Az Epic Games tehetsége kategóriáján belül vitathatatlan. Mindezt valószínűleg a Gears of War franchise vitte tetőfokára, amiben végre kiélhették az összes férfias, brutális ötletüket a fejlesztők. Erre remek példa az játékok végén megjelenő stáblista, aminél olvashatjuk az egyes emberek véleményeit, akik a program mögött vannak. Ők ugyanis nem csak azt érték el ezzel, hogy szívesen játsszanak az emberek az általuk kreált játékokkal, hanem akár azt is, hogy az ember dalolva üljön le játékprogramozást tanulni vagy épp a grafikusi teendőket mazsolázni.

Pedig maga az alapképlet igencsak egyszerű: a világ legkigyúrtabb emberei a létező legnagyobb mordályokkal darálják szét a nagyobbnál nagyobb szörnyeket, ezzel bizonyítva azt, hogy az emberiségnek igenis van létjogosultsága a Sera nevű bolygón. Mielőtt nekifeküdnék a Judgment bemutatásának azonban le kell szögezni, hogy a GoW trilógia elképesztően jó volt a maga kis hibái ellenére. Mert bár lényegében ugyanazt kapjuk, mint bármely TPS lövöldében, mégis olyan profizmussal palástolták az ismétlődéseket és néhol a történet hiányát, hogy ennek ellenére gond nélkül leültek százezrek az Xbox elé és órák hosszáig játszottak vele egyhuzamban. Bár az első rész a másik kettőhöz képest kicsit lapos volt, de remek ugródeszka, amiről az Epic Games és a People Can Fly stúdió megmutatta, hogy milyen rohadt magasra is lehet ugrani, ha igazán akarjuk (na meg van hozzá tőkénk persze).

Mikor igazi rajongóként meghallottam a folytatásról szóló első híreket, alig fértem a bőrömbe és azt mondtam, hogy nem kell semmi mást nyújtson, mint az eddigi részek: legyenek új pályák, valami történet és csókolom, hiszen a játékmenet elképesztő élményt nyújt a fiktív háború szerelmeseinek. Viszont azonnal felmerült a kérdés: miről fog ez az egész szólni? Hiszen a trilógia epikus lezárásában a háború véget ért és igazán nehezen lehetett volna ezek után előhúzni egy olyan nyulat a kalapból, miszerint “Háhá, mégsem haltunk meg!”. Aztán kiderült, hogy az új rész főszereplője Marcus Fenix helyett Damon Baird lesz, akiről igazán sok mindent nem tudtunk meg eddig és nem hiszem, hogy a negyedik rész posztja lenne ezt a hiányosságot pótolni. De mégis így van: a Judgment az eddig hagyott lyukakat hivatott betömködni a 3-ban megismert történetben, ám ehhez előbb visszaugrunk az időben oda, amikor Baird még hadnagy szerepét töltötte be saját osztagában.

Tehát jelenleg javában dúl Locust-COG háború, amikor Baird, egy igen tehetséges szakember és remek harcos, még a Kilo osztag vezetője volt. Történetünk egyből a tárgyalással kezdődik, amire a cím is utal: a Kilo-t láncra verve viszik egy épp háború alatt álló várós hadbíróságára. Itt kell egy számunkra eleinte ismeretlen bűntett részleteit elmondják a Kilo osztag tagjai, hogy a bíró meghozza ítéletét. Ez részekre bontva történik meg és mindegyik részben az adott beismerő vallomást tevő karaktert személyiségébe bújunk. Szóval a szokásos – visszamegyünk a múltba, hogy megértsük a jelent (és a jövőt).

Mit lehet mondani? Elég lenyúzott alapkoncepció és sajnos a fáradtság jelei látszanak már a sorozaton. Egyszerűen az eddigi részekben nem történt olyan logikátlan dolog, minthogy a támadás alatt lévő városban kelljen tanúskodni. A karakterek a maguk brutális módján, de logikusan cselekedtek, ami itt nem mindig van meg (persze Baird szövegei és tettei még mindig remekek). Sajnos igen gyakran nehéz emiatt komolyan venni a játékot és CliffyB idejében ez nem fordulhatott elő. A srác nagyon értett ahhoz, hogy mit kell az erőszakra kiéhezett fiatalok kezébe adni “háborús játék” címszó alatt, amivel kiélhetik az összes szadista hajlamukat. Azonban ez sem volt elég, az Epic Games ugyanis áttolta a legtöbb fejlesztési feladatot a People Can Fly-nak, akik nagyon innovatívak akartak lenne a Gears történelmében, ami igazából sikerült is, csak ez éppenséggel a Judgment játékélményének rovására ment.

A szokásos egybefüggő – már-már filmszerű- történetvezetés helyett itt ugyanis a vallomásokon kívül is taglalva vannak az egyes részek: irtó rövid kis pályaszakaszokat kapunk, ami után a gép értékeli a teljesítményünket és ez nem is lenne baj, sőt, remek motiváció ha például barátunkkal játszunk, mert folyamatosan hajtunk azért, hogy a mi nevünk jelenjen meg a kis táblázat végén. A probléma ezzel, hogy rend szerint kizökkent minket a játékból és emiatt nem tudjuk annyira beleélni magunkat, mint a korábbi részekben. Persze maga a játékmechanika maradt a régi: rohanunk, fedezékből lövünk, közelharcolunk és így tovább. Itt is van lehetőség láncfűrész-párbajra, kivégzésekre és néha állított lövegtornyokba is beülhetünk, de ez eddig is megvolt. Emellett pár új fegyvert is kapunk: van egy új fajta gránátvetőnk és egy (végre) többlövetű mesterlövész puska, szóval a régiek mellett igencsak nagy a kínálat.

A kis pályaszakaszok elején egy nagy, világító Gears jelet láthatunk a falon, ami minden szakasznál eltérő feladatot adhat nekünk, ha úgy akarjuk és ez bizonyos nehezítéseket jelent számunkra. Eleinte azt reméltem, hogy ezek a szakasz megítélésnél fontos szerepet játszanak (például a hősiességünket bizonyítja), ám ez nem így van, igazából saját magunk által választható mazochizmusról van szó. Ez eleinte nagyon jópofa, de később rájövünk, hogy magát a Gears-élményt veszi el tőlünk, ezért csak második végigjátszásra ajánlom mindenkinek. Ó, és hogy ezek mik pontosan? Van, hogy adott fegyverosztállyal kell végigvinni egy pályát (mert a többiben nincs töltény a történet szerint), köd van (vagy mérges gáz), ami akadályozza a távollátást, időre kell végigverekednünk magunkat a csarnokon vagy épp csak valami külön finomságot kapunk, például több Locustot, akik hátulról támadnak vagy esetleg speciális fegyvereket használnak. Az innováció azonban itt nem áll meg, ugyanis a régi horda módból ismert Turret-defense részeket már a kampányban is megélhetjük, rengeteg ellenség ellen természetesen. Őszintén: szép ez és jó, de nem is volt rá feltétlenül szükség és miután végigvittük a játékot, érződik, hogy az ötletgazdák ötlettelenségének balanszírozására jó mindössze, arra se eléggé.

Ezek azonban megbocsátható hibák lennének, ha a játék hossza sok órán keresztül hozná a történetet számunkra. De sajnos nem így van, az anyag nagyjából 5-6 óra alatt végigjátszható, amire az Aftermath (erről később) csak 1-2 órát tesz rá maximum. Egyszerűen hiányzott végig számomra a játék lelke, annak ellenére, hogy maga a lövöldözés még mindig észbontóan jó. Hatalmas élmény még mindig fel-le rohangászni a nagyobbnál nagyobb dögök között, miközben válogatott kaliberekkel szórjuk rájuk az áldást. Tehát nem arról van szó, hogy a játék rossz lenne, sokkal inkább arról, hogy olyan, mintha behúzták volna a készítők a kéziféket az előző részekhez képest. Nem lovagolunk meg szárnyas bestiákat, nem használunk járműveket, végig kell gyakorlatilag caplatnunk az egészet és ez bárhonnan is nézzük, igenis visszalépés és ezt rajongóként nekem is nehéz kimondanom. Nem áll jól az arcade stílus ennek a játéknak, na.

Technikailag az Unreal Engine III még mindig fantasztikus látványt nyújt. Óriási terektől kezdve a kis folyosókig minden gyönyörűen van meganimálva, gyakorlatilag épp csak ki nem ugrik a környezet a TV-ből. Itt viszont megjegyezném, hogy a karakterek grafikus kidolgozottsága nagyon változó: némelyik nagyon részletgazdag, de például Sofia úgy néz ki, mintha most vágták volna ki papírból az arcát. Ez nem megbocsátható egy ekkora címnél, 2013-ban. Szaggatást nem tapasztaltam és mindössze 1-2 beakadt hullát találtam bug gyanánt. Az irányítás maradt a régiben, még mindig van aktív reload (reload gomb másodlagos benyomása jókor azonnali betárazást és extra tűzerőt eredményez), a B gombbal kaszabolhatunk vagy felnyársalhatjuk ellenségeinket, az A-val megyünk fedezékbe és ki onnan, valamint szintén ez jó a guggolva futáshoz. Szóval igen, ebbe se nyúltak bele, viszont a fegyverrendszeren változtattak. Az eddigi (2 főfegyver – egy kispisztoly – gránátok) felállást felváltotta az, hogy összesen két fegyver lehet nálunk (beleértve a pisztolyt) és a gránátokat külön helyre teszi a gép, hogy a gyors fegyverváltást ne akadályozza.

A Judgment történetének kivégzése után kicsit elkeseredtem: ez a Gears valahogy más volt, továbbra is jó, de más, ráadásul a hossza sem volt ínyemre való. De ezek után megnyílt egy új kampány, az Aftermath (Következmények), ami azt a lyukat hivatott betömni, ami az előző részben felmerülhetett. Nevezetesen azt, hogy GoW 3-ban hogy szerzett Baird és Cole egy hajót Marcuséknak erősítés gyanánt. És komolyan mondom, ég és föld a két történet. Itt végre újra egybefüggő minden, hatalmas csaták várnak ránk és a hajó vízre juttatása valami hihetetlen élmény. Ismét azt érezzük, hogy Gears of War-ral játszunk, pörögnek az események és csak arra tudunk gondolni, hogy “Miért nem ilyen volt ez eddig is?”. Mintha egy teljesen másik fejlesztőcsapat csinálta volna a két kampányt és ez idegesítő, mert azt látjuk 1-2 óra erejéig, hogy mi lehetett volna a Gears of War: Judgment, ha nem akarnak változtatni az eddig jól bevált recepten.

A multiplayer sem hoz túl sok újítást. A Free for All egy sima mezei Deathmatch azzal a különbséggel, hogy itt COG katonák harcolnak a többi katonával, nem pedig Locustokkal. Szórakoztató, de semmi extra. A másik, az Overrun egy Locust-COG párharc az E-Lyukak birtoklásáért. Itt fontos újítás a Beacon Grenade, ami falakon keresztül is megmutatja nekünk az ellenség helyzetét egy bizonyos hatókörön belül. A mapok jók, igazi csapatmunkát igényelnek és a támadás is olyan élvezetes, mint a védekezés. Nem mondanám, hogy túl tartalmasra sikerült a Judgment multija, mivel a két új játékmód mellett 8 térképet kapunk, amin játszhatunk és ezek hiába jók, ha az ember egy idő után rájuk un. Ilyen probléma eddig nem fordult elő.

Összegezve: szép látványvilág, hatalmas harcok. Mégis, mintha nem Gears of War lenne, sokkal inkább annak valami arcade verziója. Van ugyan néhány újdonság, de nem annyi, hogy palástolja a tervezők ötlethiányát és pláne nem annyi, hogy teljes értékű folytatásnak (vagy előzménynek?) tekintsem. Rajongóknak persze kötelező, de egyébként nem egy súlycsoport az eddigi részekkel. Én az Epic Games helyében beindítanám a ház körül a vészriadót, ugyanis olyan súlyos hibákat követtek el, amiket ha a későbbiekben nem küszöbölnek ki, akkor bizony az egész Gears of War brand leáldozását jelentheti.