Folytatódjék az AC/DC pályájának második felvonása, amely szintén (bőven) izgalmas dolgokat tartogat számunkra. Tragédia, újulás, de mégis műfajhoz-hű zenélés és villámcsapás, így tudnám jellemezni. 

acdc

A Roundhouse Studiosnál ‘Mutt’ Lange-gal a hosszú időszak új nagylemez felvétele remek alkalom volt arra, hogy a csapat tovább tökéletesítse zenei hangzásvilágát. A kitartó és aprólékos munka végeztével, július 27-én kiadták a Highway To Hellt, ami hamarosan a brit Top 10-es listán a nyolcadik helyre, míg az amerikai Top 20-ason a 17-ik helyre ugrott. Ausztráliában is komoly sikereket értek el, egészen a 24. helyig jutott az album. Továbbá a Highway To Hellnek volt a legpozitívabb sajtóvisszhangja a csapat addigi karrierje során. 1979 hátralévő részében a banda az amerikai és a brit turnéra koncentrált. Az USA-ban számos jelentős koncerten léptek fel, míg más csapatok előzenekaraként is zenéltek (Cheap Trick, UFO és Ted Nugent), de nem minden sztár tartotta jó ötletnek, hogy az AC/DC-vel osztozzon a színpadon. Voltak, akik egyenesen elutasították ezt a lehetőséget (például: Van Halen és Sammy Hagar). Az eladási mutatók azonban a közönség feltétlen lelkesedését tükrözték.

A csapat korábbi nagyra törő terveiben szerepelt az Egyesült Államok meghódítása is, amit 1977-ben kezdek el, és amelyet végül a Highway To Hellel sikerült végérvényesen megvalósítani. Az album a tengerentúlon még 1979-ben elérte az egymilliós példányszámot. Még a szokásos ausztráliai karácsonyi szünet előtt részt vett a zenekar egy terjedelmes turnén Európában. Ennek keretében Párizsban, december 9-én, este 8 órai kezdettel adták azt a koncertet, amit egy francia stáb filmre vett. Az anyag a stúdiómunkálatok után 1980 végén Let There Be Rock címmel mozifilmként jelent meg. Az azóta kultuszfilmé avanzsált alkotás 1982 nyarán eljutott a magyar mozikba is Szóljon a rock! címmel. Az új évtized további európai koncertekkel kezdődött Franciaországban és az Egyesült Királyságban. Közben a csapat díjakat vehetett át a franciaországi és a kanadai eladási mutatók alapján. 1980. január 27-én az angliai Southamptonban léptek fel, és, mint később kiderült ez volt Bon Scott utolsó koncertje.

acdc2

1980. február 19-én késő délután barátja holtan találta kocsija hátsó ülésén Bon Scottot. A hivatalos verzió szerint február 18-án, hétfőn Bon Scott hivatalos volt ebédre Ian Jeffrey-hez, a turné menedzseréhez. Délután fél hétkor eljött, és a londoni Music Machine nevű szórakozóhelyre ment. Amikor a klub hajnali 3-kor bezárt, Bon egy régi haverjával, Alistair Kinnearrel jött el onnan. Kinnear kocsijával a saját lakásához hajtott, de amikor megérkeztek, Kinnear nem tudta részeg és öntudatlan barátját megmozdítani, ezért úgy döntött, mégis hazaviszi dulwichi szállására. Odaérve már felébreszteni sem tudta Bont. Megpróbálta kiemelni a kocsijából, de képtelen volt rá. Végül otthagyta a kocsiban az éjszakára, és elment aludni. Kinnear 19-én a kora esti órákban ébredt fel, majd visszatért Bon-hoz, de még mindig teljesen öntudatlan állapotban talált rá. Ekkor gyorsan a King’s College kórházba vitte a haverját, de túl késő volt ahhoz, hogy Bon életét megmentsék.

A kórházba érkezéskor már órák óta halott volt. Boncolása 22-én, pénteken zajlott le, és a halottkém a zárójelentésben a halál okaként balesetet jelölt meg, amelyet akut alkoholmérgezés okozott. A jegyzőkönyvben az is szerepelt, hogy Bon gyomrában félüvegnyi whisky volt a halála pillanatában. Valamint az éjszaka folyamán, amikor eszméletlenül és nyakatekert testhelyzetben feküdt a kocsiban, összehányta magát. Ennek eredménye pedig a fulladásához vezetett. Mindössze 33 éves volt.

Az együttes többi tagját az eset komolyan megviselte. Ismert volt, hogy Scott életvitele már korábban is néhányszor megbosszulta magát. A ’60-as években többször is összetűzésbe került a rendőrséggel. Az AC/DC-hez való csatlakozása előtt egy komolyabb motorbalesetet szenvedett el, aminek következtében napokig kómában feküdt egy adelaide-i kórházban, 1978-ban pedig kábítószertúladagolás miatt került életveszélyes helyzetbe. A halálhíre mégis derült égből a villámként hatott zenésztársaira. Március 1-jén, Scott temetésén, maga a gyászoló édesapa próbált lelket önteni a többiekbe, és azzal bátorította őket, hogy folytatniuk kell. Ez volt az az együttes, amelyben fiatalon elhunyt fia megtalálta számításait, amelyben a legnagyobb örömét lelte. Minden bizonnyal maga Bon is így akarná, érvelt. Március első napjaiban Malcolm lépett először a tettek mezejére, és vette ismét kezébe az irányítást. Összeterelte a bandatagokat, hogy siránkozás helyett inkább zenéljenek.

acdc3

Ekkor még sem énekesük, sem pedig konkrét elképzelésük a jövőre nézve nem volt. Malcolm visszaemlékezései szerint a zenében próbálták megtalálni lelki megnyugvásukat, és összeszedni gondolataikat. A végső döntést azonban nem halogathatták tovább. A menedzser és a kiadó is türelmetlenül várta döntésüket a folytatást illetően. Végül úgy határoztak: folytatják, de csak akkor, ha méltó utódot találnak Scott helyére. Közben azzal is tisztában voltak, hogy Scott-tal együtt az AC/DC-ből is meghalt egy jókora rész, és ha új énekessel folytatják tovább, az már egy másik AC/DC lesz. Március második felében kezdődtek a meghallgatások.

A lehetséges jelöltek között volt Youngék unokatestvére Stevie Wright a The Easybeats-ből, Steve Burton a brit The Starfighters-ből, Alan Fryer, egy ausztrál zenész, akit sokan Scott-hoz hasonlónak tartottak, Gary Holton és Terry Schlesher. Végül a csapat egy Anglia északkeleti részéből származó, hétköznapi melós megjelenésű fickó mellett döntött. Brian Johnson ekkoriban próbálta hamvaiból feltámasztani korábbi egyslágeres együttesét, a Geordie-t. Nem sok esélyt látott a dologra, ezért szakított időt a meghallgatásra. A történet szerint miközben várt a sorára, teljesen belefeledkezve mindenbe nekiállt biliárdozni a zenekar technikusaival, és amikor ő következett volna, már oda se hederített, csak a játék izgatta.

Már ez a könnyed hozzáállás is nagyon szimpatikus volt Youngéknak, de a próbán sem kellett csalódniuk. Brian a saját, egyéni stílusában elénekelte a Whole lotta Rosie-t és még néhány számot. Ezzel végképp elbűvölte a többieket. További néhány jelölt azért tiszteletét tette a meghallgatásokon, ám a Young fivérek már tudták: Brian az ő emberük. Végül április 8-án, Scott halála után hét héttel hivatalosan is bejelentették: Brian Johnson az AC/DC új énekese. Brian Jonhnsonnal kiegészülve a zenekar befejezte a soron következő album, a Back in Black előkészítését, majd Bon Scott halála után néhány hónappal a Compass Point Studios-ba vonultak a Bahamákra. A lemez minden idők legsikeresebb hard rock lemeze lett a világon. Olyan nagyszerű alkotások találhatók a korongon, mint a Hells Bells, You Shook Me All Night Long, Back in Black. A teljes albumot Bon Scott emlékének ajánlották, két dal pedig, a Hells Bells és a Back in Black kifejezetten Bon halálának emlékéül íródott.

acdc4

A következő lemez felvételére 1981-ben került sor, melynek címe For Those About The Rock We Salute You, szintén sikeres lett, bár soha nem érte utol a Back in Black eladási statisztikáit. A lemezt ismét igen pozitívan fogadták a kritikusok. Ekkor a zenekar úgy döntött, a további lemezeiket maguk fogják menedzselni, így született meg 1983-ban a Flick of The Switch, amely már megosztotta az AC/DC rajongóit. Várakozásaikat messze alulmúlta a korong, bár Young-ék szerint most sem játszottak mást, mint amire megesküdtek 1973-ban: tiszta, egyszerű rockzenét. Ezt tükrözi a lemez borítója is, mely hófehér színével erős kontrasztot állít a Back in Black-nek (sajnos a rajta szereplő zenei anyag is).

A következő évek nem nevezhetők a zenekar legszebb korszakának. Malcolm folyamatosan alkoholproblémákkal küszködött, amely odáig fajult, hogy kirúgta a zenekarból a dobost, Phill Rudd-ot. A következő albumon a helyét már Simon Wright vette át. A sikertelen Flick of The Switch album után, mely némely kritikus szerint a kilencedik ugyanolyan album, 1985-ben megjelentetik az izgalmas borítóval tervezett Fly on The Wall lemezüket. Azonban ez a korong sem sikerül sokkal jobban, mint az előző. 1986 változást hoz az együttes életében. A Stephen King novellájából készülő Maximum Overdrive mozifilm zenéjének megírására kapnak felkérést, melyből hosszú évek után az első sikeres album születik meg, a Who Made Who. Az albumon mindössze három új szám található, a Who Made Who, a D.T. és a Chase The Ace, a többi régi albumokról átvett nóta.

A soron következő album 1988-ban a Blow Up Your Video a Miraval Stúdióban kerül rögzítésre Franciaországban, amelyet a régi producerpáros, George Young és Harry Vanda pártfogol ismét. 19 számot rögzítettek, amelyből a 10 legjobb került a korongra. A lemez meghozza a hozzá fűzött reményeket, és ismét egy sikeres AC/DC albumot ismer meg a világ. Több példányszámban kelt el mint az előző két lemez együttvéve, a Blow Up Your Video címadó szám pedig a UK Chat lista 2. helyére kerül. A Back In Black után ez a legsikeresebb eredményük. A másik legjobb szám az albumról a Heatseeker. 1988-ban ismét világturnéra indulnak, azonban Malcolm bejelenti, hogy kis időre visszavonul, hogy leküzdhesse súlyos alkoholproblémáit. Erre az időre egy másik Young testvér, Stevie Young helyettesíti a ritmusgitárnál. A turnét követően Simon Wright elhagyja a zenekart, a helyére Chris Slade érkezik, és Brian Johnson is visszavonul kis időre, hogy válására végleg pontot tegyen. Így a Young testvéreknek bőven maradt idejük a soron következő album kimunkálására, melyet 1990 jelentetnek meg ‘The Razors Edge’ címmel. A korongot a kanadai Vancouverben rögzítik Brice Fairbairn producerrel, aki korábban a Aerosmith zenekarral és Bon Jovival dolgozott.

acdc5

A The Razors Edge újra hatalmas sikereket hoz a zenekarnak, rajta olyan dalokkal, mint a Thunderstuck, az Are You Ready, a Moneytalks, amely hamar platinalemez lett. 1991-ben a Monsters Of Rock világturné keretein belül mutatják be az albumot, amelynek magyarországi állomása a Népstadionban volt, a Metallicával,a Mötley Crüe-vel és a Queensryche-al. Egy évvel később rögzítik a szintén világsikert hozó Big Gun című számot, amely Arnold Schwarzenegger főszereplésével játszódó a Last Action Hero film főcímzenéje, és azonnal első helyre kerül az amerikai US Mainstream Rock Chart-on. 1994-ben a Young fivérek visszahívják Phill Rudd-ot a dobok mögé, aki elfogadja a felkérést, és 10 év kihagyás után visszatér a bandához.. Az 1995-ös Ballbreaker lemezt már újra a régi nagy sikerű felállásban rögzíti a zenekar. A korongot Rick Rubin vezényletével a Los Angelesben lévő Ocean Way Studióban rögzítik. Az albumot megelőző kislemez, a Hard as a Rock szintén hatalmas siker. 1997-ben Bonfire címmel jelentetnek meg egy album szettet, ami az újrakevert Back in Black, a Volts (eddig ki nem adott Bon Scott felvételek és bakik gyűjteménye) és két koncertlemezből áll, amelyek címe Live from the Atlantic Studios és a Let There Be Rock: The Movie.

Öt év kihagyás után 2000-ben térnek vissza a Stiff Upper Lip albummal, mely újra George Young produceri munkáját dicséri. Az ausztrál kiadás egy plusz CD-t is tartalmaz több videoklippel és néhány 1996-os Madridi koncertfelvétellel. Több országban is (Argentína, Németország) első helyre kerül a listákon ez az album. Magyarországon a 7. helyet sikerül elhódítania, csakúgy, mint az USA-ban. A koncertsorozat németországi állomását DVD-re rögzítik. 2003. október 30-án fantasztikus koncertet adnak a Rolling Stones és a Rush zenekarokkal a Molson Canadian Rock-ban Torontóban. 2007-ben a Columbia Records gondozásában megjelentetik a Plug In Me DVD csomagot, amely kiadástól függően 5-7 órányi AC/DC anyagot tartalmaz. Még ebben az évben piacra kerül a Family Jewels videoklip válogatás dupla DVD, amelynek első lemeze a Bon Scott időket, a második DVD a Brian Johnson éveket eleveníti fel. 2007-ben elkészül az első AC/DC videojáték, a Rock Band 2, a Let There Be Rock zenéjével. A következő kiadott DVD a No Bull: The Directors Cut újra vágott DVD az 1996-os spanyolországi Plaza De Toros koncertet tartalmazza.

2008. augusztus 18-án bejelentik, hogy október 20-án világszerte szinte egy időben megjelenik az AC/DC várva várt új albuma, a Black Ice, amely 15 számot tartalmaz. A lemez producere az a Brendan O’Brien, aki a Stiff Upper Lip lemezt is készítette. A korongot Vancouverben a Warehouse Stúdióban rögzítették. Az album bemutatására egy gigantikus 18 hónapos koncertsorozatot szerveznek, amely 2008. október 28-án kezdődik Amerikában a Wilkes-Barre Sportarénában, és egészen 2010. tavaszáig fog tartani. Az észak-amerikai és európai helyszíneket követi Dél–Amerika, Ausztrália és Ázsia. Az album első számából, a Rock ‘n’ Roll Train-ből videoklip készült, amely pillanatok alatt körbejárta a világot az interneten keresztül. Ezek után a bejelentett koncertekre a pénztárnyitás után szinte azonnal elfogytak a jegyek az egész világon.

acdc6

2008. szeptember 15-én bemutatkozik az AC/DC rádió a Sirius 29–es csatornáján, és folyamatosan sugároz AC/DC dalokat, interjúkat és koncertfelvételeket az elmúlt 30 évből merítve.

2009. szeptemberében hat koncertet kellett elhalasztaniuk Brian Johnson műtétje miatt. Szeptember 29-én jelent meg az AC/DC Backtracks elnevezésű boxsetje, ami 3 CD-t, 2 DVD-t, és egy LP-t tartalmaz.

2010. január 16-án adták ki az AC/DC: Iron Man 2 nevű albumot, amit a Vasember 2. című filmhez készült. Az albumon csak régebbi számok találhatóak.

2010. január 25-én bejelentették, hogy az AC/DC lesz az egyik fellépője a Download Festivalnak, a Donington Parkban, Angliában.

2011. május 10-én megjelent az AC/DC új koncert DVD-je a Live At River Plate.

Az AC/DC a mai napig zenekedvelők százezreit varázsol el a mélyre hatoló  felemelő és egyben a mélybe taszító stílusával, ami kerek egészet alkotva majdhogynem egy életen át tartó erőt ad át. Sok banda képes volt feltörni a csúcsra, de kevesek érték el azt a bizonyos csúcson túli sikert, mint az AC/DC. Igazi régi rock and roll, ami az újkorhoz is elért és amit a mi fiaink, lányaink is biztosan hallgatni fognak. 

Hozzászólás