Nekem nincs ivási kultúrám.

Nem tudok sznob baromságokat böfögni egy borkóstolónál, nem tudom, mi számít „menő” piának. Meg így magunk közt szólva nem is érdekel. Egy férfi azért iszik, hogy öröme teljék benne, és nem azért, hogy menő legyen.

Nyugi, azért a színes-szagos koktélokig és a citromos sörig nem jutottam el.

 

Lényeg: szeretem a tequilát

Azt is megmondom, hogy miért.

Pálinkafogyasztó nemzet fiaként Mexikó nemzeti italát egyszerű agavépálinkaként tudom értelmezni. A pálinka magyarországi eredetvédett cucc (csak amit itt csinálsz gyümölcsökből, az számít annak), a tequila pedig kizárólag Mexikóban készíthető és csak kék agavéból (az is származzék onnan). A pálinka alkoholtartalma minimum 37,5%, a tequiláé 35-55% között lehet.

És mindkettő az alapanyag erjesztésével, majd lepárlásával készül. Mindkettő égetett szesz.

 

Idd meg a nemesfémeket

Ha bemész egy kocsmába, akkor kérhetsz silvert (tequila plata vagy blanco), és már tolják is hozzá a sót meg a citromot. Ez a hülye külföldi tequilafogyasztók szokása (mint amilyen én is vagyok), hogy lenyalod a kezedről (vagy egy csaj kezéről) a sót, megiszod, majd citromba harapsz.

Megszoktam. Szeretem így. Rituálé.

A mexikóiak viszont tisztán isszák. És kukacot sem palackoznak hozzá, bármennyire is azt hiszed, hogy fúj.

Másik tequilafajta a gold (oro). Ezt fahéjjal és naranncsal küldheted le, és szép aranyszíne van általában a karamelltől. Ezt tovább érlelik és utólag színezik.

Érlelés szerint van még reposado (pihentetett) és añejo (érlelt) is, attól függően, hogy hány hónapig-évig pihen a hordóban. Jellemző, hogy minél tovább, annál kevésbé marja szét az alkohol a torkodat, hiszen idővel egyre markánsabb és markánsabb agavéíze lesz. A silver néha letépi az arcodat, hisz lepárlás után rögtön palackozzák, az érleltebb már finomabban támadja meg a józanságodat.

Az alapanyag pedig a kék agavé, ami nem kaktusz, hanem egy furcsa, húsos levelű spárgaféle. De a levelei kvázi lényegtelenek, hiszen a szárából (piña) készítik a tequilát. Az meg úgy néz ki, mint valami zöld, óriási ananász, nyilván azért, hogy még jobban ne tudd hova tenni. Kaktuszananász. Így néz ki:

pina-300x200

 

Ezt megtisztítják, megsütik, és a levét felfogják. Tele van cukorral.

 

Az istenek véres itala

És ez nem túlzás. Tequilaszerűséget már az aztékok is fogyaszottak, mert felfedezték, hogy az agavé leve édes és enyhén alkoholos, ha egy kicsit állni hagyják. Kb. úgy, mint amikor az ősrégi lekváron érzed, hogy picit alkoholos.

Ezt „pulque”-nak hívják (ejtsd: „pulké”), és hasonlít a tejre. Hogy még egy magyar párhuzamot vonjak: közép-amerikai kumisz. (Erjesztett kancatej 1-2%-os alkoholtartalommal. Google, ha érdekel.)

Ezt a kezdetleges tequilát csak egy szűk réteg fogyaszthatta (általában az azték klérus, papok, uralkodók és hadvezérek), és még emberáldozatot is bemutattak azért, hogy kiengeszteljék az isteneket (magyarul továbbra is legyen ilyen jó pia).

„Megisszuk az adományodat, cserébe kapsz embervért.”

Azért meghalni, mert mások lerészegedni óhajtanak… Akkor már inkább a másnaposság, ugye?