Ember és állat „szimbiózisáról”, csodálatos összekapcsolódásáról történetek ezrei születtek már, melyek újra és újra erőt adnak nekünk és mosollyal töltik meg mindennapjainkat. Az alábbi kis történet egy bébidelfinről szól, akire brazil halászok lettek figyelmesek a nyílt tengeren.

delfin

A kis delfin belegabalyodott egy zöld zacskóba, melyet nagy valószínűséggel az emberi felelőtlenség sodort az állat útjába, így vergődött a hullámok között, bízva abban, hogy kiszabadul. Arra talán még ő sem mert gondolni, hogy éppen azok mentik meg, akiktől a tengeri élővilág a leginkább óvakodik.

Az egyik brazil halász hálójával megpróbálta kifogni a bébit, azonban első kísérlete nem járt sikerrel. Az állatban túlságosan erősen működött a túlélési ösztön, még zacskóval a nyakában is. Aztán közelebb kormányoztak hozzá, és másodjára már sikerült a hajóba emelniük a vergődő delfint. Óvatosan lehántották róla a zöld zacskót, majd büszkén a kamera elé tartották a félelemtől megmerevedett állatot. Ezt követően a halász visszadobta a kis delfint a tengerbe, aki megérezve természetes élőhelyét, azonnal hatalmas bukfencet vetett, pontosabban ugrott egy nagyot. Talán megmentői tiszteletére, talán csak a megszabadulástól való örömében, a lényeg azonban az, hogy a brazil halászoknak köszönhetően elindulhatott megkeresni a családját. Számára jó végződött a kaland! Tanulság: ne szemeteljetek, de ha mégis, akkor tartsatok a közelben egy hajót! Egy-egy megmentő biztos a fedélzeten lapul.