1963. márciusa. A metróktól gőzölgő utcák szürke padkáin álló standokra friss újságok, képregények, napi, illetve hetilapok érkeznek. Tömegével dobálják a képregények tucatjait a különböző faasztalokra, mely közül néhány már addig is nehezen állt a lábán. Az utcán egy kisgyermek sétál édesanyjával. 10-12 éves lehet mindössze, anyja mit sem sejtve sétált el vele az újságos bódék mellett. Fia sosem szeretett olvasni, igazából alig tudott még. A fiúcska kósza pillantást vet az egyik standra, majd kiszakadva anyja kezéből odarohan, s felkap egy újságot. A Tales of Suspense névre hallgató képregény 39. márciusi számát szorongatja a kezében, melynek címlapján egy bádogember díszeleg. 50 évvel ezelőtt megszületett. Ő az. A Vasember.
„Apámnak volt egy mondása: béke az, mikor nagyobb botod van, mint a másiknak.”
50 évvel ezelőtt tehát megszületett napjaink egyik legnépszerűbb, s legmenőbb szuperhőse, Tony Stark milliárdos fegyverkészítő titkos alteregója, a Vasember. Stark multi milliárdos üzletember, iparmágnás, playboy, a Stark Művek tulajdonosa. Cége fegyvergyártásra orientált ipar, az Egyesült Államok megbízásai által új, s újabb fegyverek kutatásába, kifejlesztésébe kezd, melyeket aztán egy zsíros csekkért cserébe átnyújt az USA-nak. Stark a keletre utazik új fegyverének bemutatása céljából, ahol is katonai konvoját találat éri. Stark mellkasába repeszek fúródnak, melyek folyamatosan haladnak a szíve felé. Az afganisztáni terroristák merénylete után fogságba esik, majd a rosszfiúk egy rakéta összeszerelésére kényszerítik. Itt azonban megismerkedik egy férfival, aki egy mágneses, kör alakú szerkezetet tesz a mellkasába, így megakadályozván a repeszek továbbhaladását a szív felé. Ezzel megmenti Stark életét. Stark nekiáll dolgozni, és fogva tartói nem is sejtik, hogy egy rakétánál sokkal nagyobb volumenű dolog születik a tervezőasztalon. Tony először egy kezdetleges páncélt kreál, mely hasonlít a fenti, képregényen látható „ruhához”. De ez éppen elég arra, hogy kijusson a fogságból. Hazaérkezése után átértékel mindent. A támadás helyett a védelemre összpontosít, s magas fokú intelligenciája, és kimeríthetetlen anyagi háttere segítségével megalkotja a ma már jól ismert páncélt. S így lesz ő a Vasember.
Először a technikai részekről beszélnék, mint a filmgyártás, előfordulások, és a két fő karakter, aztán cikkem második felében kitérnék arra, miért is ezt a címet választottam írásom tetejére. Vasember szóló filmekből eddig 2-őt láthatott a nagyérdemű, plusz ugye Stark erősítette a Bosszúállók csapatát 2012-ben. Az első Bádogember film 2008-ban került a világ szeme elé, Jon Favreau rendezése által, Tony Starkot pedig Robert Downey Jr. formálta meg, keltette életre. A 121 perces film költségvetése meghaladta a 140 millió dollárt is, de világszerte több mint a háromszorosát hozta vissza. Csak az államokban 318 millió dollárt, az egész planétát tekintve pedig több mint 580 millió zöldhasúval gazdagította a Marvelt. A film előkészületi fázisban volt egészen 1990-től. Először az Universal Studios kezében volt, majd a 20th Century Fox, később a New Line Cinema birtokában, mígnem 2006-ban a Marvel visszavásárolta, s első saját projektként belekezdtek a forgatásba, 2007. március 12.-én. A film hihetetlen nagy sikereknek örvendett, így természetesen megkövetelte a folytatást, amire egészen 2010-ig kellett várnia a közönségnek.
3 évvel ezelőtt aztán megkaptuk a második felvonást, melynek anyagi háttere elődjéhez képest 60 millió dollárral nőtt, majd a bevétel is 50 millióval. A játékidőt megtoldották 4 perccel, az alkotói gárda semmit sem változott. Hát minek is rontsunk egy jól bevált recepten, igaz? Eme filmben Stark ellenfele az orosz Ivan, vagy Whiplash, aki Starkéhoz hasonló technikával készült csápokat szerel kezére, és azzal indul elpusztítani a páncélos igazságtevőt. Mickey Rourke nem volt rossz, azonban Downey Jr. vagánysága mit sem vesztett lendületéből, s itt megint remekül alakított.
Az eddig kétrészes filmből most várjuk a harmadik epizódot, mely a tervek szerint május harmadikán érkezik, s ez már 3 dimenziós technikával készül. Azt már tudjuk, hogy Stark filmbéli ellenfele Mandarin lesz, akit Ben Kingsley alakít majd, ezen kívül a gárda itt sem változott az előző két részhez képest. Annyit még megtudtunk, hogy ez a rész sokkal „dark”-osabb, és merészebb lesz elődjeinél. Úgy látszik, ez a stílus most nagyon megy a két rivalizáló óriás, a Marvel és a DC között. Elég csak belegondolni, hogy a DC elkezdte ezt a Sötét Lovag trilógiával, erre most kapjuk ezt a filmet, rá két hónapra pedig jön a szintén picit sötétebb Man of Steel, a Detective Comics jóvoltából. Persze ez nem baj, hiszen mi szeretjük ezt.
Stark ezek mellett még egy filmben ölthette magára az arany-piros páncélt, méghozzá a már említett Bosszúállók című szuperprodukcióban, mely felsorakoztatta a Marvel keménymagját, egy két kivételtől eltekintve. A 2012-es film 143 percét 220 millió dollárból forgatták le, majd egészen hihetetlen, másfél milliárdos hasznot húztak belőle. Az ma minden idők harmadik legtöbb filmes bevétele, az Avatar és a Titanic után. Az Avengers csapatában tehát helyet kapott, helyet kellett kapnia Vasembernek is, aki igazi kulcsfigurát, s húzóembert jelentett a filmnek. Bár a gyártó Amerika Kapitányt akarta vezetőnek, mint már annyiszor, szegény pajzsos fószer sosem jött ki jól a dolgokból. Itt is mindenki Startk-ra koncentrál, a végletekig vagány szövegeire, lehengerlő stílusára, frappánsabbnál frappánsabb szövegeire. Ezért szeretjük Vasembert.
Tánc valóság, és fikció határán.
„A világ tökéletlen, de csak ez az egy van belőle. Ha majd nem kell fegyverrel őrizni a békét, téglát fogok gyártani babakórházaknak.”
Azon felül, hogy ez egy remek akció, sci-fi, vagy kalandfilm, sokkalta több annál. A Vasember, Tony Stark, a Stark Művek, és úgy az egész, egy szép halvány fátyolba bújtatott kritika, vagy figyelmeztetés a Marvel jóvoltából. Ha az ember mélyebbre ássa magát, Stark pályája remek fricska a kapitalizmus számára. Az az ember, aki a legnagyobb bizniszt látja benne, s benne is él, rájön, ennek árnyoldala is van bőven. A mai világban, ahol a szuperhatalmak fókusza inkább van a fegyvergyártáson, a technikai robbanások előidézésén, s csekély a valóságos problémák megoldására tett kísérletek száma, bármikor megeshet olyan, mint a Vasemberben. Természetesen az csupán szimbólum, valószínűleg senki nem fog repkedni még fölöttünk ilyen páncélban, és az sem várható, hogy ez pont egy milliárdos legény lesz. Viszont az, hogy a technikai robbanások következtében létrejött dolgok után véres csata folyik, már most is látható/borítékolható. A páncél mögé bújtatott EGO tökéletes rajza lehetne az Egyesült Államoknak, a Vasember pedig egy komoly, amolyan Teminator-i előrejelzés lehet a Marvel kezei közül. Ugyanis emberi tulajdonságaink közé tartozik a zsigerekből fakadó gyarlóság, és ha ennek kezei közé kerül egy ilyen szuperfegyver, annak beláthatatlan következményei lennének. A kapitalizmus romjain ülő Vasember tehát figyel, s őrködik, nehogy a romok alatt megbúvó, s burjánzó „emberiesség” megpróbáljon építkezni, s végül lerombolja azt, amit a páncélban megbúvó emberi test jelképez. Minket.
