A horrorfilmek már nagyjából 100 éve borzongatják meg a közönséget. Nem egy álmatlan éjszakát köszönhet nekik az emberiség és nem kevés párkapcsolat kezdetét okozta az a bizonyos félős összebújás. Igaz, hogy talán ez az a műfaj, amiből a legtöbb rossz alkotások készül (a thrash horror mára már létező műfaj), azonban igyekeztem a 100 legjobbat összeszedni nektek, hogy mindig legyen miből válogatni a hétvégéken!

100. Phantasm

phantasm

 

Don Coscarelli neve nem mondható túlságosan ismertnek, de a régi motorosoknak jelenthet valamit az a cím, hogy a Vadak ura, amit szintén ő jegyez. Coscarelli 1979-ben kiadott Phantasm című filmje érdekesen ötvözte a sci-fi, a fantasy és a horror elemeit és bemutatta nekünk a karaktert, amit egyszerűen csak The Tall Man-nek ismerhet a nagyérdemű. A történet egy Mike nevű fiút követ végig, aki Jody nevű gondozójával él, miután meghalt több családtagja is. Nem akarok spoilerekbe bocsátkozni, de relatíve elhíresült a horror köreiben a lebegő, gyilkos, ezüstgömbök története. Coscarelli forgatókönyvében lassan de biztosan csúszik ki Mike lábai alól a talaj és ez nagyon tipikus lett később az old school horrorok világában, hiszen ekkoriban még inkább a darabolós-hentelős sztorik mentek igazán.

99. Juan, a zombivadász (Juan de los Muertos)

zombivadasz

 

Alejandro Brugués ezzel a filmjével tört be a filmiparba és kezdésnek egyből a horror szekciót választotta. A Juan of the Dead angol címet viselő produkció Kuba reakciója volt az Edgar Wright-féle zombis paródiára, a Shaun of the Deadre (Haláli hullák hajnala). Ahhoz képest, hogy ez az első kubai eredetű film, ami ebben a témában készült igenis jónak mondható a zsánerben. Alexis Díaz de Villegas és Jorge Molina meglepően jót alakított karakterükhöz képest és egyszerűen szórakoztató nézni őket egy zombiapokalipszises környezetben. Egy olyan film, amit a zombis filmek kedvelőinek mindenképp érdemes megnézni.

98. Kampókéz (Candyman)

kampokez

 

Az 1992-es Candyman egy urbán legenda Clive Barkertől, szóval nagyjából lehet tudni, hogy mire számítson az ember. Ami a Candyman-t érdekesebbé teszi a szokásos “ember egy kampóval” sztorinál, hogy bizony a faji megkülönböztetéseket is kivesézi valamennyire. A gyilkos történetének megismerését a nézőkre bízom, de minden esetre nem igazán volt látható ilyesfajta felszólalás a horrorfilmekben ezidáig. A főszerepet Virginia Madsen játssza, aki mai napig megtalálható a filmiparban (23-as szám, A lány és a farkas, Kísértetjárás Connecticutban) és részben ezzel kezdte karrierjét. Igazi klasszikus, amit egy horror-rajongónak látnia kell.

97. [REC] 2

rec 2

 

A REC esetében az emberek mindig két szélsőséges véleményt képviselnek: vagy nagyon szeretik, vagy nagyon nem. Átmenetről szó sem lehet, de ez a kézikamerás horrorok sajátja. Én személy szerint az első táborba tartozom és sosem értettem a nagy utálathullámot, hiszen véleményem szerint minden célját elérte a film. A REC 2 pedig a Keresztapa 2 horror verziója, ha nagy szavakkal akarok dobálózni: ugyanaz az alapkoncepció és az elképzelés, de mégis teljesen eltér az eredeti műtől.

Plaza és Balagueró még egyszer belenyúlt saját aranybányájába, de a második rész inkább maradt ambiciózus, mint elképesztő. Ami igazán működik a REC 2 esetében az az, hogy teljesen új szemszögből mutatja be ugyanazt az anyagot és viszi tovább egyszerre a történetet. Emellett az izgalmak szinte azonnal elkezdődnek, nincs időhúzás és bár nem igazán tudja az ember, hogy mire számítson miközben nézi és azt se hogy minek van már tulajdonképpen értelme ebben és minek nincs, de az biztos hogy megéri egyszer végigülni!

96. Theater of Blood

blood

 

Ismét egy horror-vígjáték, ezúttal 1973-ból, amiben minden benne van, amit egy horrorfan csak kívánhat: Vincent Price, Diana Rigg, brutális gyilkosságok, William Shakespeare, egy kultikus soundtrack és több hektoliter vér. A filmet Douglas Hickox rendezte és akinek mondanak a fent említett nevek bármit, azoknak érdemes egy nézést rászánni, akinek meg nem, az jobb is ha görget tovább. (Kivéve persze a vállalkozó-kedvűeket)

95. Csapatleépítés (Severance)

csapatleepites

 

Ez a film számunkra azért is lehet érdekes, mivel a történet szerint a Mátrában zajlik az egész história. A rendező Christopher Smith, aki a 2010-ben megjelent Fekete halálért is felelt, aminek igazából a besoroláson kívül semmi köze a horrorokhoz. Ebben az esetben egy kicsit sötét hangulatú komédiát dob elénk, amit úgy bélyegeztek meg, hogy a The Office keresztezése a Sziklák szemével, kicsit viccesebb kiadásban. A Mátrába csapatépítésre érkező csoportot ugyanis megtámadja egy rejtélyes embercsoport, akik mindenáron a vérüket akarják. És bizony szereplőinkben hamar tudatosul, hogy mi lehet rosszabb egy unalmas csapatépítésnél… meghalni.

94. Rémálom az Elm utcában 3.: Álomharcosok (A Nightmare On Elm Street 3: Dream Warriors)

elm utca

 

Freddy Krueger történetét nem kell remélem senkinek sem bemutatni. A Rémálom az Elm utcában számtalan részéből sok volt ijesztő és voltak hibák is bennük dögivel, egy pedig kifejezetten rossz volt, de Chuck Russel rendező büszke lehet magára azért, amit a franchise harmadik részével művelt. Kreatív gyilkosságok, korrekt forgatókönyv, ismét egy erős alakítás Robert Englundtól és ami a legfontosabb – nincsenek benne Óz, a nagy varázslós idézetek és utalások.
Russel megalkotta a sorozat talán legikonikusabb pillanatait a vizuálisan is előrehaladott filmjében úgy, hogy átalakítja főgonoszunk híres ujj-pengéit többek közt injekciós tűkké és még sorolhatnám. Freddy nem csak úgy meggyilkolt mindenkit, hanem minden gyilkolásnak volt témája és meg volt szerkesztve rendesen. Ha szereted a franchise-t, akkor ne ezt a részt hagyd ki.

93. Fekete karácsony (Black Christmas)

fekete karacsony

 

Mindenkinek vannak tipikus karácsonyi filmjei, amiket mindig megnéz az adott időszakban. Nos ez a film tipikusan az, amit ebben az időszakban érdemes megnézni, ha szeretitek. A rendező, Bob Clark tudatosan akart egy nyugodt időszakot  feldolgozó filmet készíteni és sikeresen tette azt. 2006-ban Glen Morgan elkészítette ennek a remake-jét, ami egy elég gore kategóriás horror lett, de ne gondoljátok, hogy az eredeti mű közelébe érhet rendezés tekintetében. Az eredeti alkotás sokkal inkább kevesebbet mutat meg a dolgokból és ezzel tart egy feszélyezett légkört. Aki azonban nem vevő a régi horrorokra, annak még mindig ott a feldolgozás.

92. Alkonyattól pirkadatig (From Dusk Till Dawn)

alkonyattol pirkadatig

 

Mielőtt belekezdenék, tudom, hogy ez a film akciófilmes besorolást kapott idehaza, de a bőven 18+ tartalma miatt helye van a listán.
Mi történik akkor, ha Robert Rodriguez és Quentin Tarantino összeáll egy horrorfilmet készíteni ahelyett, hogy külön-külön csinálná a Grindhouse egy újabb részét? Őrület, tetovált George Clooney és meztelen vámpírlányok sztriptízkedése. Ez történik. Miközben látjuk az abszolút Tarantinora jellemző forgatókönyves húzásokat, amiben a Gecko testvérek menekülnek az Egyesült Államokból, aközben Rodriguez hozza a formáját a képi világban és olyan elborult helyekre visz minket, mint például a Titty Twister, amit az angolosoknak nem kell nagyon magyarázni. Sok embernek ez a film a személyes kedvence, de ha épp nem is tartozunk közéjük, akkor is el kell ismerni szórakoztató faktorát, ami garantálja a kellemes időtöltést.

91. Ki képes megölni egy gyermeket? (¿Quién puede matar a un niño?)

horror

 

A gyerektémát még a horror világában is igencsak óvatosan kezelték a rendezők (ez még azelőtt volt, hogy a fehérbőrű-feketehajú kislány, mint horrorzsáner bekerült a képbe). Régebben soha nem voltak rosszaknak beállítva és általában egy felnőtt óvta őket meg mindenféle bajtól vagy épp valami fantáziavilágban kalandoztak a filmekben aminek soha nem lett mészárlás a vége. Az emberek nem igazán akarnak kisgyerekeket megkínozva vagy megölve látni, mivel mindenki úgy érzi valahol magában, hogy ez egy olyan vonal, amit a filmiparban sem kéne átlépni. Aztán jött Narciso Ibánez Serrador.
A “Ki képes megölni egy gyermeket?” (angol címe Who Can Kill a Child?) egy olyan kérdést boncolgat, amit senki sem akar megválaszolni és választ sem akar rá hallani. Őszintén, ha élet és halál kérdése lenne, akkor képes lennél megölni egy gyereket a túlélésed érdekében? Ha a veled egykorúakat élő pinata babának használnának, akkor az segítene megválaszolni ezt a kérdést? Erőszak, zavaró képsorok és morális kérdések kálváriája Serrador filmje, aminek érdemes komoly fejjel nekiülni.