Bár nem gyakran, de  időnként meteoritok azért hullanak hazánkban is. Ám, az megnyugtató, hogy arra vajmi kevés esély van, hogy úgy eltaláljanak minket, mint Kavicsot az Üvegtigrisben.

Az egyik legismertebb település ebben a témakörben Kaba, ahol 15o éve arra ébredtek a helyiek, hogy valami becsapódott a közelben. Bár a „jövevény” a debreceni kollégium ásványgyűjteményének tulajdonában van, a művelődési ház előtt elhelyezett emlékmű máig emlékeztet arra, hogy 1857. április 17-én meteorit hullott Kabánál és a falu büszke elődeire, akik felismerték, hogy az égből hullott követ meg kell menteni a tudomány számára.

 

A kozmikus testek minden esetben fontos információkat hordoznak, az előbb említett kőből következtettek például a tudósok arra, hogy más égitesteken is vannak szerves vegyületek. Nem a kabai volt azonban az első dokumentált meteorit az országban. Már 1642-ben is lejegyezték az akkori Ofen-Budán, Pest-Pilis-Solt megyében egy égi jövevény érkezését, és a Londoni Meteoritkatalógus szerint hazánkban még 23 másik településen is találtak ilyet.

Mivel minden egyes meteorit tudományos jelentőséggel bír, egy-egy darab megtalálásával az ember hozzájárul a tudomány fejlődéséhez, hiszen ezekből sincs két egyforma, sőt, olyan ismeretlen elemeket, nyomokat hordozhatnak, melyekkel a korai Naprendszert is jobban meg lehet ismerni.

Mivel még vélhetően rengeteg „égdarabka” heverhet a közvetlen környezetünkben is, érdemes nyitottabb szemmel járni a kevésbé háborított részeken (is). Holland adat szerint (sajnos magyar nincs, de a hullás valószínűsége hasonló lehet), évente egy 10 dekás, 3 évente pedig egy 1 kilós darab ér földet ebben az országban.

 

184o óta viszont csak 4 darabot találtak meg arrafelé, akkor is azért, mert vagy szemtanúk előtt esett le, vagy pedig épületet rongált meg a meteorit. Ebből is az következik, hogy sokuk olyan helyen landolt, ahol lehet, hogy örökre eltűnt a kíváncsi szemek elől.
Bár az átlagember könnyen összetévesztheti a meteoritokat a normál, mezei kövekkel, néhány árulkodó jel sokat segíthet az azonosításban. Ehhez jó tudni, hogy a meteoritoknak 3 fő típusa van, vannak kő-, vas- illetve kő-vas meteoritok is. És mivel ezeknek rengeteg altípusuk van, csak néhány általános tulajdonság segít a valódiság megállapításában.

Az „irányzott” meteoritok például kúp alakúak, éles sarkok nincsenek rajtuk, kivéve persze, ha egy kőmeteorit összetörik a légkörön való áthaladás során.A megolvadt kéreg látványában sem lehet bízni, hiszen az csak a nemrég lehullott meteoritok felületén van. Ez a réteg nagyon vékony, általában 1 milliméter körüli. Tompa fekete, sötét szürke, vagy ritkábban barnás, esetleg üvegeseb áttetsző színben pompázik.

Ha a jövevény már régebb óta hever a földi környezetben, akkor ez a réteg be is rozsdásodhat. A kéreg felszínén kicsi, ujjlenyomatszerű benyomódások is lehetnek, melyeket párolgás közben szerez a kő, amikor áthalad a légkörön. Előfordul, hogy még folyásszerű vonalak is kivehetőek rajta.

 

Fontos megjegyezni mindeközben, hogy a szakértők szerint sok természetes földi kő, illetve ipari hulladék is hasonlóan néz ki, így a kísérletezni vágyók ennél szakszerűbb módon is meggyőződhetnek a kozmikusnak vélt test valódiságáról.
Az egyik ilyen a mágneses teszt. Ehhez egy kicsi, de erős mágnest kell kötni egy madzagra, és azzal közelíteni a tárgy felé. Ha tényleg az űrből jött, akkor a mágnes megmozdul. A másik ilyen a súlyteszt, amit az indokol, hogy fémtartalmuk miatt a meteoritok nehezebbek, mint az átlag kövek.

Ehhez ha lehet, meg kell mérni a kő súlyát, és meg kell becsülni a sűrűségét (reál tárgyak kedvelői előnyben). A kőmeteoritok általában 3,6 g/cm3-ek, a vasmeteoritok 7,9 g/cm3-ek, a kő-vas variánsok pedig 4,9 g/cm3-ek. A nagyon ritka szenes kondritok sűrűsége pedig pedig 2,2 g/cm3.

Fontos, hogy aki meteorit-gyanús kőre bukkan, ne kezdje el maga boncolgatni, hiszen ezáltal egy igen fontos leletet semmisíthet meg. Inkább vegye fel a kapcsolatot a Természettudományi Múzeummal, vagy az ELTE-TTK Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport Planetológiai Körével.