Egyrészt megvetem Hollywood azon véleményét és szokását, miszerint egy film csak akkor lehet sikeres, ha hasonlít sikeres elődeire, másrészt viszont van amikor sikerül eltalálni a másolás arányait és zseniális mű születik. Én ebbe a kategóriába sorolnám a Feledés című nevezzük így “epic” művet. Ha adott a képlet mi kell a jó sci-fi történethez? Nem kevés látványi elem, elegendő mennyiségű hi-tech kütyü, de nem elhanyagolható az emberi sors magában az adott szituációban. Emlékezzünk csak a nagy és klasszikus sci-fi filmekre: mindenhol az egyén és az általa megélt szituációé volt a központi szerep, a technika és a környezet csak krém volt a tortán. Nyilván sokunk a látványért néz sci-fi-t de a szerzők mindig az egyént helyezik a középpontba.
Így van ez Jack Harper esetében is, akinek karakterét Tom Cruise formálta meg, szerintem tökéletesre. Cruise mostanában mindig jó helyre nyúl, ha szerepet kell választania. Úgy tűnik a sci-fi az ő műfaja igazán. Személy szerint a folyamatos ordítozásos szerepei miatt nem nagyon tartozott az általam kedvelt színészek sorába. Ez a film viszont tökéletes választásnak bizonyult és Tom folyamatosan hozza a 2077-ben a világ összeomlása utána önkéntes emléktörlésen átesett technikus magabiztos karakterét.
A film egész idősíkján jelen van egyfajta feszültség, mely a Jack és társa Victoria (Andrea Riseborough) között lezajló menni vagy maradni dilemmával kezdődik. A Föld ugyanis egy űrből érkezett invázió óta lakhatatlan és a két főből álló személyzet feladata azon drónok javítása, amelyek a tengervízből fúziós energiát előállító erőműveket őrzik.
A Feledés nem mai történet, de az átirat miatt Joseph Kosinski és csapata odatette magát a sikerért. Egy jó filmben az arányokon van a lényeg, így az akción és tech látványon túl egy szerelmi háromszögnek köszönhetően a filmre nyugodtan elvihetjük a barátnőnket / feleségünket is. A szerelmi háromszöget én személy szerint jobban bonyolítottam volna, bár a filmben van egy aprócska jelenet a három személy között.
Bátran mondanám, hogy Morgan Freeman adott egy csipetnyit a filmhez, de ezt az érvelést csak csipetnyi szereplése erősítheti meg. A Qantum csendjéből ismert Olga Kurylenko szereplése pedig mintha egy kis orosz / lengyel klasszikus sci-fi szálat hozna be a filmbe. Szerintünk jó választás volt az ukrán származású színésznő.
A Feledés látványa egyértelműen csillagos ötöst érdemel: a minimalista high tech lakberendezés és felszerelés biztosat a vetítővászonra szegezi a figyelmet. Őszintén mondva, kerestük a fogást a filmen, de az itt-ott kicsit eltúlzott technikai megoldásokon túl, nem volt mibe belekötnünk. Az erőművek védelmére fenntartott drónok hangjait a filmben egyenesen élvezetesnek találtuk. Minden sci-fiben ott lappang az “ez simán bekövetkezhet” szál, amelyet napjainkban egyre szélesebb körben felhasznált drónok még jobban megerősítenek.
A film javarészt sivatagi környezetben játszódik és kis túlzásokba esve egyre több főleg az USA-ra jellemző épület romjaival találkozunk. Talán a sivatag miatt, de homokszem kerül az ideális gépezetbe (már ha ideálisnak nevezhető egy apokalipszis utáni rendfenntartó állapot). A homokszem pedig nem más, mint maga a főszereplő karaktere, aki az igazságot olyan szívósan keresi, hogy meg is találja. Innentől viszont megállíthatatlan maga a folyamat.
Többször is feltettem magamnak a kérdést, hogy mitől is lett zseniális ez a film. És itt kell visszakanyarodnunk a Hollywood önmásolás tematikájához: A Feledés tartalmaz egy csipetnyi Equilibriumot, egy hajszálnyi Mátrixot, egy leheletnyi Emlékmást, hangyányi Wall-E-t, egy apró momentum Holdat és sorolhatnánk. Viszont mindezt úgy teszi, hogy lenyűgöz és folyamatosan fenn tudja tartani a feszültséget.
A zene és maga a zenei album is fantasztikus. Az Anthony Gonzalez és Susanne Sundfør páros zeneileg a legjobbat hozta ki a zenei aláfestésből.
Végezetül és nem utolsó sorban pedig felvetődik az egyeteme hőseposz kérdés: Odaadnád-e az életed az emberiségért? A film vége igazi csattanónak nevezhető, hiszen ahogy sejtettük a gonosz elnyeri méltó jutalmát, miközben a főhős bőrébe bújva haladunk végzetünk felé és egyben lesz a történet vége mérhetetlenül szomorú és frappánsan pozitív. Hát ezt várjuk mi minden sci-fitől. Nézzétek meg… moziban!
Értékelés: 10/9