Hihetetlen, hogy mekkora változásokon tudnak átmenni az híres emberek. Leonardo Dicaprio miután levetkőzte a nyálas kisgyerek szerepét, megmutatta a világnak, hogy tökéletesen megállja a helyét egy thrillerben is. Ezúttal a Disney Channel lányai estek át hasonló kaliberű változáson, ugyanis a szende szűz szerepet átvette a független, cseppet sem ártatlan lány szerep. James Franco már régebben ledobta magáról Harry Osborn álcáját, de ekkora változás még nála sem volt észlelhető. Külön öröm, hogy mindegyikük karrierje a lehető legjobb irányba tolódott el.

Négy főiskolás lány (Selena Gomez, Vanessa Hudgens, Rachel Korine (a rendező úr felesége), Ashley Benson) elhatározza, hogy a tavaszi szünetet Floridában töltik és rendesen kirúgnak a hámból. Ehhez azonban pénz kell, az viszont nincs, így kirabolnak egy éttermet és máris irány a tengerpart. A törvénykeze idővel utoléri a lányokat, de a helyi rapper/gengszter, Alien (James Franco) leteszi az óvadékot. A bajok csak ezek után kezdődnek el igazán…

oz-rappel-2

Sokat gondolkodtam, hogy hogyan lehetne erről a filmről érdemlegesen beszámolni. Végül rájöttem, hogy csak is spoilerezéssel, valamint káromkodással. Mivel az egyikért az olvasók hada, a másikért a főszerkesztő ölne meg, ezért ezeket mellőzöm. A másik gondom az volt, hogy ez a darab egy már-már művészfilmszerűen bemutatott életérzést oszt meg a nézőivel, ezáltal mindenkiből mást és mást hoz ki. Bár ez más esetben is így van, de itt különösen számít az is, hogy kinézi a filmet. Mindenki mást fedezhet fel benne, illetve mindenki mást szerethet, vagy épp utálhat benne. Elmondom, hogy nekem miért tetszett. Mert, hogy tetszett, de nagyon.

Az előzetesből valahogy nem sugárzott több érték, mint anno a Project X-ből: fiatalok szórakoznak a sajátos módúkon. De míg az a film nem mutatott azontúl, hogy lényegében végigültünk egy bulit, addig a Spring Breakers egy sokkal mélyebb aspektusból vizsgálja a szórakozni kívánó fiatalok történetét. Először is garantálom, hogy a nők és a férfiak teljesen más filmet néznek. Míg a hölgyek csak az „utcalányok” kálváriáját (igen-igen, ide kellett volna a káromkodás), addig az urak a dögös csajok életstílusát (igen-igen, ide kellett volna a spoilerezés) látják a mű elején. Bár a film is rámutat nem egyszer, hogy gyakran a gyengébbik nem is az utóbbi nézőpontból vizsgálja a filmet, de ez a 21. század már csak ilyen, mindenki mindenkivel.

oz-rappel-3

Nagyon tetszik, hogy voltaképp úgy mutatja be a film a felelőtlenséget és a meggondolatlanságot, hogy közben nem foglal állást. Nem mondja, hogy rossz az, amit a lányok tettek. A levegőben hagyja a kérdést, hogy a néző a saját értékrendszere szerint elbírálja azt. Bár legtöbbször a végleteket is bemutatja a film, ami nem túl reális, ám úgy erősebben ébreszti az ember gondolatait. Kicsit a Rekviem egy álomért című filmhez tudnám hasonlítani ezt a jelenséget. Természetesen néha megtörik a lányok közti egyetértés, amikor mutatkozni látszanak a bizonyos mélypontok, ezzel azt átadva, hogy vannak olyan szituációk, amikor az nem ismer a saját barátjára, pedig azt hiszi, hogy ismeri.

Igazából, a négyes fogatból egyedül Faith (Selena Gomez) lóg ki, ugyanis ő az aki hamar észreveszi a helyzet súlyos romlását. Mellesleg kapott egy keresztény vallással kapcsolatos szállat, amely ha nem is fölösleges, de gyengécske volt. Ő okozza azt a diszharmóniát, amely a józan gondolkodás mellett tart minket, ugyanis a film olyannyira jól kezeli a mondanivalóját, hogy néha teljesen egyetértünk a csapat tetteivel. A Spring Breakers tökéletesen ábrázolja nekünk azt a pontot, amely után már nincs visszaút, eluralkodik a függetlenség és a materializmus, majd egy akciófilm kereteiben elvarrja a szálakat. Az irónia, miszerint pont akkor hág tetőfokára a függetlenség, amikor nagyon is függnek valakitől, egyszerűen zseniális. Mondanám, hogy a finálé volt a film egyetlen tartalmi bakija, ahol aztán elképesztően kikeltek magukból a képsorok, de mint ahogy a művészfilmek világában lenni szokott, sosincs olyan, hogy túlzás. Ugyanis nem a képsorok a fontosak, hanem a mondanivaló, illetve a nézőben kreált érzések és gondolatok. Arra viszont mindenképp érdemes befizetni.

oz-rappel-4

Megvizsgáltuk belülről a filmet, most jöjjenek a külsőségek, illetve a technikai része az alkotásnak. Nos, az egész film olyan, mintha egy nagyon hosszú trailer-t néznénk. Valahogy minden mondat annyira közhelyesen hat, hogy az már fájó is lehetne, ha nem kompenzálná ezt a tartalommal. Meg aztán senkinek sem hiányzik, hogy négy félmeztelen csaj Yoda mester, Dumbledore vagy épp Gandalf szintű talányokban beszéljen, igaz-e? A figyelmesebbek észrevehették, hogy előző mondatomban megemlítem a film egyik legnagyobb ütőkártyáját, miszerint rengeteg naturista jelenetet tartalmaz. Ez javarészt a férfinézőknek kedvez, viszont nem lehet elmenni amellett, hogy az által, hogy láthatjuk amint négy pucér csaj egy ötödik testéről szippantja fel a kokaint, be van mutatva a huszonévesek egy szeletjének a világa. Nem leplez semmit, elénk nyomja a valóságot. Nem fél betegesen perverz lenni, ugyanis ez a jelenség a mai fiataloknál is megfigyelhető. És mint ahogy azt már mondtam, nincs olyan, hogy túlzás.

Mindezt csak a Disney Channel leánycsemetéivel nevezhető furcsa tálalásnak, ugyanis eddig maximum énekelni láthattuk őket. Az elején még kicsit olyan feelingje volt, mintha Miki egeret látnám egy Slipknot koncerten, de igen hamar bebizonyították, hogy igenis több rejlik bennük, mint egy kis táncikálás. Meglehetősen hiteles alakításokat láthatunk tőlük, kifejezetten Vanessa Hudgens lehet kiemelni, aki a High School Musical-lel futott be, majd az internetre feltöltött meztelen képeivel maradt benn a köztudatban. Ha kicsit gonoszkodni szeretnék, akkor mondhatnám, hogy volt rutinja a szerepben, de valóban jól teljesített. Viszont ami a földbe döngöli a nézőt, majd felmossa vele a padlót, az nem más, mint James Franco. Szavakkal nem leírható mennyire tökéletes az alakítása, hol ott nem igen láthattuk őt eddig még csak hasonló szerepben sem. Egyszerűen hihetetlen belegondolni, hogy ő ugyanaz a színész, aki egy-két héttel ezelőtt még cilinderben rohangált a cukormázas CGI világban és Óznak hívták, most meg ő Sean Paul és Lil Jon közös gengsztergyereke. A karaktere is elképesztően szimpatikus, még annak ellenére is, hogy úgy könyveljük el „gonosznak”, hogy közben arra rá sem szolgált. A helyes kifejezés, amellyel illetni lehet, az a más. Különböző kultúra, különböző előélet, különböző körülmények. Tagadhatatlanul rossz érzés fogja el az embert, amikor a sorait hallgatja, de pont ettől lesz egy nagyszerű karakter, mert hitelesen vált ki érzelmet a nézőből. Az már csak bónusz, hogy mindemellett a különc külső egy érző szívet takar. Ezt a jelenséget egy zongorajáték alatt tapasztalhatjuk meg, ahol Britney Spears Everytime című dalát játssza. Az egy annyira eltalált montázs jelenet, hogy még most is a hideg ráz tőle. Egyértelműen a film egyik legerősebb pillanata, nincs jobb szó rá, tökéletes. Emellett még megannyi ismert zeneszám bukkan fel a filmben, például az introban Skrillex Scary Monsters and Nice Sprites, valamint az outroban Ellie Goulding Lights című száma. Az operatőri-, illetve a vágói munka mindenképp érdemelne valami díjat, ugyanis nagyon gyakran használtak olyan képi-, illetve hanghatásokat, amely nagyszerűen előreidéz néhány cselekményt, de csak sejtetés formájában.

oz-rappel-5
Úgy gondolom, tökéletes élményt tud nyújtani a mozivásznon, amennyiben nem randifilmnek szánjuk, mert ha valami nagyon nem randifilm, akkor az a Spring Breakers. Túl sok a fedetlen női test (na de mit is vártunk a Ken Park rendezőjétől), amelyre a férfiak akarva-akaratlanul csorgatják a nyálukat, amely nem feltétlen plusz pont a partner szemében. Mély tartalom, zseniális képsorok, nagyszerű zenék jellemzik, illetve egy hihetetlenül erős alakítás. Talán az első olyan film, amely ennyire jól bemutatja egy korosztály szeletjének az önkeresését, valamint életfilozófiáját, azaz a nihilista hedonizmust. A sors fintora, hogy ezt pont a tavaszi szünetben csodálhatják meg a nézők, úgy hogy ne is nagyon legyen kérdéses, hogy mit érdemes moziban nézni.

Értékelés: 8,5/10

Vélemény, hozzászólás?