Freud szerint az álmok nem csupán véletlenszerű képek montázsai, hanem személyiségünkből, élményeinkből, elfojtott vágyainkból táplálkoznak. Sokszor még magunk is nehezen nézünk szembe velük, így hát mennyire súrolná intim szféránkat az, ha más is beleláthatna a bennünk lejátszódó képekbe?

Az álmok kivetítése, mások számára is láthatóvá tevése kétségkívül nagy előrelépést jelenthetne az álomfejtésben, mely az emberiség mindenkori és egyik legrejtélyesebb érdeklődési területe. Egyelőre azonban nem kell félnünk a gondolatrendőrségtől, a tökéletesítésig még hosszú út vezet, de az első lépcsőket már megtették.

Április 4-én jelent meg a Science nevű szaklapban egy publikáció japán kutatók kísérletének eredményeiről. A neurológus Yukiyasu Kamitani  és kollégái, a kyotoi Advanced Telecommunications Research Institute kutatói három vállalkozó szellemű férfit vetettek vizsgálat alá. Az alanyok próbáltak kicsit szundítani egy fMRI szkennerben, míg a gép agyi aktivitásukat vizsgálta. (Az MRI egy összetett képalkotó eljárás. Az emberi szervezetben bizonyos hidrogénatomok mágneses térbe helyezve rádióhullámokat vesznek fel, majd kisugározzák. Ezeket a rádióhullámokat a gép képpontonként értelmezi, és látható képpé alakítja. Ezzel a módszerrel lehet képet készíteni az agyi működésről is.)

A tudósok az ébrenlét és az alvás közötti átmeneti állapotból gyűjtöttek információkat, hétköznapi nyelven mi ezt félálomnak hívjuk. Az idővel való spórolás miatt választották ezt a szakaszt, mivel a résztvevőket közel 200-szor kellett felébreszteni a kísérlet alatt, hogy kellő mennyiségű adatot gyűjthessenek. Ez azért volt szükséges, mert az álmok gyorsan elhalványulnak emlékezetünkben, de felébredéskor még könnyen visszaidézhetőek. Az alanyokat megkérdezték, mit álmodtak, majd feljegyezték beszámolóikat. Az álmokban megjelenő objektumokból kategóriákat csoportosítottak, pl. a hotel, a ház és épületek az „építmény” kategóriába kerültek.

alomkepek-2

Az álmokban megjelenő képekhez minták, szabályszerűségek kapcsolódnak az agyi aktivitás működésében. Az agy reakciójából visszavezethető, milyen képet láthatott az álmodó, amire reagált. Hogy ezeket a szabályszerűségeket feltérképezzék, ébrenléti állapotban is elvégezték az MRI szkennelést. Az alanyoknak az internetről gyűjtött klippeket, képeket játszottak le, és rögzítették, hogy milyen agytevékenységi minták tartoznak egy látott képhez. Ezek alapján építettek ki egy adatbázist, és programoztak be egy algoritmusokkal működő dekódert, mely az aktivitási képekből készít videót az álom feltételezett tartalmáról. Ez az eljárás egyelőre 60%-os pontossággal tudja megmondani, mit álmodott az alany. Így eléggé körvonalas képet kapunk, de például megmondható, hogy autóval álmodott, de az már nem, hogy egy Maseratival száguldozott.

Kamitani szerint az álomdekódoló még eléggé kezdetleges és egyénenként eltéréseket tapasztalnak. A kutatók ezután a REM szakaszban lejátszódó mélyebb álmok elemzésén dolgoznak, melyek színesebbek és részletesebb víziók. Próbát tesznek arra, mennyire tudják megjeleníteni a cselekménysorokat, érzéseket, érzeteket, melyek kísérik pihentető szundikálásunk képzelgéseit. Azonban ehhez az álombeli fenoménekhez kapcsolódó agyi tevékenységek rendkívül alapos, szisztematikus feltérképezését kell megvalósítani.

Források:

Grexa Erzsébet: Az MR működési elve

http://www.sciencemag.org