A Deák-tér mélyén, az Akviáriumban, már hetek óta a beton körül forog a világ. Harmadik éve gyűlnek össze fiatalok a képzőművészeti és betonbarkács workshopra, a DEPO-ra, hogy Budapestet izgalmasabbá varázsolva, kisebb-nagyobb művészi tárgyakat tervezzenek és építsenek a városképbe.

 

A beton – a világ legszürkébb és legridegebb anyaga egy halandó számára – egészen új távlatokat nyit az építészettel, művészettel foglalkozók számára. Az elsősorban BME-ről és MOME-ról érkező hallgatók az anyagból kedves, mindeközben esztétikus és szociálisan is érzékeny műveket keltenek életre a város legkülönbözőbb szegletein. Az első DEPO ötlete Baróti Anna, a Szövetség39 vezetője és Lénárd Anna, képzőművész fejéből pattant ki, egy egyetemi szabadon választható kurzus képében. A mikro beavatkozások készítésének 2013-as témája a Vélemény, Üzenet, Kommunikáció kulcsszavak köré szerveződik, ahogy azt Bozsó Melinda a projekt egyik vezetője is elmondta. „Arra próbáltuk motiválni őket, hogy személyes indíttatástól vezérelve egy városi szociális, építészeti, művészeti szituációról fogalmazzák meg tárgyban a véleményüket és mintegy üzenetet, kommunikálják ezt a város felé.”

DEPO-beton-2

Fontos és felelősségteljes feladatot bíztak ezzel a fiatal építész hallgatókra, hiszen generációs betegségünk, hogy nem vesszük észre az ország szépségeit. Az utcákon megannyi leszegett fejjel rohangáló ember, sokszor észre sem veszi, nem értékeli, hogy gyönyörű épületek közt, az élő történelemben sétálgathat. Eltekintve az analóg gépet lépten-nyomon kattogtató, futócipős turistáktól, az itt élők immunissá váltak az épített kultúra iránt, a DEPO ez ellen is hatásos ellenszer, már az inspirálódás módját tekintve is. „Általában bíztatjuk őket, hogy próbálják meg más szemmel nézni ezt a városi környezetet, amiben élünk. Ne csak előre nézzenek, hanem lefelé, felfelé, oldalirányba is, nézzenek be a kis lyukakba, vegyenek észre dolgokat.”

Szemmel láthatóan sikerült nekik a nyitottság, nem csupán kifelé, hanem befelé fordulva is; a parkolóházból nyíló hatalmas műhelyben, idilli alkotó hangulatban, poros kezek és foltos nadrágok közt ezelőtt soha ki-nem gondolt ötleteket öntenek valóságba. A csókpad, amin csókok csattannak majd el, az egyik alkotó betonból kiöntött füle, a Plantomat, a virágöntöző automata, mind-mind kedves kis gesztusok a város igazi arcának bemutatása iránt. Egy másik projekt a Nagykörút Don Quijote-ja, az önkéntesen szökőkutat csempéző hajléktalan bácsi feltűnésének nyomán szerveződött. Miután a férfinak nyoma veszett és nem gyakorolja többé mottóját („Ahhoz, hogy dolgozz, nem kell munkaviszony, ahhoz hogy élj, nem kell pénz!”) a fiatalok úgy döntöttek befejezik helyette a munkát és macskakövekkel pótolják ki a Harminckettesek-terén lévő kút lemorzsolódottan maradt részeit. A Városligetbe is készül egy nagyobb méretű darab, az ott fizikailag és mentálisan uralkodó sötétség kioltására egyaránt. Az ötletgazda csoport tagjai egy led-lámpával felszerelt asztallapot terveztek a park egy kivilágítatlan részére, hátha ezzel e a sötétséggel kéz a kézben járó bűnözést, a rossz alakokat is eltünteti onnan a fény.

DEPO-beton-3

A diákok, akik a szponzorok és – ahogy Bozsó Melinda nevezte magukat – a „lelkes hülyék”, által támogatott rendezvényen alkotóként vannak jelen, a szervezést is elvállalták. Szponzoros, logisztikai, kiállítás szervező és grafikus csoportokba szerveződve megoldották az anyagok beszerzését, szállítását vagy a kiállítás arculatának tervezését, hiszen nekik is megéri a befektetett energia, sokat kapnak egy-egy ilyen DEPO alkalmával. A szocreál építészeti korszakban, panelrengetegben felnőtt nemzedék által kinevelt huszonévesek, már nem a kommunizmus szélsőségeire asszociálnak a beton szó hallatán, tisztában vannak praktikusságával, olcsó anyagárával, könnyen kezelhetőségével, s elsősorban, mint művészi és építészeti lehetőséget kezelik.

DEPO-beton-4

Az előző évek alkotásait és a most, készülőben lévő munkákat látva az utca emberének sem jutna eszébe az elmúlt évtizedek betonszörnyetegeinek árnyéka. Az alkotók, kreativitásukat vegyítve saját hangjukkal és mélységükkel, a városkép egy egészen új oldalát mutatják meg nekünk. Értelmet nyer az apró részletek megfigyelése, maguk után rántanak, hogy velük együtt kémleljük mi is Budapestet, fordítsuk tekintetünket fel, le, jobbra, balra, s az aprócska lyukakba is merjünk benézni. Hogy az élmény még nagyobb legyen, a fiatalok május 26-án egy betontúrára várnak bennünket, melyen felkutathatjuk velük az összes alkotást! Mindenkinek kellemes rácsodálkozást kívánok!

Vélemény, hozzászólás?