A 3D nyomtatás technológiájával lehetőségek sora nyílt meg a kreatív emberek előtt.  Elég csak a közelmúltban netre kikerült működő lőfegyverről beszélni, de hogy egy finom pizzáról legyen szó? A NASA-nak köszönhetően a sütő lassan múltba vész, és a jóslatok szerint a konyhagépek szerepét átveszi a nyomtató.

Az ötlet hallatán a Star Trek rajongóknak eszébe juthat a Replicator nevű masina, melynek segítségével Picard kapitány teával szolgálta ki magát. Még egy remek példa arra, hogy a sci-fi közelebb áll a jelenhez, mint azt gondolnánk. Az ételkészítő gépezet pizzát, csokit, majd később más, szájíz szerint összeállított ételeket fog nekünk előállítani.

Anjan Contractor mérnök és csapata 6 hónapot és 125,000 dollárt kapott a NASA-tól arra, hogy megalkossák az univerzális ételszintetizáló prototípusát. A NASA által finanszírozott project célja eredetileg az volt, hogy egy olyan rendszert  építsenek meg, mely képes ételt szolgáltatni az asztronautáknak a hosszú űrutazások alatt, például a Mars-expedíció esetében. A hosszútávú űrutazás akár 15 évet jelenthet, ez pedig élelmiszer esetében rendkívüli szavatossági időt. Hogy az élelmiszer ne veszítsen minőségéből, a megoldás a tápanyagok koncentrálása és por állagúvá tartósítása. Az előállított por felkeverve olyan állagú lesz, mint 30 évvel ezelőtt. A RepRap névre keresztelt masina rétegekben állítja elő az ételt ezekből a patronokban tárolt tápszerből, olajból és vízből.

smrc-3d-printer-schematic

 

Contractor egy sokkal szélesebb körben elterjedt használatát vizionálja a 3D nyomtatónak, mint csupán az űrutazás. Szerinte egy nap minden konyhába beköltözik, és 12 milliárd ember fogja elkészíteni segítségével mindennapi ételét.  „Úgy gondolom, és velem együtt több közgazdász tartja még úgy, hogy a jelenlegi ellátási módszereinkkel nem tudunk kielégíteni megfelelően 12 milliárd éhes embert. Meg kell változtatni a beidegződött szemléleteinket arról, mi a táplálék és hogyan táplálkozzunk.”- mondja Contractor.

Az említhető következmények között van az is, hogy ez a pazarlás végét is jelenthetné, továbbá alternatív tápanyagforrások kihasználását. Mivel a rendszert 30 évre elegendő táplálékkal lehet feltölteni, pontosan kiporciózott adagokat lehetne tárolni, anyagveszteség nélküli felhasználással. A por forma lehetővé teszi azt, hogy a bemeneti anyag bármi lehet, csak tartalmazza az adott tápanyagot. Így a fehérjét nem csak húsból, hanem akár rovarokból is kinyerhetnénk. Ebben a formában nem okozna gondot az ízeltlábú kevésbé gusztusos tálalása, de a benne rejlő hasznos anyagokat bevihetnénk szervezetünkbe. Az ételszerű, de nem igazán fogyasztható dolgok is felhasználhatóak és hasznosíthatóak lennének. Ilyen alternatív forrásoknak számíthatnak az algák, a fű, és a levelek.

A legelső változat egy csokoládé printer lett, majd egy fokkal nehezebb project a pizzanyomtatás, mellyel remekül lehet szemléltetni és vizsgálni a rétegekben való nyomtatást. Először a tészta réteget nyomtatnák ki, majd a pizzaszószos alapot. Ez szintén por alapból készül, víz és olaj hozzáadásával. Végül, a pizza egy ízletes proteinréteget kap a tetejére, mely származhat bármilyen forrásból, legyen az állat, tej, vagy növény.

meal_worms_3d mendel_small

 

Ha eljátszadozunk a gondolattal, és visszaemlékezünk a nagymama kézzel írt régi receptjeire, nos, a jövőben ezekre lehet, hogy nem lesz szükségünk. A receptek helyett szoftverekben tároljuk majd az ízletes falatok elkészítésének metódusait. Mindegyik recept utasítások sorozata lesz a nyomtató számára, melyik patronból válasszon milyen mennyiségben, milyen folyadékkal keverje azt. A szoftvert nyitott forráskódúra tervezték, azaz a felhasználók belenézhetnek, belenyúlhatnak, és átalakíthatják a kódot. Merész elképzelés, hogy akár cserélgetni, app-storeon keresztül letölthetővé lehetne tenni ezeket a kódokat.  A 3D printerrel így pontosan személyre szabható az étel tápanyagértéke is, mely függhet sok tényezőtől és igényünktől. Például nemtől, egészségi állapottól, vagy speciális diétától.

Ha Contractor utópikus-disztópikus (kinek szája íze szerint) víziója valósággá válik, akkor az is bebizonyosodik, hogy az űrkutatás nem pénzvesztő, se időpocsékolás. Reméljük, az algapizza finomabbra sül ki, mint ahogy azt elsőre elképzelnénk.