Mióta világ a világ, a nő férfit akar, a férfi meg nőt. Csak  sodorjon-e mellé az égi gondviselő.

Mi, dicső kanok szeretjük azt hangoztatni, hogy a nőknek fogalmuk sincs arról, hogy mit akarnak. Bagoly mondja Verébnének. A pasik ugyanúgy képesek tipródni két nő között, ahogy Ti teszitek azt két udvarló lovag esetén. Szóval, átérzem én, hogy micsoda felelősségteljes döntés órákig válogatni a rózsaszín meg a világoskék kiskosztüm között. Mi amúgy szívesen válogatunk az említett kiskosztümök bélése, vagyis a tulajdonosuk között. Bárcsak belelátnátok a férfiak fejébe! A derék hím mindig agyal valamin, és általában – hangsúlyozom: általában – pont az nem jó neki, ami éppen van.

Természetesen agymunkájának úgy 90%-át a nők gondolatbeli kergetése teszi ki. Foglalt egyedeink az utcán sétálva arról ábrándoznak, hogy milyen szép is lenne minden második szembejövő nőt megkapni, és elcsöppenő nyállal hallgatják a független cimborák hódításokról költött beszámolóit.

Az egyedülálló férfi viszont bánatosan kullog a ruhatárba, miután a szórakozóhelyen tízből tízszer lekoptatták; és miközben a dzsekijére vár, így sóhajtozik magában: „Jaj, mit nem adnék egy komoly barátnőért!”. Na, ennyit a casanovai határozottságról. Pedig nem kellene mást tenni, csupán mérlegre rakni az érveket és az ellenérveket csajfronton.

Kedves Hölgyek, Ti most oly’ szerencsések lesztek, hogy betekintést nyerhettek abba a programba, amit még a pasik sem nagyon futtatnak le a fejükben található fedélzeti számítógépen. Barátnőm legyen, vagy inkább hajkurásszam a szeretőket? – ez itt a kérdés. A válasz könnyebb lenne, ha az eszünkre hallgatnánk. Na de van nekünk olyan?

Mindennek az alapja

Naná, hogy a szexből indulunk ki! A „szingli” férfi és a hancúrozás viszonya meseszerű: hol van, hol nincs. Nagyjából olyan, mint a kutya vacsorája. Pedig nem sok agymunkát követelne az, hogy kiszámoljuk: egy stabil párkapcsolattal jóval több szex járul a házhoz, mint egy ’valami majd csak csurran-cseppen’ alapon létesítendő egy-, vagy többéjszakás kalanddal.

Mármint ideális esetben. Hiszen míg előbbinél – ha vagyunk annyira szerencsések – akár napjában többször is bevethetjük lándzsánkat az ágy harcmezején; addig utóbbinál, félresikerült magányos vitézekként, még a „leszúrásra” váró pár bajtárs után is nekünk kell szaladgálni a csatatéren. Hogy melyik az izgalmasabb? Kétségtelenül az utóbbi. Csak viseljük el a következményeit.

17769_2

Kibújás az ágyba bújás alól

Igaz, azt semmi sem garantálja, hogy a kapcsolatunkban annyira jó lesz a lepedőgyűrögetés, hogy az alattunk lakó szomszéd minden éjjel partvissal püfölje a plafont. Ebben az esetben már-már természetesnek vesszük, hogy mint férfinak, nekünk bizony jár az esetenkénti kikacsingatás. Ám amennyiben ezt túlzásba visszük, akkor megeshet, hogy egyik csapdából esünk a másikba.

A rovat szerzőjeként elsődleges feladatomnak tekintem az információgyűjtést, és ez alapján kezd világossá válni előttem, hogy egy nő azért vállalja a szerető státuszt, hogy az később kapcsolattá fejlődjön. Bár ezt nekünk, és saját magának sem vallaná be. Az együttlétek bizonytalan száma mellett tehát megvan az a veszély is, hogy a kizárólag testi örömök céljából befogadott Hölgy egyre inkább ránk telepszik, kínos kérdéseket tesz fel, faggatódzik, és hasonló nem kívánatos tevékenységek egész sorát folytatja el. Ezeket pedig egy barátnőtől is simán megkapjuk, ehhez miért tartsunk szeretőt? Akkor már legyen a házisárkány mindenestül a miénk, ne a palotán kívülről fújkálja be a tüzet az ablakon.

Kimerítő munka

Meg aztán szemléljük praktikus oldaláról a dolgot. Oké, azt mondják, hogy a szerelmünket is újra és újra el kell csábítani – van is benne igazság -, de mindez különösen igaz a hétvégi programmá degradált nyuszikáknál. Sarkalatosan fogalmazva: amíg a barátnőnket elég egyszer levenni a lábáról, és ha ügyesek vagyunk, utána beleülhetünk a tutiba; addig az alkalmi légyottot csak nem kevés munkával tudjuk újra és újra bevésni a naptárunkba.

Ez rendkívül fárasztó manőver – egy férfi számára aztán különösen, hiszen igazán azt csípjük, amikor a dolgok egyszerűbb és rövidebb végét foghatjuk meg. Arról nem is szólva, hogy egy idő után meglehetősen kimerítő és lélekromboló az állandó hajkurászás, egy bizonyos vadászati szint felett idült perverzeknek kezdjük érezni magunkat. Ilyenkor egyre gyakrabban szólít meg minket a megállapodás angyali és békés hangja, amitől mi fülre tapasztott kézzel igyekszünk a következő nőig futni.

17768_1

Az élhetetlen férfi

A kényelem persze nem csak ezen az oldalon ütközik ki. Mert hát a szex nem minden: reggeli, tiszta ing, meg takarítás is van a világon. Ezeket a kívánságainkat nehezen adagolhatnánk be egy erotikus rabszolgaként tartott hamupipőkének, hiszen joggal mondhatná: ha csak arra jó, hogy az ágyban henteregjen velünk, akkor mást ne várjunk el tőle. Ezért aztán ráébredünk, miközben a vasalódeszka felett görnyedve a desztillált víz gőze az arcunkba csap, hogy ez így nem mehet tovább.

Kell egy nő mellénk. Aki az odaégetett pirítósunkról lekapargatja a szenet, és almát pucol nekünk az esti meccsnézéshez, mert aggódik az egészségünkért. Lehet, hogy a kényelem még a hímtagunknál is nagyobb úr?

Mi itt a kérdés?

Ezek után nyilván egy nagy kérdőjel fogalmazódik meg bennetek, kedves olvasók: hát hol itt a dilemma? Hiszen egy barátnőtől, egy női társtól mindent megkaphat a férfi, míg egy szeretőnél ez korántsem garantált, vagy ha igen, akkor is csak lopva, alkalmanként. Azt hiszem, tudom a választ.

Ez pedig a vadászösztön, és a vele járó tesztoszteron-növekedés. A becserkészés gyönyöre. Az újdonsággal járó varázs. Igaz, senki sem mondta, hogy ne lehetne ezt előidézni egy állandó partner mellett is. Tenni kell azért is, meg ezért is. Így hiába nagy úr a komfort az életünkben, ha akarunk valamit, azért nem árt néha lépni is. És akkor már mennyivel jobban megéri párosan végigbukdácsolni a mindennapokon. Szóval: éljenek a barátnők! Meg titokban egy kicsit a szeretők…

(forrás: noiportal)