GOLF-700x428

6. Golf I GTI 1976-1983

1976-ban néhány Volkswagen mérnök fejében megfogalmazódott valami, amit ma úgy ismerünk „Hot-Hatch”. Ez a magyarra nehezen lefordítható gyűjtőnév a sportos, dinamikus, hétköznapi, kis vagy alsóközép kategóriás ferdehátúakat foglalja magában. Még pontosabban ebbe a kategóriába tartozik a GTI sorozat, az RS sorozat, a Type-R sorozat, a Cupra-R sorozat és még sorolhatnám, egy szóval mindazon autók, melyek élményben felveszik a versenyt a méregdrága sportautókkal, ugyanakkor megfizethetőek. Az első gondolatok és tervrajzok még „fű alatt” készültek, a vezetés ugyanis ellenezte a „sport golf” projektet.  A frankfurti Nemzetközi Autószalon azonban közeledett, a Volkswagennek pedig szüksége volt valamire, amivel felhívhatja magára a hazai közönség figyelmét. A projekt zöld utat kapott, a munka hivatalosan is beindult a végeredményt pedig ismerjük.  A 110LE-s Audi blokk és a 9 másodperces gyorsulás teljesen elcsavarta az emberek fejét, hiszen ránézésre – a néhány ma már jellegzetes kiegészítőt leszámítva – csak egy mezei Golf volt, ilyen adatok akkoriban csak jóval nagyobb és drágább autók körében voltak elérhetőek. A Golf GTI megteremtette annak lehetőségét, hogy az átlagember átlagautója éppúgy mosolyt csalhasson az ember arcára, mint az elérhetetlennek tűnő prémium darabok.

Prius-700x399

7. Toyota Prius 1997-

Az egyre tudatosabb környezetvédelem és a kőolaj készletek végessége új módszerek alkalmazása felé terelték a tudományt. Különösen igaz volt ez a bűnbaknak kikiáltott autóiparra. Ezen eszme kezdete egészen koránra, a 60-as évekre nyúlik vissza ugyanakkor a nyilvánvaló kőolaj lobbinak is köszönhetően sokáig nem volt számottevő eredmény annak ellenére, hogy a technikai háttér már jócskán rendelkezésre állt. Az igazi áttörés a – kőolajban szűkölködő – japánok nevéhez fűződik, ez pedig nem más, mint a Toyota Prius. Ez az 1997-ben bemutatott autó az első és máig utolsó „néphibrid”. Első évben kizárólag japánban forgalmazták, így is 18 ezer darab fogyott. Az USA-ban – az országban mely mindmáig visszautasítja a globális felmelegedés problémájával foglalkozó Kiotói egyezményt – az ezredfordulón dobták piacra, 6 hónapos várólista alakult ki, még magát a Toyotát is váratlanul érte a modell hihetetlen népszerűsége. Különböző években ugyan, de Ázsiában, Európában és Észak-Amerikában is elnyerte az Év autója díját. Már a harmadik generáció fut és konkurencia is akad bőven, még is, ha az ember azt hallja hibrid, nagy valószínűsséggel a Priusra asszociál elsőként.  NEM a Toyota Prius a jövő, de még csak a jelen sem, ugyanakkor mint (divatos) szimbólum tekinthetünk rá úgy, mint arra az autóra, ami az első lépcsőfokot jelenti a „tiszta” autózás felé vezető úton.

Veyron-700x525

8. Bugatti Veyron 2005-

Valamikor a 90-es években a VW konszern feje, Ferdinand Piëch egy olyan autó megalkotására adta fejét, amely minden eddig elképzelt technikai korlátot átlépve beírja nevét az autózás történelmébe – mindezt a sorozatgyártású autók közt. Az embléma a nemrég megvásárolt Bugatti révén adva volt, a Volkswagen hátterével pedig a legzseniálisabb mérnökök dolgozhattak a projekten. Az eredmény – jó pár álmatlan éjszakát okozva ugyan a tervezőknek – nem maradt el, 2005-ben számtalan prototípust követően színre lépett a Veyron.  A számok hátborzongatóak. 8 literes v16-os blokk (ami tulajdonképpen két v8-as), 4 turbó, 1001 lóerő, 1250nm nyomaték, 2.5 másodperces gyorsulás, 407 km/h-s végsebesség. Ezek az adatok még a VW sokat látott mérnökeit is megizzasztották, az autó bemutatója két évet csúszott, mert képtelenek voltak megoldani a megfelelő hűtést. A Veyronon 10 hűtő teljesít szolgálatot és a motorburkolat is ez okból kifolyólag hiányzik. A Volkswagen évi 50 példány eladását tervezte, ez a később kialakult 15 hónapos várólista miatt felugrott 70 darabra. Természetesen a teljesítménynek ára van, főleg a Volkswagen számára. Hiába a több mint 1 millió eurós vételár, a fejlesztési és gyártási költségekkel kalkulálva nagyjából minden eladott darabon 5 millió eurót bukik a konszern – mindezt a költséghatékonyság és profitmaximalizálás korában. Autót alkotni pusztán elismerését és dicsőségért, több mint megsüvegelendő, nagy tapsot a Bugatti Veyronnak!

64134_2860371966422_2025706907_n-1-700x437

9. Tesla Roadster 2008-

A zöld autózásra való hajlam fénykorát éli ugyanakkor az új, villanyautós irányzat már inkább úgy tekint a négykerekűekre, mint eszközre, amely káros anyag kibocsájtás nélkül juttat el minket A-ból B-be, mindenféle plusz élményt mellőzve. A 2002-ben Szilícium-völgyben alakult (Hol van már a jó öreg Detroit?) Tesla Motors soha nem is próbálkozott hétköznapi elektromos autókkal, azonnal fejest ugrottak a mélyvízbe és 2006-ban –szoros együttműködésben a Lotusszal – Roadster néven elő is rukkoltak az első prototípussal, amit minimális változtatásokkal 2008-ban küldtek piacra. A Roadster semmiféle kompromisszumot nem kötött a teljesítmény vagy a káros anyag kibocsájtás rovására. A 450 kilogrammnyi lítium-ion akkumulátorokban tárolt amperekből az elektromotor 248 lóerőt és 376 newtonmétert présel ki. A belsőégésű motorokkal ellentétben azonban ez a nyomaték nem csak bizonyos fordulaton, hanem folyamatosan rendelkezésre áll – elképesztő gyorsulási élményt biztosítva ezzel. 212 km/h-s végsebességével sem szégyenkezhet, egyetlen kérdés marad már csak, a hatótáv. A Tesla hivatalos adatai szerint ez megfelelő jobb lábbal 350km körül mozog, ami a teljesítményt figyelembe véve több mint szép eredmény. A Tesla ezzel a kis villanycsodával megmutatta, hogy a villanyautós jövőben sem kell feltétlenül lemondanunk az élményautózásról. Bár a benzines szörnyek karakterét nem tudja 100%-osan visszaadni, könnyen lehet, hogy pár évtized múlva úgy tekinthetünk majd rá, mint az új éra első igazán élvezhető autójára.

Leaf-700x525

10. Nissan Leaf 2010-

Régóta szükségességét érezzük egy igazi példamutató (Leading) környezetbarát (Environmentally friendly), megfizethető (Affordable) családi autónak (Family car) azonban a rengeteg tanulmányautó ellenére 2010-ig nem született igazi áttörés a tiszta villanyautók kategóriájában. Most pedig rakjuk össze a kezdőbetűket, LEAF! A Nissan hatchbackje első ránézésre semmiben nem különbözik belső égésű társaitól, tágas belső tér, kielégítő csomagtartó, nyoma sincs, hogy ez bizony történelmi darab. Soha senki nem készített még valódi használatra is alkalmas tömeggyártású villanyautót. Ez nem tanulmány, ez nem csak az újságokban szerepel, ezért be lehet sétálni a márkakereskedésbe és meg lehet vásárolni. A Teslaval ellentétben nem a műszaki adatok a lényegesek – a 80kw-os motor bármilyen közlekedési helyzetben megállja a helyét – ami igazán számít az az, hogy ezt az autót már lehet érdemlegesen is használni. Nem mindenre, de lehet. A kis hatótávolság, a hosszadalmas töltés és az igen relatív „megfizethető ár” (35 ezer euró-egy 3-as BMW ára) miatt nem túl gyakori látvány az utakon mégis valami olyat sikerült letennie az asztalra, amit ez idáig még senkinek és minden bizonnyal a jövő autója sokkal közelebb lesz a LEAF-hez mint bármi máshoz, amit jelenleg autó néven megvásárolhatunk.