Az aggteleki cseppkőbarlang egyike a Föld legnagyszerűbb jelenségeinek, méltán vált a világörökség részévé. Bár igencsak közel van a szlovák határhoz, így az ország nagy részéről csak több órás utazás árán érhető el, bizonyára megér egy misét… és talán nem is csak egyet.

A Szlovákiát és hazánkat is örvendeztető természeti csoda egy földalatti patakkal, sziklacsarnokkal és gigászi méretű cseppkövekkel megfűszerezett, sejtelmes mesevilág. A Baradla – Domica (előbbi itthon, utóbbi Szlovákiában található) barlangrendszer az eddig feltárt oldalágaival együtt összesen 25 kilométer hosszú, ezáltal pedig Magyarország, sőt a mérsékelt égöv leghosszabb barlangjának is számít.

 

Az ide érkező felfedezők több útvonal közül is választhatnak attól függően, mekkora szakaszt szeretnének bejárni.
Rövid és középtávú kirándulásokat lehet tenni például kiépített és megvilágított betonjárdákon a jósvafői és a vörös-tói bejárattól kezdődően, de lehetőség van hosszú és különleges utakat is felfedezni földalatti ösvényeken, elemlámpával a kezünkben. A belépődíjak 1000 HUF-tól egészen 2500 forintig terjednek a különböző jegytípusok és az aktuális szezon függvényében.

A túra során számos érdekes, esetenként humoros formával is találkozhat az ember. A Teknősbéka-terem bejáratánál például egy nagy, sima felületű kőtömb terül el, melynek koromtól befeketedett lapján a régmúlt idők látogatóinak a neve tűnik elő. Beljebb haladva jól kivehető a tátott szájú csuka, két fácán és egy kiterjesztett szárnyú sas is, persze mindez cseppkő formába öntve.

Külön említést érdemel a hangversenyterem is, melyben a helyi fiatalok mulattak még az 1800-as években. Ma könnyű- és komolyzenei koncerteknek is otthont ad, előzetes bejelentkezés alapján egyedülálló zenei élménynek, fényjátékoknak lehetnek tanúi itt az érdeklődők egy 1 órás kocert keretében. Manapság egyre többen döntenek egyébként úgy, hogy az esküvőjüket is itt tartják.

 

A Fekete – teremben joggal maradhat tátva a látogató szája, itt ugyanis a cseppkövekben gazdag mennyezet tükröződik a vízben. Itt található azonban a 13 méter átmérőjű Óriáscseppkő, a Fülesbagoly, vagy éppen a Szénaboglya, a Mikulás és a Bagolyvár, na meg persze még számtalan különleges, ámulatba ejtő képződmény.

Az aggteleki sziklafal tövében található bejáratot már 7000 évvel ezelőtt felfedezték őseink, és menedékként, valamint kultuszhelyként is használták. Az ásatások során előkerült leletek az őskorból származtak, azon belül is a neolitikumból és a bronzkorból. Némi ugrás következett ezután az időben, a következő emlékek már a 12. század után kerültek oda.

A Csontház teremben (ahogy az a nevéből sejthető), pedig sok-sok csontot találtak, melyekről azt feltételezik, hogy a tatárjárás során ide menekült, és éhen halt emberek, vagy éppen a rablók által odavitt áldozatoktól származhattak. A Fekete teremben pedig a füst által elszíneződött cseppkövek is utalnak arra, hogy valaha szívesen tanyáztak ott elődeink.

 

A kutatók találtak még azonban emberi lábnyomokat és cserépedényeket is, érdekes módon viszont a leletek jó része eltűnt, ahogy a nyomok is, melyekről sem kép, sem rajz nem készült, csak az írásos emlékek beszélnek róluk.