Ha pár szóval kellene jellemeznünk A hobbit – Váratlan utazás című filmet, akkor azt mondanánk: ez egy nagyon hosszú intró. Érthető, hogy a nagyobb profit érdekében a gyártó úgy határozott, hogy trilógiát kell írni, Tolkien A hobbit című vékonyka gyerekkönyvecskéjéből, de… következzen a mi kritikánk.

A tudósok szerint az agy másodpercenként kb. negyvenszer villantja rá a homloklebenyünkre a képet. Ehhez képest A hobbit 48 képkocka másodpercenként bombázza közel 3 órán át az agyunkat. A cél nyilván a valósághűség volt és Peter Jackson alkotása lett az újabb mérföldkő a mozi élmények útján (James Cameron Avatarjának 3D élménye után) és azt kell, hogy mondjuk bejött a dolog. A számok tükrében ez kicsit több is lett mint a valósághű aggyal még felfogható ingermennyiség. Valahogy ilyen technikai gondolatokkal ültünk be a film vetítésére és nem értettük miért lettek egyesek rosszul az amerikai vetítéseken.

Az eredmény bámulatos és a legjobban “vájtszemű” (fülű után szabadon) néző sem talál majd hibát a képminőségben. Az élményt Középfölde (khm. vagyis Új Zéland) tájai még jobban fokozzák. A karakterek arcán minden pórust látunk. Eszméletlen jó a kép, ezt nem győzzük hangsúlyozni.

De még mielőtt belemennénk az élménybe vizsgáljuk meg a projektet egy kicsit üzleti szemmel. Befektetői oldalról a siker adott volt: gondoljunk csak arra, hogy adott egy iszonyatosan nagy Gyűrűk Ura rajongó tömeg. Ők akkor is megveszik a mozijegyet ha a kritika leírja a filmet. Ez az alap megközelítés, a bővebb pedig maga Peter Jackson és a Gyűrűk Ura előtt sokunk számára ismeretlen Philippa Boyens (King Kong és 9-es körzet ko-producer), Fran Walsh (Mennyei teremtmények, King Kong) és hoppá Guillermo del Toro (Hellboy, Kung Fu Panda 2, Csizmás, a kandúr), tehát ez a csapat hozta a garanciát. Peter Jackson a Gyűrűk Ura után a projektet lezártnak tekintve nem volt hajlandó újabb Tolkien adaptációhoz nyúlni, de mivel a rendező jelöltek sorra visszadobták A hobbitot, ismét Jacksonhoz került a labda.

A LOTR filmtrilógia rajongói bizonyára örültek is az egésznek és sejthető volt az, hogy sok közös összefüggés lesz A hobbit és A Gyűrűk Ura trilógia között. Tolkien sem akarta volna jobban, ám lehet, hogy nagyokat nézne most ő is a moziban. Az igazat megvallva iszonyat sok a közös szál a trilógia és az épp aktuális mesekönyv között. Ezen nem is lenne mit csodálkozni, hiszen A hobbit azt meséli el, hogy miként is került Bilbóhoz a gyűrű. Ez így rendben is lenne, de Jacksonék úgy gondolták nem elég az eredeti történetben leírt egy-két utalás, hanem A hobbitot igen is tele kell pakolni iszonyat sok utalással. Az egész így olyan mintha “upsaleznék” az eredeti trilógiát.

Mivel az eredeti műből trilógiával lehetetlen lett volna fejőstehenet gyártani, nagyon sok olyan történet szálat és fajt kellett beletenni, amely már képes volt megfelelő méretűre duzzasztani az amúgy egyébként igencsak nem komplikált történetet. Hogy egy rész közel három órásra sikerüljön így Philippáék levették a polcról Tolkien bácsi A szilmarilok című művét is és abból is csemegéztek. Ez még mindig nem volt elég, így kellettek a plusz körök a drogozó és ettől kissé elmeháborodott Radagasztról. Ez még rendben is lenne, de az eredetiben sehol sem olvasható fajok megjelenésekor azért néha fogtuk a fejünket. A túl intelligens orkok pedig tényleg néha kicsapják a biztosítékot.

Hogy ne csak a negatívumokról írjunk jöjjenek az élményt adó összetevők. A dalok nagyon eredetiek, de ha minket kérdeztek mi nem fordítottuk volna le őket a szinkronos változat miatt. A bámulatosan romantikus Zsáklakban elhangzó libabőrt előidéző dal annyira jóra sikerült angolban, hogy ehhez nem nyúltunk volna. Ha már a felirat vagy szinkronos változat előkerült mint döntés tárgya, úgy a feliratos változat megtekintését ajánljuk. Mi a látvány miatt féltünk, hogy lemaradunk valamiről és a szemünk legeltetése miatt, lemondtunk az eredeti hangról. Kár volt, mert amikor akció van nincs sok eszmecsere, amikor pedig folyik a diskurzus a kamera is lassabban mozog. Nyugodtan válasszátok a feliratos 3D változatot.

Ian McKellen, Gandalf szerepében nagyon hozza a megszokott karaktert, Martin Freeman pedig tökéletes Bilbó szerepére. Tolkien eredetileg is a hobbitokat minta angoloknak alkotta volna, és Freeman minden filmjében zseniálisan hozza a magában nem magabiztos de ha kell akkor jókor jó helyen ott termő figurát. Egyértelműen ő a tökéletes Zsákos Bilbó. A másik szóra érdemes karakter pedig a Richard Armitage által megszemélyesített Thorin karaktere. A Gyűrűk Urában a törpéket valahogy nem tudjuk komolyan venni, Thorin karaktere (a maga királyi vérvonalával és tartásával) viszont sokat emel majd a faj elbírálásán. Néha Aragorn szelleme érződik a karakteren.

Ha már törpék akkor érdemes szólni a többi törp karakteréről is. A film igazi poénjait nekik lehet köszönni, mert ha a tündék szóba kerülnek a köréjük felépített pátosz kicsit elnyomja a laza elemeket. Egyébként kiderül, hogy a tündék vegetáriánusok, amire utalás lehet csak a régen olvasott Tolkien művek miatt nem dereng. Völgyzugoly olyan mintha ezerszer jártunk volna már ott, és amikor a filmben megpillantjuk, újra megszólal a már sablonos ismerős zenei betét.

Gandalfnak a forgatókönyvírók Völgyzugolyban olyan bölcs gondolatokat adnak a szájába, hogy Tolkien forog a sírjában. Már előre azokon a baljós árnyakon rágódnak szereplőink amelyek nem ebben a trilógiában fognak megtörténni. Az ilyen kitérők miatt a filmre rajongóként is azt kell, hogy mondjuk: iszonyat vontatott lett. Nem arról van szó, hogy nem legeltetnénk a szemünket a gyönyörű szép és pixeltől mentes tökéletes tájakon, hogy nem szeretjük a mély gondolatoktól cseppet sem mentes beszélgetéseket. Nem, egyszerűen iszonyatosan meg lett nyújtva egy nyúlfaroknyi történet.

Csak margóra jegyeznénk meg, hogy A Gyűrűk Ura bővített rendezői változata részenként 4 órás (!). Ha egyben akarjuk megnézni a trilógiát akkor 12 órás maratonnal kell számolnunk. Ha A hobbit trilógia követi majd ezt a vonalat akkor egyben a 6 rész megtekintése 24 óra alatt fog majd megvalósulni. Rajongó legyen a talpán (illetve a fenekén) aki ezt végigcsinálja majd.

A film a hangeffektusok területén is ott van a szeren (bár A Gyűrű Szövetsége Ballrogos bányajeleneténél jobb hangokat nem sikerült még találnunk) és erről a Völgyzugolyba érkezés előtti hajtóvadászat és Völgyzugoly nagy termének visszhangja ad tanúbizonyságot.

A digitális effektusok a trollokkal való találkozásnál jönnek ki a legjobban. Egyszerűen félelmetesen élethűek a figurák és ugyanez érvényes a vargokra (farkasokra emlékeztető vadállatok) is. Látványban a maximális orgazmust a bánya jelenet adja majd, amelyet Blu-rayen újra és újra képenként kell látnunk majd. Színészileg a legtöbbet ismét Bilbó és Gollam dialógusa adja. Gollam több versikét használ fel az eredeti könyvből, mint amennyit a Gyűrűk Ura trilógiában.

Tolkien rajongóként nehezen tudjuk feldolgozni azt, hogy az Egy Gyűrű láthatatlanná tevő erejét miért csak úgy lehet megtudni ha az hanyatt esve az ujjunkra esik. Miért fájna ha a karakter csak egyszerűen felhúzná azt, mondjuk kíváncsiságból?

A megmásított történet pozitívumaként érdemes kiemelni egy fontos részt: Bilbó karaktere személyiségfejlődésen megy keresztül és ez nem is egyszer kerül kiemelésben a filmben. A hobbit – Váratlan utazás című filmet látni kell. Moziban kell látni!

Értékelés: 7/10