugodt vakációt akar eltölteni új nyaralójukban. Bizarr kinézetük egyből gyanússá teszi őket a szintén itt vakációzó tini csapat szemében, főleg miután egyiküket a két férfi magával viszi. Innentől pedig legyen meglepetés mindenkinek, aki még nem látta…

Persze mit sem érne az egész Alan Tudyk és Tyler Labine (aki szinte ugyanaz a színész, mint a Másnaposok Alan-je) remek karakterjátéka nélkül, Katrina Bowden pedig pusztán kinézetével odaszögezi az egyszeri férfi néző tekintetét. Mindent összevetve ez egy kötelező darab minden horror-vígjáték kedvelőnek. Jól megírt forgatókönyv, remek haláljelenetek és még egy egyszerű fordulat is befigyel a film végén. Bár az újranézhetőségi faktora nem túl magas, de egyszer mindenképp érdemes egy próbát adni neki, mert kategóriáján belül elég színvonalas. (A borzasztó magyar fordítást itt már csak szimplán meg sem említem és büszke arccal továbbsuhanok a következő helyezetre.)

89. Szörnyecskék (Gremlins)

 

Szörnyecskék

Három szabály van: ne legyen nedves, ne tedd ki erős fénynek és ne etesd éjfél után! Egy egyszerűnek tűnő szabályrendszer, de szegény Zach Galligannek nem sikerül betartania őket. Amikor a furcsa de imádni való Gizmo hozzá kerül és a szabályok megszegetnek, bizony elszabadul a káosz egy új faj jóvoltából, ami zöld szörnyeket takar lényegében. Zach Galligan feladata, hogy megállítsa őket mielőtt még tönkretennék a várost.

Csak egy elborult elme képes kitalálni ilyesmit és Joe Dante bizony egy elborult elméjű ember. Fogja a kisgyerekek által imádott kis plüssállatokat és átváltoztatja őket elvetemült gyilkoló géppé. Erre emlékezet minket Gizmo és a szörnyek párhuzamos jelenléte és ez nem kevés rémálmot okozott 1984-ben, megjelenéskor.

Ez a film úgy félelmetes, hogy nem próbál istenigazából ijesztgetni. Az egész film arról szól, hogy felelősek vagyunk a tetteinkért és a szabályok nem véletlenül léteznek az életben, de közben mégis az hajtja előre a motorokat, hogy bizony szabályok nem is léteznek. Amerikában a PG-13-as korhatárt kapta, amit én személyes tapasztalatból tudom, hogy bőven túl korai ebben a korban megnézni. Persze ma már más a zsáner és mások a rendezői eszközök, de a Szörnyecskék egy remek példa arra, hogy régen az arcunkba visítások nélkül is lehetett félelmet kelteni a nézőkben… még néhány plüssel is.

88. Dog Soldiers

Dog Soldiers

 

Író/rendező Neil Marshall leginkább a Barlang című filméért ismerős a horror zsánerben, de emiatt a katonai vérfarkasos film miatt került ő egyáltalán képbe. Ijesztő, vicces, akciódús – a Dog Soldiers tényleg foggal-körömmel küzd azért, hogy megismerjék az emberek, bár idehaza tudtommal nem adták ki és emiatt szinkron sem készült hozzá.

Nézni, ahogy vérfarkasok széttépik menthetetlen áldozatukat egy dolog, de ráereszteni egy falkát egy állig felfegyverzett katonai osztagra bizony már sokkal jobb, mivel itt tényleg egy háború van, amit végig kell küzdeniük. A 2002-es filmben Sean Pertwee és Kevin McKidd szembemennek az árral és nem adják könnyen a bőrüket a szörnyeknek. De úgyis mindenkit az érdekel, hogy a lények hogy néznek ki és azt mondhatom, hogy teljesen korrekten el lettek készítve, láthattunk már sokkal rosszabbat is. Ez a film elkerülte a mainstream filmáradatot, de az ínyencek bátran csapjanak le rá, főleg ha szerették Neil Marshall későbbi filmeit.

87. Holtak hajnala (Dawn of the Dead)

Holtak hajnala

 

A George A. Romero-féle Holtak hajnala 1978-ból mára már igazi klasszikus. Vitathatatlanul minden idők egyik legjobb zombis filmje, ami olyan mély nyomot hagyott a horrorfilm iparban, hogy öröksége mai napig érződik. Minden olyan zombis film, ami ezután megjelent, kisebb-nagyobb mértékben ugyan, de merített az öreg remekművéből. És pontosan emiatt egy ilyen filmből remake-et készíteni bizony nem kis vállalkozás és sokaknak beletört volna a foga, de nem Zack Snydernek.

A 2004-ben megjelent Holtak hajnala Snyder debütálása volt a rendezői székben és bár egy imádott filmet pécézett ki magának, amit remake-elhet, mégis sikerült sikereket elérnie vele. Ez a nyers, véres és hátborzongató film bizony több lett, mint amit bárki várt volna tőle.

Hogy jobb-e mint az eredeti? Ezt mindenki döntse el maga. Minden esetre a film minden szinten működik és ez a mű is egy kezdőrúgás volt egy rendező számára. Ma meg már történetesen ott tartunk, hogy ez a rendező rendezi a DC nagyágyújának filmjét, a Man of Steel-t.

86. Adsz vagy kapsz (Trick ‘R Treat)

Adsz vagy kapsz

 

Idehaza nyilván nincs nagy szerepe a Halloween-nek, de a tengerentúlon bizony ez már több, mint hagyomány. Ám az ott lakók sem mindig követik ennek az ünnepnek a hagyományait, viszont a film megnézése után garantáltan fogják. Michael Dougherty 2008-as filmje egyáltalán nem kapott nagy figyelmet se ott, se idehaza, pedig érdemes megismerni: a rendező 4 kísérteties történetet mesél el, melyek a végén egy szórakoztató horrornak (idehaza horror-vígjátéknak) besorolt történetben egyesülnek.

Dougherty remek színészeket sorakoztat fel a filmben, úgy mint Brian Cox, Anna Paquin vagy Dylan Baker, ám a legfontosabb és állandó karakter Sam. Ő bünteti meg azokat, akik megszegik a szabályokat, természetesen halál formájában. Innovatív, poénos, egyszerű, de mindenek felett: szórakoztató. Az ünnepekre egy remek horror, amit érdemes bepróbálni.

85. The Loved Ones

The Loved Ones

 

Ez a 2009-es film Sean Byrne keze munkája, amiben egy igen elfajult év végi bált nézhetünk végig. És az “elfajult” alatt azt értem, hogy egy nagyon romlott, beteges helyzetet eszkábálnak egy olyan eseményből, aminek az ünneplésről és boldogságról kellene szólnia. Ha azt gondolod, hogy rossz volt a szalagavatód, akkor ajánlom, hogy nézd meg Brent-ét.

Az igazság az, hogy Sean Byrne megalkotta az elmúlt évek egyik legjobb kínzós-pornóját úgy, hogy mégis távol marad a Fűrész-féle “bezárjuk és megkínozzuk” metódustól. A The Loved Ones egy brutális és nyugtalanító film, amit segít Robin McLeavy karaktere Lola-ként. Lola titokban szerelmes Brent-be és mikor az visszautasítja elszabadul a pokol és láthatjuk, hogy mi történik, ha a “titkos szerelem” már túl sok belső feszültséget okoz.

Lola rémisztő karakter és hátborzongató, ahogy eljátssza az “apuci kis hercegnője” szerepet, miközben szadista módon kínoz. Ha a horror világában kalandozol, akkor kár pont ezt a filmet kihagyni.

84. Azonosság (Identity)

Azonosság

 

Bár ez a film inkább a thriller felé billen el a képzeletbeli mérlegen, mégis helye van a listánkon egyedisége és okos fordulatai miatt, hogy a színészgárda hatásosságáról ne is beszéljünk. Ez egy mezei gyilkosság felgöngyölítésének indul, de később akár egy pszichothrillernek vagy horrorszerűségnek is megállja a helyét, szóval ebben több embertípus vágyai is teljesülnek.

A lebilincselő történet szerint 10 idegen egy elszigetelt motelben találja magát, majd természetesen szépen lassan a számuk fogyatkozni kezd a halálesetek miatt. Ez nem a legeredetibb történet és simán végződhetett volna egy klisés, újrahasznosított filmként, de James Mangold rendező remekelése egy izgalmas történetté varázsolja ezt a helyzetet, amit végig a fotel szélén ülve, feszülten nézünk a nyomasztó atmoszféra miatt.

83. Cannibal Holocaust

Cannibal Holocaust

 

Valószínűleg mindenki várta már, hogy mikor bukkan fel ez a film, szóval kár is húzni az időt. A Cannibal Holocaust talán minden idők egy legdurvábbnak tartott mozgóképe, ami 1980-ban látta meg a napvilágot és hírnevét részben azzal nyerte el, hogy nem azt mondták, hogy 18 éven felülieknek ajánlott, hanem hogy “Csak erős idegzetűeknek”.

Ez egy elborult film, annyit elárulhatok. A moziba kerülése első éjszakáján betiltották Olaszországban és a rendezőt, Ruggero Deodato-t letartóztatták, amiért ilyen típusú obszcén filmet adott ki a kezei közül, ezzel megsértve az ottani törvényt. A legtöbb országban szintén tiltólistára került a film és mai napig elképesztően nehéz beszerezni belőle egy eredeti kiadást.

A sok képi brutalitás, az állatgyilkosságok vagy a szexuális erőszak miatt nagyon kevés ember fog úgy felállni a képernyő elől, hogy a film nem volt hatással rá és nyugodtan visszatérni a napi teendőkhöz. A gyilkosságok olyannyira reálisak voltak, hogy felrebbent egy hír, miszerint néhány színészt tényleg megöltek a forgatás alatt, hogy elérjék a kívánt képi hatást, ám Deodato ennek később bizonyítani tudta az ellenkezőjét. Csakhogy ekkor jött a másik gond: az állatokról nem esett szó a gyilkossági perben, amiket viszont tényleg megöltek élesben.

Az érdekes az egészben az, hogy annak ellenére, hogy egy elborult, nagyon durva és agyatlan filmről van szó, mégis elég magas pontszámokat kapott és a hatása érződött világszerte. Ez egy olyan film, amit ha egyszer megnézel, sosem felejted el. Viszont ha a gyomrod bírja a durva dolgokat, akkor keress egy vágatlan verziót a filmből és készülj fel a felkészülhetetlenre.

82. Insidious

Insidious

 

Ki gondolta volna, hogy egy PG-13-as besorolást kapott film ennyire félelmetes lehet? Egy mainstream film kis költségvetésből, ami bebizonyítja, hogy az alacsony korhatári besorolás nem korlátoz be egy filmet feltétlenül. James Wan ügyesen és okosan építi fel a filmet belengő bizonytalanságot, ezzel remek hangulatot teremtve. És működik is rendesen.

A történet egy kisfiúról szól, aki hirtelen kómába esik majd a családját váratlanul furcsa események kezdik zaklatni. Nagyon kevés film rémített meg annyira, mint az Insidious első nézésre és kétlem, hogy sok ilyen lesz a közeljövőben, szóval ezeket a pillanatokat értékelni kell.

Ez egy olyan film, ami egy olyan szörnyet épít fel elejétől a végéig, amilyen még nem láttál. Igaz, hogy nem kemény a film vérengzés terén, de a rémisztő történet és félelmetes hangulat az Insidious-t olyan filmmé teszi, amit a horror-rajongók nem hagyhatnak ki.

81. Sóhajok (Suspiria)

Sóhajok

 

Nehéz igazságot tenni Dario Argento eme filmjével kapcsolatban. Az 1977-es Suspiria egy olyan film, aminél nem lehet igazán elmagyarázni, hogy miért is félelmetes. Ez egy olyan alkotás, ami bemászik a bőröd alá és napokig, hetekig, évekig kísért utána. Nekem rémálmaim voltak tőle mikor először láttam és mai napig minden idők egyik legijesztőbb filmjének tartom.

A történet elég egyszerű ismét csak (észrevettük, hogy a horrorok nem igazán építkeznek komplex történetre ugyebár?): egy balerina belép egy tánciskolába, amiről kiderül, hogy egy boszorkánytanya. A kezdő jelenet, amiben megölik a táncost, az egyik legsokkolóbb jelenete a filmnek azzal a képsorral, amiben a késsel direktben szíven szúrják. Még a szinkronszínészek is úgy beszélnek, mintha sokkhatás alatt állnának. Igaz, hogy a film központjául szolgáló rejtély nem is rejtély igazából, de nem túloztam, mikor azt mondtam, hogy az egyik legrémisztőbb film, amit láttam. Ez egy lázálom, ami megfertőz és kifejti rajtad káros hatásait miközben nézed, habár nem tudnám elmondani, hogy Argento hogy érte ezt el. A Goblin együttes elképesztően hidegrázós zenéi hetekig a fejedben szólnak a film megnézése után is. Argento valahogy megérti a horror szó mélyebb jelentését és a Sóhajokban egy igazi rémálom szabadult a világra.