Hol lennének a korunkbeli képregények a kiadós mennyiségű kliséik nélkül?

szuperhos-2

(A borítóképen látható Watchmen bár nem szerepel a cikkben, én még is úgy éreztem, hogy itt a helye. Nem, nem azért, mert hemzsegne a kliséktől, hanem mert szerintem az egyik legjobb (ha nem a legjobb!) képregény adaptáció. Természetesen nem közhely mentes, de melyik film az? Aki még nem látta volna, annak csak ajánlani tudom, ha már csak azért is, mert erről a filmről soha senki se nyilatkozik ugyanúgy. Nagyon megosztja az embereket.)

Talán az összes népszerű és kreatív közeg közül, itt van a legtöbb ilyen dúc, amiket az olvasók és írók is egyaránt magukévá tesznek. Ezek a közhelyek nagy részét teszik ki a képregényeknek,  és olykor az  emberek csalódottak lesznek ha a legújabb olvasni valójuk frázis mentességben szenved, egy butus író miatt.

Kapj fel egy képregényt, hiába nem tudod mi van a kezedben, azt most meg mondom, hogy ez a sztori egy sanyarú gyermekkorban felnőtt, bizarr életkörülmények között lévő szuperhősről szól, aki két bukfenc után tökéletesre fejleszti a különleges képességeit, majd persze nagy hirtelenjében bemutatásra kerül a fő ellenség is, persze csakis akkor, mikor végre szerelembe esik a hősünk…


szuperhos-3

És ez így rendben is van, mert ezek alappilléreknek és jó képregény építőköveknek számítanak, lassan hetven éve. Az mégse lehet, hogy kizárólag ezekkel a folyton ismétlődő közhelyekkel lehessen eladni ismertebbnél ismertebb képregény filmeket.

Hát tessék, itt van egy tízes lista, hogy miért vágyunk  kevesebb  kliséket látni a jövő képregény adaptációiban.  Félreértés ne essék; nem szeretnénk, hogy a végtelenségig eredeti legyen minden, csak talán itt az idő, hogy elássuk ezeket a kliséket egy későbbi időpontig. Tudjátok, mikor már teljesen elfelejtettük a létezésüket. Talán mikor nyáron a négyes metrón stírölhetjük a csinos lányokat. Talán.

10. A traumás fiatalkori indíttatású harcok az igazságért

szuperhos-4

A szuperhősös filmek egyik fő elve szerint, a főhős gyereknek muszáj átesnie valami, más hasonló korban lévő gyerekeknek és még idősebb felnőtteknek is felfoghatatlan tragédián, amitől a főszereplő ahelyett, hogy egy szellemileg megsemmisült idegroncsá válna  ő  inkább mégis csak szuperhős lesz. Egy olyan szuperhős, akit kísért a múlt, akit mindenki meg akar ölni, akit hiába vall az egész világ a jótevőjének, a büszke rendőrkapitányság meg csak azért se fogadja el és dacból a totál anarchiában élő emberek védelmezőjét az életét lépten-nyomon megkeserítik.

szuperhos-6

Csak nézzünk körül a szuperhősök tragédiájában, vajon a gondjaik mekkora részét teszik ki a családi gondok? A Pókember rebootja például kapott egy “vadonatúj” és szomorú háttér történetet, ami fölött  – az alkotók akkori reményei szerint – majd profitálóan agonizálhat az összetört Peter Parker. Visszagondolva ez annyira nem volt rossz kísérlet, ahogy a Thor és Vasember filmekben sem.

szuperhos-7

Gondoljunk csak bele, ha mindig ugyanazokat a kliséket követjük, amik a képregények eredeti fejleményeiben vannak, akkor hol az újítás? Viszont tegyük fel, hogy ha valamelyik nagyon bátor rendező újra feldolgozná a jómódú hörgő denevér sztoriját, vajon lehetséges e úgy, hogy a direktor nem ferdíti el vagy add hozzá valami teljesen új dolgot a valódi történésekhez? Tovább haladva a gondolatmeneten, vajon megérné-e újra feldolgozni a Batman képregények konfliktusait, tudva, hogy az új részeknek nagyon más sztori vonalat kellene követniük ahhoz, hogy érdekesek vagy eladhatónak hassanak, illetőleg az új elemektől nem e lenne a szokásostól még jobban hiteltelen? Összefoglalva, mi értelme lenne az esetleges új Batman filmeknek?

9. A balul elsült tudományos kísérlet effektus

szuperhos-8

Tudjuk, tudjuk: hogy másképp nem tudnák az írók megajándékozni a kiválasztottakat olyan szuperkepeségekkel, amelyek lehetetlenek a valós életben. Egy balul kiütött tudományos kísérlet úgy tűnik, hogy az egyetlen hihető út, hacsak történetesen nem mutánsok (akik szupererőkkel születtek).

szuperhos-9

A kérdés valójában azokat a fő gazembereket érinti, akik jófiúként kezdik, majd valamilyen mentális karcolat után átállnak a rossz oldalra. Kezd már kicsit elrozsdásodni ez a lelki metamorfózis, Pókember Zöld Goblinja, Doc Ock és Dr. Kurt Connors is mind kezdetben jóságosok voltak, akiket a saját találmányaik vezette el őket a gonoszok ösvényére.  És ami a legrosszabb? Halálukkor szinte mindig megjelennek a régi jóságos személyiségük jellegzetességei például: „Sajnálom, Peter…”.

Mit szólnátok több gonoszhoz – mint az e téren kiváló és klasszikus Loki – akik egyszerűen csak gonoszak?

8. A barátok közti rejtett identitás haszontalansága

szuperhos-10

Nyilvánvalóan még drámaiabb, ha a kedvenc szuperhősöd felfedi a „valódi azonosságát”, de most komolyan, a közösségi oldalak és a TV show-k korában melyik barát képes olyan hosszan befogni a száját, hogy számunkra ezek a leleplezések meglepetésként hassanak? A szemtelen Tony Stark például olyan arrogáns volt, hogy már az első film végén felfedte magát, de legalább ez a gesztus tökéletesen illeszkedik a modern korunkhoz. Amelyben akkor is élünk, ha ez nem tetszik pár embernek. Modern kor, tessék alkalmazkodni?!

szuperhos-11

Természetesen az oké, hogy nem minden szuperhős ismert a lakosság körében, nem mindenki lehet Tony Stark, aki mögött egy egész birodalom áll. Tedd fel magadnak a kérdést: vajon meddig tudnád titokban tartani a barátaid előtt, hogy szuperhatalmad van? Legfeljebb egy hét, nem? Gondoltam.

7. A tiszteletet parancsoló tréning montázsok

szuperhos-12

Mi legalább annyira szeretjük ezeket az önképzési jeleneteket, mint bárki más, de kezd úgy tűni, hogy a szuperhősös filmek szabadságjogai már-már a sértéssel határosak. Ahogy szinte minden szuperhősös filmben megtapasztalhattuk, a szóban forgó hős mindössze pár fekvőtámasz, öt kör futás és négy nagyobb bukfenc után képes lesz teljes mértékben és biztonságban uralnia az erejét. De miért? Egy „egyszerű” földi sportot űző ember se képes ilyen gyorsan elsajátítani a kiválasztott sportjának a technikáját, akkor ezek az irgalmatlan erejű ráadásul többnyire gyerekek, hogy a fityfenében képesek két nap alatt széltében-hosszában mindent megismerniük? Fokozatosan felépülő lendület? A fenébe vele! Hiába érezzük Peter Parker Pókemberré válását megérdemelten, mi már mindannyian rég túl vagyunk ezen.

Egyszerűen nem tűnik nekem valószínűleg az, hogy pár hét elégséges lenne ahhoz, hogy kihasználjuk ezeket az ismeretlen eredetű energiaforrásokat és átültessük az ismeretlen képességeinkbe. Mivel függetlenül az ember teljesítőképességétől és erejétől, a kiképzéshez biztosan hosszú idő kell, tehát itt már évekről beszélünk és körülnézve a mai szuperhősös filmeknél, elég kevés olyanra emlékszem ahol több évnyi edzéseket láthatunk (Persze ki lenne kíváncsi Thor felüléseire?). Természetesen, ha a hős képes uralni az időt, akkor minden megmagyarázható, de mivel nagyon kevés ilyen számú szuperhős van, ez sem elég jó indok.

Igen tudjuk, hogy ez egy film és szuperhatalmakról beszélünk, de két perc gyakorlás és két perc hibák kiküszöbölése nekem egy kicsit gyorsnak tűnik.

6. Az ösztönzésre buzdító beszéd egy szeretet családtag szájából

szuperhos-13

A „nagyhatalommal nagy felelősség jár” kifejezést olyan mélységen túl használták a képregény hős filmek, hogy talán az egyik legkínosabb klisé. Legyen Ben bácsi vagy May néni, valaki mindig kéznél lesz egy szokásos kis buzdító „vigyázz magadra” beszédtelepítésre, amivel a hőst visszavezetik egyenesen az eszetlen mészárlásokba. Ironikus nem de?

 5. A rendőrségi és katonai ellenállások a jótevő hős ellen

szuperhos-14

Lényegében nem lehet hibáztatni őket, nem tehetnek róla, hogy a filmesek képtelenek a rendőrségi és a katonai pozíciókat beültetni a gyakorlatba és felismerni a szuperhősök polgárőr jellegű esszenciáját. Bár a legtöbb esetben az alkotók egyszerűen csak figyelmetlenek és nem veszik észre, hogy mennyire idegesítő, ha Pókember vagy Batman legtöbb gondjai nem a fő ellenfeleikben rejlik, hanem a katonai szervezetek élén büszkén trónoló és elviselhetetlenül vérszomjasan elmeháborodott vezető előli meneküléseik miatt. E korlátoktól megszabadult Bosszúállók például sokkal több mókában részesedhettek, ahogy mi is.

4. A mű-elhalálozási ráta

szuperhos-15

Ez a fajta filmbéli csavar egyre divatosabbá és divatosabbá vált. Ez inkább jobban vonatkozik a szuperhősös filmekre, mint egyéb más témájú filmszínház művekre. És itt erre a „meghal, de mégse halott” dologra kell gondolni, a filmek végén lévő robbanásokra, amikor mindenki azt hiszi, hogy Tony Stark meghalt. A dráma kedvéért, a film megpróbálja elérni, hogy a nagyérdemű közönség úgy gondolja, hogy akár ez a haláleset lehetséges legyen.

De könyörgöm, ne játsszuk már ezt. Mennyire ostobának hisztek minket filmkészítő uraim? Adott egy karakter, amely több milliárd dollárt csinál, és azt akarjátok elhitetni velünk, hogy meghal csak mert a dráma úgy kívánja (kivéve az újabb Bosszúállókat…)?

3. A Gonosz önmegsemmisítési hajlama, avagy a tett halála a szuperhősök szentimentalizmusa miatt

szuperhos-16

Ez egy mindig is öröktörvényű szabály volt, hogy a szuperhősök nem ölhetik meg ellenfeleiket közvetlenül. Ez egy olyan dolog, aminek bizonyos szemszögből van értelme, míg egy másik megvilágításból egyáltalán nincs. Ha az ellenségeket, akkor tették volna el lába alól, amikor meg volt rá az esélyük, akkor valószínűleg emberek ezrei élhették volna túl a bizonyos támadásokat. Bár ez talán egy másik vita. Amiről most itt beszélünk, az a kritikus pillanat, mikor a szuperhősnek megvan az esélye a gonosz kiiktatására, majd szívbemarkolóan bámulnak egymásra egy pillanatra és az jó oldal képviselője azt mondja: „Nem. Nem éri meg.”

Ezt követően a szuperhős elfordul és nem nagy meglepetésünkre hátba támadja a kegyelemben részesített rossz fickó. Így a becstelen támadásának a folyamatára válaszolva, a gonoszt balesetszerű ellen konfrontáció éri, amibe belehal – így biztosítva a szuperhős tiszta lelkiismeretét.

Bár az egész abból ered, hogy ugye a szuperhősök nem gyilkosok, hanem jó tevők, néha azért kimondjuk, hogy ezt a gazembert igazán megölhette volna, hisz emberek ezreinek e lemészárlása csak ad egy fajta felső indokot a gazfickó kiiktatására, ami a szuperhős önérzetén felül ál, nem?

2. A hős szerelmének elrablásából fakadó profit

szuperhos-17

Erről nincs túl sok mondani valóm kivéve, hogy ezt már olyan sok alkalommal ellőtték,  jó lenne már látni egy másik eszközt is, amivel a hősöket belekeverik az akciókba, egyfajta új inspirációt. Fontos nem elfelejteni, hogy a filmekben a hős szerelme és elrablása általános szükségletet képez a mozikban lévő konfliktusok terén. Viszont mikor órákon keresztül kell azt néznünk, hogyan rabolják el a tehetetlen fő hős szerelmét, akkor kezd nagyon-nagyon unalmassá válni az egész számunkra. Frodó ballagási effektus, khm, khm.

1. Intelligencia hányados, mint szuperképesség, vagy mint egy elvárási szempont


szuperhos-21

„Oh, igen, a [tetszőleges szuperhős név]. Ő egy zseni, tudod”. És legyünk őszinték – nincs sok szuperhős, aki nem rendelkezik egy fajta zseniális intelligenciával. Ez mind a területük része. Miért is?

Általában érezzük így, mert ezek a srácok közt legtöbben tudósok voltak és balesetszerűen változtak át,  a kutatási területüknek hűen – ebből kifolyólag érthető, hogy ezek az emberek miért voltak lángelmék. De vajon nem jutottunk el arra a pontra, ahol a szuperhős összejövetel csak egy nagy képernyős MENSA találkozó változata lett?Csak vessünk egy pillantást A Bosszúállók háza táján: a hat tagból három fenomén. De ez van máshol is: Pókember, Batman és majdnem mindenki a gyenge megfilmesítést kapott X-Menben is. Nem beszélve arról, hogy a szuper ellenfelek szintén lángeszek, mert Isten ments, hogy félkegyelműekkel kelljen harcolni.

 

 

szuperhos-18

Persze érthető, hogy ezeknek a karaktereknek okosaknak kell lenniük, mert egy félnótás ugyan, hogy lenne képes felépíteni azokat a szuper gonosz világutálatra beállított programokat? De hol van az a fickó, aki csak azért nevezhető átlagosnak, mert kivételesen nem ért a magfúzióhoz, a sugárzáshoz, nem biológus, fizikus vagy kémikus vagy egyéb más erős edukációt és szorgalmat igénylő területekhez? Kire gondolok? Egy átlagos intelligencia hányadossal rendelkező emberre, akit nem segít semmiféle multi milliárdos tudós az erői kifejlesztésében vagy nem ő maga az. Ezért olyan nagyszerű eleme Thor a Bosszúállók sorainak – egy archaikus állat.

szuperhos-19

Klisék, klisék mindenhol. Nem azt mondjuk, hogy a közhelyeknek mindenféle előzmény nélkül, azonnal el kéne tűnniük a képregény filmek történelméből, mert a legtöbb karakternek, akikkel főképp foglalkoztunk, múltra visszatekintő hosszú történelmük van és az érdekes részüket nehéz úgy kiépíteni, a profit tenyészetbe integrált filmek terén, hogy ne érintsék a kliséket.

Egyetért az olvasó vagy nem? Tudassa velünk  egy kommenttel.

szuperhos-20

 

Vélemény, hozzászólás?