Mintha csak tegnap lett volna: Bumm!, szóltak a hírek, és beköszöntött a válság, mi pedig azon kaptuk magunkat, hogy ismerőseink sorra hullanak ki a munkahelyekről (néha mi magunk is), hogy kétszer is meg kell gondolni, melyik joghurtot vesszük meg a boltban (már ha vehetünk egyáltalán joghurtot), és hogy a régi szép, fogyasztói világnak vége.

Vásárolni persze ilyenkor is kell, élni meg méginkább, ezért az egyetlen járható út a spórolás, a kreativitás és a trükközés. Ilyenkor mindannyiunk fejében ott visszhangzik a kérdés: hogyan is győzhetem le a válságot?

Először is a matekfanok előnyben vannak, hiszen elkezdődik a bonyolult számítások korszaka. Mennyi jön be, mennyi megy ki, miben tudok takarékoskodni és mit kell mindenképp megvennem. Ideális esetben három-hat hónapra elég tartalékunk kell, hogy legyen, és bizony le kell tennünk a magas költségekkel járó hitelkártyák használatáról is.

Másodsorban felül kell vizsgálnunk étkezési szokásainkat. A drága ebédek és fényűző vacsorák korszaka véget ért, ma már többen visznek becsomagolt, otthon készített kaját munkahelyre, mint valaha, és komolyan felértékelődött az irodai mikró szerepe is, amiben az asszony rántott húsa melegszik. Az élelmesek nagy tételben, olcsó élelmiszerboltban vásárolnak (nem egyszer tartós terméket), hiszen nem lehet tudni, mennyire drágulnak az árak. Persze, hiába készülünk arra, hogy a kenyér ára drágulni fog, abból nehéz raktárra vásárolni.

Kivéve, ha: magunk termelünk, és ez is egy fontos pont. Évtizedekkel sokkal többen termelték meg maguknak a zöldséget, gyümölcsöt, és sokkal többen sütötték ki maguknak a kenyeret, ezért nem árt, ha újragondoljuk a szabadidőnket, és megtanulunk egy kicsit péknek, egy kicsit kertésznek lenni.

A bizonytalan időkben kerülni kell a slamasztikát is, hiszen ilyenkor megnő a vágy bennünk a gyors és biztos pénzkeresetre. Ne tegyük, nagyon könnyen beleeshetünk egy csalásba, csapdába, és akkor aztán magyarázkodhatunk, hogy mi nem úgy gondoltuk!

A válságos időszakban felértékelődik a meglévő munkahely is, ezekben az időszakokban ugyanis nem szabad felelőtlenül váltani, vagy csak dacból felmondani. A lényeg: maradj állásban, és ragaszkodj ahhoz, ami biztos, ami megvan. Nem tudhatjuk, hogy nem az utolsó normális fizetéssel bíró munkahelyünket dobtuk-e el gőgből, pillanatnyi dühből, és ha túlórázni kell, azt is le kell nyelnünk ezekben a nehéz pillanatokban.

Nem árt mérlegelni a kiegészítő jövedelmek lehetőségét is, és megnézni, hogy tudunk-e mellékállást szerezni, vagy el tudunk-e adni valamit az interneten meglévő, de már haszontalan dolgainkból.

A felesleges fényűzés mellett figyelnünk kell az energiatakarékosságra is; a mindenhol égve hagyott villany, a fölösleges járatott motor, a még fölöslegesebben szóló televízió (rádió, számítógép) sok apró forintot csempész ki a zsebünkből, amikre még szükségünk lehet a későbbiekben. Nézzük meg, tudunk-e napenergiával spórolni, hiszen ki tudja, mit hoz a jövő, és nem lesz-e hasznos a későbbiekben egy ilyen kis szerkentyű a házunknál. Ha költséges fenntartani a lakásunkat, házunkat, akkor nézzük meg, jobban járnánk-e azzal, ha olcsóbb helyre költözünk.

És ha már megfogadtunk minden tanácsot, ne feledkezzünk meg arról, hogy ne görcsöljünk! Nem szabad azt gondolni, hogy a világvége a sarkon van; egyszerűen csak arra kell gondolni: jobb félni, mint megijedni. Vannak dolgok, amiket amúgy sem tudnánk befolyásolni, viszont jól érezni magunkat kincs még az ilyen nehéz pillanatokban is.