Igaz, hogy maga az édesség nem magyar találmány, azonban mi vagyunk az egyetlen olyan nemzet, akik a különböző ízű nassolni valót a karácsonyfára aggatjuk.

A szaloncukor eredendően a fondant cukorból származik, melyet kezdetben gondos francia kezek készítettek a 14. században. Az édesség német cukorművesek közvetítésével került Franciaországból hozzánk, s rengeteg módosítást követően végül a 19. század derekán alakult ki az a formája, amit ma is ismerünk.

A szaloncukor ősét még szimpla selyempapírba csomagolták, a külső megjelenés ekkor még nem sokat számított. Természetesen ma már elképzelhetetlen, hogy az összes szaloncukor ugyanolyan csomagolással rendelkezzen, az édességiparban érdekelt cégek igyekeznek a saját arculatukra formázni a cukorka borítását.

Idehaza az első karácsonyfákat még papírdíszekkel, aprósüteményekkel, illetve gyümölcsökkel díszítették, a szaloncukor készítése, illetve a termék fára akasztása csak az 1800-as évek végén alakult ki. Innentől számíthatjuk tehát az édesség dekorációs célra történő sajátságosan magyar felhasználását.

Érdekesség, hogy népszerű írónk, Jókai Mór, még szaloncukkedlinek nevezte az édességet, tudniillik neve a német salonzuckerl szóból származik. Bár ma már mind a csomagolás, mind az édesség előállítása géppel történik, a gyártási folyamatok közül a legtovább a csomagolópapír rojtozása maradt kézi művelet.