Azt szemléltette, mi történik az emberrel, ha állandóan bántják. Ezt az órát soha nem felejtik el.

Rosie Dutton a Relax Kids Tamworth brit iskolában tanít; az egyik óráján rendhagyó módszerrel mutatta meg diákjainak, mit tesz az emberekkel, ha szidják és gúnyolják őket. Először is két almát mutatott be a gyerekeknek. Ők nem tudták, hogy az egyiket többször is leejtette a padlóra, ami kívülről nem is látszott meg rajta, teljesen egyformának tűntek. Elkezdtek arról beszélni, hogy a két alma mennyire egyforma – ugyanolyan színűek, formájúak és valószínűleg ugyanolyan ízűek is.

Ekkor a tanárnő megfogta az ütődött almát és elkezdte “szidni”, hogy mennyire undorító, a színe is szörnyű, a szára kicsit és az íze is biztosan rossz. Arra kérte a gyerekeket, hogy tegyék ők is ugyanezt. Páran úgy néztek rá, mintha megőrült volna, de végül annyira belejöttek, hogy szinte versenyeztek egymással, ki tud rá csúnyábbakat mondani. “Nem tudom, miért létezel egyáltalán”, “biztosan kukacos vagy és rossz az ízed” – ilyeneket és ehhez hasonlókat skandáltak.

alma1

A hibátlan almára, amit ezután körbeadtak, csak szépet szabadott mondani a gyerekeknek: “szeretetre méltó vagy”, “nagyon szép a héjad”, “milyen gyönyörű a színed” és hasonlókat. Ekkor a tanárnő mindkét almát felemelte és arról beszélt, milyen különbségek vannak a kettő között, bár külsőre egyformának tűntek.

Szétvágta őket, és így jól látszott, hogy az ép almának a belseje is ép volt, az ütődöttnek pedig barnás, nem olyan, amit szívesen megenne bárki is.

A gyerekek ezután rájöttek, hogy az, ami a leejtett almával történt, megtörténhet az emberi lélekkel is.

A tanárnő hozzátette: a minap vele is történt ilyen, és bár kívülről nem látszott rajta, hogy bántja, hogy csúnyán beszéltek vele, a bensejében mély sebet ütöttek a durva szavak.

Míg az almák nem igazán tudnak mit kezdeni az agresszióval, mi, cselekvő emberek igenis tehetünk azért, hogy leállítsuk őket.

A tanárnő szerint erről muszáj beszélni a gyerekekkel. “Ki kell nevelni egy olyan generációt, akik megállíthatják a sértegetéseket, a gyalázkodást. Az egyik kislány, akit tanítok, ezt meg is tette, ő ugyanis nem volt hajlandó rosszakat mondani az almára.”