A férfiak körében kedvelt fitnesz trendek között egyre előkelőbb helyet foglal el a fegyencedzés, melynek kialakulásáról neve is sokat elárul. A Paul Wade nevével fémjelzett mozgásforma, és az általa írt könyv mind többek számára ismert, és az eredményeket felmutatni képes edzés fajták iránt érdeklődők körében garantált sikernek örvend a saját testsúlyos mozgás. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a mozgalom atyja tulajdonképpen semmiféle edzői végzettséggel nem rendelkezik, csupán mindösszesen húsz, különféle börtönökben eltöltött évei alatt fejlesztette tökélyre a fegyencedzés gyakorlatait – ezzel látványos eredményeket is produkálva.

Paul „Coach” Wade kezdetben saját maga megvédésére kezdett el foglalkozni a mozgással, majd egy idő után már rabtársait is edzette. Bár a könyv a fegyencedzés rendszerével foglalkozó könyv ő neve alatt fut, de arról is szóltak már hírek, hogy ez csak marketingfogás, hiszen nem nagyon jelent még meg a nyilvánosság előtt. Legyen bárhogy is, a fegyencedzés hat kulcsgyakorlata rendkívül jó erőnlétet igényel, és rendszeres végzésükkel ez meg is teremthető. A fekvőtámasz, a guggolás, a húzódzkodás, a híd, a kézenállásban fekvőtámasz és a lábemelés tíz-tíz lépésre bontottak, ezzel egyre nagyobb terhelést elérve.

Természetesen az erő még bőven kevés a gyakorlatok helyes kivitelezéséhez, hiszen emellettrendkívüli koncentráció, koordináció és egyensúly is szükségesek ahhoz, hogy a fegyencedzés mesterfokon művelhető legyen, és az egyre bonyolultabb gyakorlatokat is ki tudja vitelezni a testmozgás e formája iránt elkötelezett fanatikus.

A kezdő, a középhaladó és a haladó fokozatok között az ismétlések számában van a különbség. Az ismétlésszámok növelésével juthat a bátor vállalkozó egyre magasabb szintekre, és válik képessé kitartó munkával a legbonyolultabb gyakorlatok elvégzésére is. A fokozatosság tehát rendkívül fontos szerepet játszik, ezzel az ízületeket megkímélve érhetőek el a célok – sokszor akár több éves munkával.

A rendszer kidolgozója kétkedve fogadja az edzőtermi súlyzós edzések hatékonyságát, s úgy véli, a saját elnevezésével „edzőtermi patkányoknak” aposztrofált sportolók az egykezes fekvőtámasznál, vagy az egylábas guggolásnál elvéreznének.

Hazánkban a fegyencedzés gyakorlatait gyakran kombinálják másféle edzésformákkal, s mivel gyakorlatilag semmiféle kiegészítő nem szükséges hozzá, nem érdemes kifogást keresni azoknak, akik szálkás izomzatot szeretnének, és az edzés által megteremtett erőre vágynak. A húzódzkodó rúd a játszótéren, vagy akár egy faág segítségével is pótolható, ezen felül pedig csak kitartásra, és saját magunk folyamatos legyőzésére van szükség. A heti szinten szükséges ráfordított idő sem túl sok, viszont intenzitását tekintve elegendőnek bizonyul a látványos eredmények eléréséhez.

fegyencedzes-700x437