PRÉMIUM ITALOK – A maffiatörténeteket és a szivarokat bemutató sorozatok után elindul a prémium italokat sorra vevő rovat is, amelyet – az első kettőhöz hasonlóan – a hamarosan megújuló sztarcafe.com oldalon olvashattok majd. Viszont addig is illő egy kis bemutatkozás; illő egy stílusos felvezetés, és mi lehetne jobb annál, mint hogy prezentáljuk olvasóinknak a…
Pálinkát?

A pálinka ugyanis HUNGARIKUM, így szinte kötelező előre venni a világ finom, méregdrága, exkluzív vagy csak megdöbbentő prémium italainak rovatában. Mint fogyasztók és a hazai ízvilág szerelmesei sem dönthettünk másképp, hiszen szentségtörésnek számít hazánkban az ünnepi alkalmakkor nem egy zsibbasztóan mennyei szilvóriummal koccintani.

Mint tudjuk, a pálinkát erjesztett gyümölcsből készítik, leggyakrabb alapanyaga a szilva, a körte, az alma, a cseresznye, a kajszi és a szőlőtörköly, azonban bármilyen gyümölcsből készülhet (Makó mellett még vöröshagymából is).

Az EU-s jogszabályok értelmében a pálinka szót csak Magyarország és négy osztrák tartomány használhatja, a Magyar Élelmiszerkönyv előírása alapján pedig csak az a termék nevezhető pálinkának, amelyik száz százalék gyümölcspárlat, és minimum 37,5 fokos alkoholtartalommal rendelkezik. A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter rendelete alapján csak Magyarországon termett gyümölcsből lehet előállítani, itthon kell cefrézni (erjeszteni), érlelni és palackozni.
A pálinka készítésekor nem lehet cukrot használni.

Története a középkora nyúlik vissza, a nevet pedig a 16. századtól használják. A pálinkalepárlás tudománya északról dél felé terjedt, a mai Szlovákia területéről indulhatott, és meg sem állt egészen addig, amíg az egyik legnépszerűbb ital nem lett. Sőt, nem csak népszerű, de orvosilag is használt – gyógyitalnak tartották már a korábbi századokban is.

ERRŐL TUDNIA KELL  A vén piás kedvencei – Larry Hagmanre emlékezünk

palinka

 

A szeszfőzés a 19. században lett állami monopólium, ekkor már több mint százezer főzde működött Magyarországon. A 20. század elején jelentősen korlátozták a kifőzést, sőt, országosunk még egy szesztilalmat is megélt a Tanácsköztársaság idején.

Vannak eredetvédett pálinkáink, amelyek olyan földrajzi területen készülnek, amik különösen alkalmasak bizonyos gyümölcsfajták termesztésére, s itt minőségi pálinkát készítenek hosszú évszázadok óta. Ilyen a szatmári szilvapálinka (kitűnő vendégköszöntő ital), a békési szilvapálinka (isteni, gazdag húsú vörös szilvából készül, fahordóban érlelik), a kecskeméti barackpálinka (kajsziból nyerik, segíti az emésztést), a szabolcsi almapálinka (rézből készült kisüstön történik a lepárlás), a gönczi barackpálinka (kajszi szintén), az újfehértói meggypálinka és a göcseji körtepálinka.

A falusiak körében bevett szokás volt ezzel indítani a napot, gyakran hangoztatták egészséges voltát, mivel a korai munka előtt fogyasztva meghozta az étvágyat a reggelihez.

Nem szabad ugyanakkor hűtve fogyasztani, a legjobb 18-20 fokon felszolgálni, így a gyümölcs kellemes aromáját maradéktalanul kiélvezhetjük. Lassan kortyolgatva, ízlelgetve történik az ivászat maga, az italt pedig a legjobb, ha táncoltatjuk a szánkban, így kiélvezhetjük illatát.

Jó egészséget!

Hozzászólás