A játék olyan mint egy torta. Mind ugyanazzal a tésztával készül, viszont más ízekkel és ahogy az igazi tortánál, itt se a te döntésed, hogy mekkora szeletet kapsz,  csak hogy hogyan fogyasztod el.

Black Ops 2

Két partíciós játék társadalom

Mielőtt megadnám magam az érvek-ellenérvek őrült körforgásainak szeretnék valamit ismertetni, mégpedig a hasznos és a kevésbé hasznos játékosok fogalmát és bár annak ellenére, hogy ez utóbbiak kártékonysága nem folyásólja be (nagyban) a játékok sikereit, elég erősen hozzájárulnak az elrozsdásodó gamer közösséghez.

Tehát kik szerepelnek ezen két oldalon? Az aktív játékosok és a számomra inaktív, magukat igazságosztó lovagként beállított fórum betyárok. Az inaktív megnevezés nem azon emberek felé irányul akik már átléptek abba a rétegbe ahol nem igen van (legalább is bűntudat nélkül) idő a szórakozásra és nem foglalkoznak eme dolgokkal. A megfogalmazás azon embereket célozta meg akiknek nincs professzionális tudásuk ezen dolgokról és az ebből kifolyólag tudatlan magatartással a játék rovására, idétlenebbnél idétlenebb gondolatokkal bombázzák szét a médiát. Mindannyian tudjuk vagy tapasztaltuk, hogy könnyebb valamit leépíteni mind fel. Egyébként minden tiszteletem azoké, akik még a lehetetlen naptári életrendjük ellenére is követik az ipar fejlődését. 

Black Ops 2

Édesség

Az aktív játékosok a játék felhasználó rétege, azok akik ténylegesen játszanak, akik évek óta követik a Treyarch digitális művészetét és akik képesek a tiszteletre. E tulajdonság és az előbb említett ismeretek által képessé válnak a cég számára pozitív és hasznos vélemények megírására, akár negatív akár pozitív hangvételben.  Ne feledjük, hogy ebben az iparban a  játék nem a fejlesztő gárda individuális véleménye szerint épül fel, hanem a közönség kollektív elvárásai szerint, ezért fektet olyan nagy hangsúlyt majdnem minden fejlesztő/kiadó cég a kapcsolattartásra a játékosokkal (erre egy tökéletes példa a Diablo 3 fejlesztő-játékos példás kapcsolata, ahol a játék a felhasználó közeg által formálódik – természetesen megvalósítható határokon belül). Ezért a visszajelzés a játékosoktól még talán az ilyen terű vélemények megírására szakosodott magazinoknál is fontosabb. Az ilyen meglátások helyes használata által épülnek fel évről évre az egymást megdöntő Call of Duty részek.

Keserűsség

Na de az ellentábor, a mindenek ellentettje, a minden felmerülő pozitívum negatívumai. Egy réteg ami a saját keserűségével próbálkozik hitetlenül lehúzni egy olyan játékot amit mások hitelesen és értelmesen, megnyerő hangvételbe emeltek. A COD-dal kapcsolatos gondjaik (és minden más FPS) középpontjában a sorozatos játék megjelenések vannak, amiben talán igazuk is lehet, hisz a játékok közt csökkent a kiadási intervallum, ami nem feltétlenül ígéretes a minőség szempontjából nézve. Például az évente megjelenő részek immáron 5 éve ugyanazzal a grafikai motorral vannak ctr+c ctrl+v szerűen bekomponálva nem túl ördöngös változtatásokkal. Gazdasági szempontból érthető miért nem álltak neki az új motor kiépítésének, tartaniuk kellet az ütemet és annyi levet kicsavarni amennyit csak lehetett. Saját véleményem szerint maximum 1 játékra biztosan jut majd még ebből a motorból. Összesítve mindkét oldalt meg lehet érteni, hisz ha a COD leállt volna a tömegtermeléssel akkor nem lenne mivel játszani és ha ki is adnának valamit azt is sok-sok éves várakozás után kaparinthatnánk meg, mindeközben nem lehetünk biztosak hogy a mostani marketing rendszerrel jobb, minőségibb játékokat kapunk e. 

Black Ops 2

Single Player

A játék. Nos, kezdjük az elejénél. Itt van nekünk egy a lövöldözős játékokhoz méltóan kutya faroknyi kampány módunk, tucatnyi multi mód és ugye a kimaradhatatlan zombi elmebaj, amely csak egy cseresznye az eleve habbal rendelkező tortára de ezt meghagyom Koppánynak, mert én csak a single részével foglalkoztam.

Amely nemes egyszerűséggel tarol. Nem mondanám, hogy olyan hihetetlen lenne, hogy a Treyarch megint megcsinálta, mert pontosan ezt vártam el. Mi teszi olyan jóvá ezt a játékot, hogy az eladásaival rekordokat döntött? A rekordot nyilvánvalóan a széria többé-kevésbé mindig sikeres részei miatt kialakult bizalomnak köszönheti. Ez a bizalom ismét jól megtérült és bátran merem kijelenteni, hogy talán az év egyik legjobb befektetéséhez vezetett. Tehát ha csak egy játékot ajánlhatnék ebben az évben akkor az előző mondatommal eleve megválaszolva csak is a Black Ops 2-őt ajánlanám. Mielőtt átcsapnék egy marketing bábuvá rátérnék a játék jó és rossz részeire is, mert ez utóbbiból nem kevés van és sajnos azokból is a legidegesítőbbek. 

Gyors, Gyorsabb, Black Ops 2

Szóval adott nekünk egy szokásos adrenalin – LSD cirkusz, amelyben ha a játékosnak nincsenek jövőbe látó Pókember ösztönei akkor néha igen csúnyán alul maradhat. Csakhogy érthető legyen; a játék koncepciója, hogy a tökéletesen időzített energia hullámokat gyors probléma megoldó képességünkkel és reflexeinkkel teljesítsük, kooperatív módon a társainkkal a grandiózus pályákon, amit a játékmenet pörgése ellenére megcsodálhatunk. Elavult motor ide vagy oda a poligonok még így is kielégítő környezetet építenek fel. A dilemmák megoldása a legtöbb esetben az előre megírt scriptek alapján futnak de a fontosabb döntések a mi kezünkben vannak: megöljük e akit elkaptunk vagy feláldozzuk magunkat, hogy a másik karakter megmeneküljön és így tovább. A választások miatt kétszer vittem végig a játékot, másodjára direkt az előző döntéseim ellentettjeit hozva meg ami ráeszméltetett, hogy a játékot ezek a választási lehetőségek nem teszik újjájátszhatóvá, nem úgy mint a rengeteg fegyver és az ezekben rejlő harci stílus kiaknázása. Az inventory része szépen kidolgozott munka, rengeteg fegyver, tucatnyi modifikációs lehetőségek és még megannyi kiegészítők teszik a mindig büntető üzemmódban élő katonáink akcióit izgalmasabbá.

A szuper tűzálló ellenségek legendája

Viszont a játék fizikája, itt meg kell állnom. Az, hogy minden szép körülöttünk még messze nem azt jelenti, hogy jól is működnek a dolgok. Mire gondolok? A nagy sürgés forgásban kellemesen mellé lövök a sniperemmel, aminek egyáltalán nincs szórása és ennek ellenére az a szerencsétlen még is csak összecsuklik. Akkor a molotov koktélok csak is és kizárólag abban az esetben működnek ha az ellenség pofájába dobjuk, máskülönben, fél méterre tőle már nem hatásos. Ez a működésképtelenség a következőt okozta: megszólalt bennem a kis ördög és a következő 5 percben megállíthatatlanul mindenkit jól pofán dobtam egy molotov koktéllal, mókás volt. Ezek a problémák megoldásának a leggyorsabb útja is volt egyben, mivel annyi ősi terrorista ösztönük sem volt, hogy elvetődjenek a lángoló üvegek elől. Akkor van nekünk ugyebár beakadt ellenségeink – nem a mesterséges intelligencia, hanem a fizikai szabálytalanságok miatt, savtól vagy ki tudja milyen szennytől kigyulladó járművek, továbbá a tény, hogy egy sniperrel átlőtt autó üveg a jármű teljes megsemmisülését okozza szintén kétséges de nem kevésbé mulattató mint a pofás koktél-five.

Black Ops 2

Film a játékban vagy játék a filmben?

Sajnos a tetőfokán lévő ámokfutásaimat minden egyes alkalomkor félbe vágta egy cutscene. Ebben a játékban hihetetlen mennyiségű átvezető videó van. Képzeljük csak el a következőt: a játék elején van egy rész mikor ki kell mentenünk egy társunkat aki belepottyant a folyóba egy szétrobbanó csónakból. Csak második végigjátszáskor vettem észre, akkor is az alább hagyott reflexeim miatt, hogy a vízben elmerülős – kimentős hősi tettet nem én vittem végbe hanem a gép. Ez egyébként nem az egyedüli eset mikor így megvicceltek a videók, többször is elhitette velem a játék, hogy azt a fasza dolgot tényleg én csináltam de aztán persze mindig jött a jól megérdemelt pofon, majd ez után persze egy újabb cutscene. Kockázatos döntés volt egy ilyen elemet ilyen mennyiségben bele tenni egy eleve nagyon pörgős játék menetbe de mivel tudjuk, hogy a kockázatos megoldások mostanában eléggé kihaltak ezért én tisztelem a Treyarch-ot ezért.

Ki irányít kit?

A játék irányítása egyszerű, pontosan addig a percig amikor is kénytelenek vagyunk beszállni egy járműbe, onnantól fogva a világ a feje tetejére effektus. A járművek két terepűek, van a légi irányítás ami mindegyik közül a legborzalmasabb és vannak a földi egységek. A legelső ilyen kontroll átvétel egy harci kocsiban történik, amit pont olyan könnyű vezetni mint egy tengeralattjárót gondolat átvitellel. Az hagyján, hogy eleve nehezen kezelhető a jármű de hogy még a környezetünkben lévő város leomló törmelékei is olyan mennyiségben és töménységben zuhannak ránk, hogy örüljünk ha csak 3-4-szer kell neki futnunk. Ennek ellenére nekem elsőre sikerült átverekednem magam, viszont a második végigjátszáskor meg minden vízből kiálló gerendán fennakadtam. Na de a repülök. Ha az autók kizsigereltek akkor erősen ajánlom, hogy csak baráti társaságban próbáld ki, mert meg van rá az esély, hogy elveszted az önkontrollt az agyad fölött és kiugrasz az ablakon vagy még rosszabb, a géppel csinálsz valamit. Úgy mint én, akit odáig termelt az ideg ettől az idióta vezérléstől, hogy az egerem teljes mértékben megsemmisült. Nagyon rég történt bármi ilyesmi értékvesztés a gépemmel egy játék által de a Black Ops ezen része sikeresen előhozta belőlem az őrjöngő általános iskolást. Miért ilyen rossz? A wasd kombinációkra eleve petyhüdt reakciókat lehetett észrevenni a képernyőn, az egérrel meg mint a beakadt ablak törlő sikáltam az asztalt. Volt egy szintén a levegőben lejátszódó jelenet azzal a különbséggel, hogy nem repülővel mentünk hanem szabad estünk.  Itt az irányítás a következő logikai síkra lépett: ami föl az itt le, ami bal itt jobb és ami le az itt föl, arról nem is beszélve, hogy mint az autós résznél itt is egy káosz közepén voltunk ahol a felénk irányult rakéta lövegeket kellett kikerülni, ezzel az abszolút mesteri és érthető irányítással. Nyilván van erre valamilyen a valós fizikában lévő válasz, ami elmagyarázza a szabadesést eme érdekességeit.

A reklámok mindig üvöltenek

A címben a hangra utaltam ami túl sok magyarázatot ugyebár nem igényel. Mind tudjuk, hogy működik a telekommunikációs dobozka, egy filmet negyedóránként reklámokkal szakítják meg üvöltő, őrjöngésekkel. Sajnos ez azonos a Black Ops 2-ben található animált videókkal amik a játékhoz képest sokkal halkabbak és sajnos ezért muszáj lesz feltekerni a hangot ami egy jól irányzott megsüketüléshez vezet az első éles játékban lévő lövésig. A kampány szinkron hangjai zseniálisak, annyira sikerült átérezniük és eladniuk a szerepüket, hogy a szintén zseniális történettel karöltve egy egész komplex kis filmet sikerült összerakniuk. Michael Rooker kitűnően formálta meg a játék egyik ha nem a legjobb karakterét Mike Harpert. Michael egyébként a méltán híres, szerintem a legjobb, zombis sorozatban a The Walking Dead-ben szerepel mint Merle Dixon. Viszont nem csak ő az egyetlen híresség aki a hangját kölcsönözte, a leghíresebbek közül például: Sam Worthington (Avatar, Titánok haragja), James C. Burns (Dead Seasons), Ed Harris (A Beautiful Mind, The Rock), Ice Cube (Three Kings), Gary Oldman (The Fifth Element), és a többi és a többi.

Viszont a fegyverhangokkal nem vagyok teljes mértékben megelégedve, valahogy nem mindig tudtam átérezni a halálosztó szerepét a fegyverek chipses zacskó effektjei miatt. A jövőben lezajló részekben érthető, hogy miért halkabbak a fegyverek de a 80-as években használt ak47 miért ropog úgy mint egy pattogatott kukorica? Zavaró tényező ide vagy oda de még ez sem rontott a játék őszélményén.

Black Ops 2

Sztori

A történet írok most nagyon kitettek magukért, mert szerintem a játéknak a legerősebbik pontjai közé tartozik az ahogy a történet kibontakozik, ördögien professzionális munka miképp próbálnak hatni az emberi érzelmekre, ami őszintén megvallva jobban sikerült, mint általában egy játék megszokta érinteni az embert, kiváltképp egy FPS. Még most is kiráz a hideg mikor visszagondolok, hogyan lőttem fejbe a terroristák vezetőjének hit Menendezt, miközben kiderült, hogy a bajtársam halt meg. Ilyen és ehhez hasonlatos csavarokkal találkozhatunk a játékban a vég kifejlettig,  amiket most nem leírni. Azzal természetesen nem árulok el sokat ha elmondom, hogy Menendez sorsáról a végén természetesen úgy döntünk ahogy szeretnénk; élve kapjuk el vagy kivégezzük. Ámbár a végéig nagyon sok érdekes (ló háton  rakétavetővel tankokat kilőni, kémpókkal szellőző hálózatban mászkálni) és kevésbé izgalmasakkal (külső nézet mód) fogunk találkozni. A sztori erősségéhez nagyban hozzájárul a karakterek arcára modellezett érzelmek, amiknek nagyon kevés kell, hogy elérjék a valóság szintjét, ami bizony elég hátborzongatóan hangzik. A több síkon futó sztori ellehetetleníti a játék megunását és mindig mikor még is csak kezdenénk ráunni a tömeggyilkolásra jön egy robbanás, tank vagy például az időben való váltás. Az idő síkok: egy srác akinek egy terrorista megölte az apját, mert az apa bajtársa megölte a terrorista húgát, ez értelemszerűen a múltbéli sík, a jövőben meg a srác bosszút fogad az apja gyilkosán. Egyszerű még is nagyszerű.

9/10

Vélemény, hozzászólás?