Paranorman kritika

963

Manapság megfigyelhető, hogy Hollywood leginkább animációs filmmel próbál meg kedveskedni a kicsiknek és a nagyoknak egyaránt. Egy ideig csak Tim Burton próbálkozott azzal az elmélettel, hogy mi lenne, ha kicsit komolyabb témához nyúlnának történet terén, mint a királykisasszony meg a gonosz mostoha. Így kaptuk meg tőle A halott mennyasszony-t, valamint a Karácsonyi Lidércnyomást. Kortól, nemtől függetlenül tetszett mindenkinek, meghozta a várt sikert. Ezt látván több filmkészítő is felszívta magát és nem régiben elkészült a Hotel Transylvania vagy mai kritikaalanyom, a ParaNorman.

Norman olyannyira különc, hogy a szülei is gúnyt űznek belőle. Állítása szerint képes beszélgetni a holtakkal, ám ezt mondani sokkal könnyebb, mint bizonyítani. Ő lesz hivatalosan is a helyi bolond, míg nem egy átok miatt hét darab zombi támad a kertvárosra. Norman úgy érzi, hogy végre bizonyíthatja a népnek az igazát, ezért ő és a hasonlóan dilis kompániája neki vág a kalandnak.

paranorm-2

Ez a darab egy kicsit divatjamúlt, ám egy annál sikeresebb technológiát alkalmaz, a stop motion-t. Ez annyit tesz, hogy az animációt úgy hozzák létre, hogy a figurákat bizonyos pozícióban lefotózzák, majd minimálisan változtatnak a helyzetükön, és újra fotózzák őket. Az így kapott képek egymás mellett animációt eredményeznek. Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, amit kiskorában rajzol az ember a füzetei sarkára, hogy lapozás közben mozgóképpé változzon. Elképesztően ötletes, ám rengeteg időt felemésztő módszer ez. Én speciel imádom és csak ez volt az egyetlen egy indok, amiért megtekintettem a ParaNorman-t. Már az előzetesből leszűrhető volt az, ami a film legnagyobb rizikófaktora: nem igazán tudja eldönteni, hogy melyik korosztályt próbálja meg szórakoztatni. A kisebbek nem igazán fogják érteni a filmet, mert néhol egészen felnőttes a nyelvezete, gondolok itt arra, hogy Norman apja az egyik jelenetnél a liberális szóval él, de számtalan példát tudnék még mondani. Már csak azért sem gyerekfilm, mert (és amikor ezt tapasztaltam 7 méteresre nőtt a szemem) nem egyszer van benne konkrét szexuális utalás (sőt az egyik szereplőről kiderül a film során, hogy meleg) meg úgy en bloc a zombi téma ki tudja verni a biztosítékot a kisebbeknél.

Rendben, legyen, elveszítettük a 12 éven aluliakat, marad mindenki más. Legalábbis így kéne lennie, de annyira gyerekes a humor az elejétől a végéig, hogy az a korosztály, aki nevetni tudna rajta még nem jár moziba, hanem otthon nézi a Tom & Jerry-t. Így a filmnek sikerült elveszíteni a 12 éven felüli nézőit. Gratulálunk, üres a vetítőterem! Bár így lett volna és akkor még logikusan is döntünk, de minél jobban figyelni akartam, hogy aztán az elemzésnél jól a falhoz csűrhessem. Ekkora diszharmóniát én még soha életemben nem tapasztaltam, konkrétan ideges voltam. Ebben az állapotomban már akkor elterveztem, hogy elég csúnyán le fogom húzni, mert azért ez egy olyan probléma, ami mellett nem lehet elmenni, sőt példát sem találni ilyesmire. Próbált univerzális lenni, miszerint mindenkinek ad valamit, ehelyett mindenkitől elvett mindent. Végtelenül gusztustalan elegy lett, amely szerintem mindenki számára élvezhetetlen. Olyan párját ritkító bugyuta poénokat látunk és hallunk, hogy nem győzzük kivárni a stáblista végét. Sablonos, idióta karakterekben nem szűkölködik. És ha már itt tartunk, mi jogon mondja a nép Normanre, hogy bolond, ha egyszerűen végtelenül sötét mindenki? Miért küzdött mindenki olyan erősen a ”pancser” címért? Miért nem tudott a film felsorakoztatni legalább 3 különböző karaktert? Miért néztem én ezt végig? Miért volt erre a filmre szükség?

1900.1280.fin.002._L.0033.jpg

Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikáztak a fejemben, miközben néztem, és azóta sem kaptam rájuk választ. Pedig nem is rossz az elgondolás, csak éppen nem tudja mikor és kit szólítson meg. Az animáció pazar, panaszom nem lehet rá, bár eléggé kötött forma. Mondhatnám úgy is, hogyha egy ilyen filmet láttunk, akkor láttuk az összest, már ami a technológiát illeti. Akkor lett volna esélye ennek a filmnek, ha vagy csak gyerekeknek vagy csak felnőtteknek szól. Egyszerre próbálta mindkét réteget megfogni, így hát egyik sem sikerült. Több helyen olvasni lehet, hogy a ParaNorman tökéletesen megfőzte Tim Burton receptjét. Elég enyhén fejezem ki magam, ha azt mondom, hogy közel sem. Tim Burton tökéletesen megtalálja a harmóniát a gyerek-, illetve a felnőtt világ között. Vegyük például a Charlie és a Csokigyárat, végig kedvez a gyerekeknek a humorával, ám ezt a humort a felnőttebbek kicsit másképp élik meg, mert ők látják mögötte azt a beteges, fekete humort, ami miatt szeretjük Burtont. A ParaNorman esetében viszont nincs semmi leplezve, ráeresztette Godzillát Aprajafalvára.

Ez az állapot kitartott durván 70 percig, majd a film egyenesen a két szemem közé köpött és kinevetett. Az utolsó 20 perc konkrétan jó. Látványos, idióta humortól mentes (ezt annak köszönhetjük, hogy Norman elszakad a városnyi sötét embertől), sőt komolyabb tartalom is szerepet kapott a vége felé. Itt jegyezném meg, hogy ennél gonoszabb már nem is lehetett volna a ParaNorman, mert ezzel megmutatta, hogy igenis lett volna a készítőkben elég kraft egy jó filmhez, csak sajnos ezt 70 percig nem tapasztalhatjuk. Addigra én már eldöntöttem, hogy egy pocsék alkotás, erre föl meglep az utolsó perceiben. Ezt már nem is szimpla gonoszságnak, hanem konkrétan ellenem irányuló merényletnek fogtam fel.

Ha ezt összeadom azzal a ténnyel, hogy a mű végrehajtotta a filmtörténelem legnagyobb öngólját, akkor egyszerűen csak felforr az agyvizem. Bár lett volna inkább végig botrányosan gagyi, akkor bűntudat nélkül kioszthatnám a megalázó pontszámot, de így sajnos nem fog menni. Ajánlani nem fogom senkinek, ugyanis el sem tudom képzelni, hogy milyen személlyel lehet kompatibilis a ParaNorman. A végét leszámítva egy bugyuta, semmitmondó animációs film, amely semmilyen elismerésre sem méltó. Lehetett volna sokkal jobb is, de nem lett és mindez csak annak fejében fájópont, hogy képesek lettek volna rá.

4/10

Hozzászólás