A jövőben ahelyett, hogy begépelnénk a nagy- és kisbetű, szám keverékéből álló bonyolult jelszavainkat egy kényelmetlenül kicsi okostelefon kijelzőjén, lehetséges, hogy egyszerűen csak jelszavunkra kell majd gondolnunk.

A sci-fi írók már megálmodták történeteik szigorú beléptetőrendszereit. Mindenkinek van legalább egy emléke olyan látott jelenetről, mikor egy szkenner pásztázza végig a hős testét, vagy a tenyerét egy ujjlenyomat-olvasóba téve kapja meg az engedélyt, hogy beléphessen az őrzött létesítménybe.

Testünkön több olyan egyedi vonásunk van, melyek azonosítását és ezek hétköznapokban való alkalmazását még nem aknáztuk ki teljesen. Ahogy a retinánkban található vérerek és DNS-ünk egyedi, úgy agyhullámaink is beazonosíthatóak és sajátjaink. A kutatók már az 1980-as évek óta a biometrikus azonosítókat használják a számítógépes azonosításra. Ilyenek pl. az ujjlenyomat, a retina, a hangfelismerés. Ezek a rendszerek azonban lassúak, drágák, és egyelőre a high-security rendszerek kiváltságai.Mostanában egyre több kutató figyelme irányul az agyhullámok szkennelése felé, lásd az álmok dekódolásáról szóló cikkünket. A UC Berkeley School of Information szakembereinek alapötlete, hogy a mért agyi aktivitást biometrikus azonosítóvá alakítsák.

Az egészségügyi fogalomtár  szerint a biometrikus azonosító: „Olyan biológiai jegy, amely nagy mértékben egyedi és alkalmas arra, hogy megfelelő berendezések könnyen gyorsan felismerjék, így egy adott informatikai rendszerben a személyek (felhasználók) személyi azonosítását lehetővé tegye. Ilyen lehet az ujjlenyomat, az írisz (szivárványhártya) mintázata, de akár az arckép vagy a hang is. Mivel a teljesen pontos egyedi azonosítás ilyen jegyek segítségével költséges és lassú lehet, sokszor kombinálva használják egyéb technikai azonosítóval (jelszó, PIN kód, azonosító kártya, stb.)”

A kísérlethez egy hétköznapi, olcsó (100 dolláros) EEG készüléket használtak, továbbá egy Bluetooth headsetet, mely a homlokon fekvő elektródával rendelkezik, és az agy első lebenyénél helyezkedik el. Ez az elektróda szkenneli az agyhullámokat, melyet a Bluetooth a PC felé irányít. A kutatók szerint 1%-os hibázási lehetőséggel működik, de ez bármilyen más EEG rendszerre is jellemző, melyek jóval drágábbak és több elektródásak.

Az egyik alany teszt közben, a képet Cory Doctorow készítette

Hogy az egyedi biometrikus azonosítót elkészíthessék, az alanyoknak hét kisebb feladatot kellett végrehajtani EEG-vel a fejükön. Az első háromban olyan egyszerű orvosi vizsgálatra jellemző dolgokat kértek tőlük, minthogy lélegezzenek ki és be, fókuszáljanak egy adott pontra, képzeljék el, ahogyan mozgatják az ujjaikat, és hallgassanak egy hangmintát. A többi négy teszt személyesebb volt, például egy titkukra kellett gondolni, ez lehetett akár egy kedvenc zeneszám. A közeli PC-re telepített szoftver az agyhullámok jellegzetességeit próbálta mintává gyűjteni, melyhez ez a hét teszt elegendő mennyiségű információt szolgáltatott.

Egyelőre még túl sok felszerelés kellene ahhoz, hogy ezt a hétköznapokban is eljátszhassuk, de az ötlet már megfogant, minden csak a jövőbeli számítógépes felszereltségtől függ. Így később akár könnyűszerrel bejelentkezhetünk, miközben fejünkön pihen egy bluetooth/EEG headset.

Az extremetech.com cikkírója ennél is messzebb megy, a bőr alá ültetett wireless EEG ötletével játszadozik, és merészen jelenti ki, hogy jelszavaink idővel könnyedén poros múlttá válhatnak.

Hivatkozás: www.ischool.berkeley.edu

http://fogalomtar.eski.hu/index.php/Biometrikus_azonos%C3%ADt%C3%B3