Az ügy hamarosan nemzetközi botránnyá dagadt, amikor előkerült egy hamis frankkal teli bőrönd, lebukott még pár figura, és a nyomok egészen magasra kezdtek vezetni. Kiderült, hogy a hamis pénzből elég sok készült (30 millió francia frank), egy magas rangú magyar állami és katonai tisztviselők vezette összeesküvés keretében. A cél a nagy frankhamisítással a bosszú volt a franciákkal szemben Trianonért.

7706789_e30e07b3810d93767ca50a424b29e884_wm

A magyar kormány igyekezett az ügyet eltussolni, a vádlottak nevetségesen enyhe büntetéssel megúszták.

A titkos projekt 1922-ben indult el, hogy pontosan kinek a kezdeményezésére és támogatásával, azt ma már nem tudni a megsemmisített bizonyítékok és egymásnak ellentmondó fennmaradt dokumentumok, vallomások miatt. Annyi azonban biztos, hogy a pénzügyminisztérium rendelt speciális német nyomdagépeket az Állami Térképészeti Intézetnek, hogy azokon készüljenek a hamis bankjegyek. A szervezésben minden bizonnyal részt vett gróf Teleki Pál volt miniszterelnök, és ha aktív része nem is volt benne, de tudott a titkos tervről Bethlen István, éppen aktív kormányfő is.

7706793_5b823b342685ea4a3c326f1419fe8891_wm

A terv szerint a rengeteg hamis pénz a francia gazdaságot és a kormányt gyengítette volna, a nyereséget pedig revizionista-irredenta mozgalmak támogatására szánták.

A hamisítási kísérletek éveken át tartottak, ugyanis a frank nagyon nehezen volt reprodukálható. Az eredeti pénzt nagyon nehezen beszerezhető, speciális, a francia tengerentúli gyarmatokról származó papírra nyomtatták, az akkori technika csúcsának számító, gyakorlatilag lemásolhatatlan vízjellel. Végül 1925 őszére sikerült előállítani 30 ezer darab ezerfrankost, amit a térképészeti intézet pincéjében heteken át direkt erre alkalmazott emberek gyűrtek és tapostak, hogy használtnak, és így még inkább valódinak tűnjenek.

A nagy terv aztán legalább olyan béna véget ért, mint amilyen sok energiát fektettek bele. A hamis pénz első adagját Jankovich Arisztid királyi vezérkari ezredes vitte ki Hágába, hogy ott átadja a kinti megbízottaknak, akik majd apránként beváltják más valutára, amit diplomáciai futárokkal visszaküldenek Magyarországra. Jankovich valószínűleg tévedésből próbált egy hamis ezrest beváltani egy bankban, és amikor kiderült, hogy az hamis, a lehető legrosszabbul reagált, botrányt csinált, a diplomáciai védettségére hivatkozott, megpróbálta elrejteni a nála levő többi pénzt. Vagyis mindent megtett, hogy gyanús legyen, átkutassák, és több millió franknyi hamis pénzt találjanak végül nála.

A gyorsan megindult nyomozás egymás után buktatta le a terjesztőhálózat további tagjait Hamburgban, Koppenhágában és Milánóban. Magyarországon őrizetbe vették az értelmi szerzőnek tartott Windischgraetz Lajos herceget, az országos rendőrfőkapitányt, és a Térképészeti Intézet több alkalmazottját.

A botrány hullámai ugyan a legmagasabb körökig is elértek, de Telekit és Bethlent csak tanúként hallgatták ki, és a bíróság gyorsan kimondta, hogy nem vettek részt az összeesküvésben. Windischgraetz négy évet kapott, amit a megromlott egészségi állapotára való tekintettel szanatóriumokban és gyógyszállodákban tölthetett le. Nádosy Imre rendőrfőkapitány ugyanennyit, majd rövid úton kormányzói kegyelmet kapott. A francia állam – vélhetőleg erőteljes diplomáciai közbenjárásra, és komoly háttéralkuk árán – jelképes, egy frankos kártérítést kért csak. A magyar bíróság az ítélet indoklásában enyhítő körülményként vette figyelembe a hazafias indítékot:

…lelki motívumaiknak minden anyagi, minden egyéni érdektől való mentessége, és egy magasabb, nemes eszméhez való kapcsolódása miatt (…) ezek a vádlottak, ezek az elítéltek, nem közönséges gonosztevői egy rendszerint aljas indokú bűncselekménynek, hanem áldozatai annak a katasztrofális szerencsétlenségnek, amelynek eredménye Magyarország megcsonkítása és tönkretétele volt.

(forrás: index)