Német rekord a napenergia terén

713

Az első napkollektort 1767-ben építették, ma 2013 van és az emberek még mindig azt hiszik, hogy ez a fajta energia igénybevétel nem túl jövedelmező. De miért is van ez így? Miért nem hiszik el, hogy a természet által nyújtott erőforrások kihasználása lassan nem csak, hogy jobban megtérülő de már életszükséglet is lesz?

Mert az emberek csak radikális szinten képesek valamit elismerni. Ha az alföldön pörögnének a szél erőművek és az összes lakótelepi tetejére egy-egy napkollektort szerelnének, akkor is csak talán gondolnák azt, hogy hasznos. Természetesen nem csak mi befolyásoljuk önmagunkat – a multik elhitetik velünk, mi meg elhisszük.

Tavaly év végén a németeknél egy érdekes felmérés született. Összesen 1,3 millió családnak volt napenergiát felhasználó berendezése az otthonában, ezzel mintegy 28 millió kWh-ot legyártva, ami 45%-al több mint az azelőtti évben (2011). Az oekonews.at szerint mind két adat rekord lett. Ám az adatok és teljesítmények ellenére se volt elégedett a német polgárság,  akik szerint az állam kezében nagyon lassú lefolyású az energiaváltás (összesen 5% a lefedettségi ráta), így a továbbiakban saját maguk által szeretnének ezt a váltást kialakítani. Itt kétféle ötlet jött fel; vagy alakítanak egy magán napenergiát használó szövetkezetet vagy mindenki saját magának szerzi be a szükséges berendezéseket.

napenergia-2

Itt megállhatnánk egy kérdésre. Vajon a két opció van e olyan megoldás, ami annyi hasznot termelne mint amennyit a kormány nyújtana? Aki tehetős nyilván az önálló beszerzést fogja támogatni, a másik logikus csoportban meg a kevésbé tehetősek fognának össze a közös cél érdekében. Németország bejelentése szerint 2030-ra a teljes áramfelhasználás 20%-át fogják napenergiai berendezések szolgáltatni. Ha összejön és más országok sem előzik meg, akkor Németország megérdemel egy nagy piros pontot a példás magaviseletéért. Bár ha valaki beelőzi a németeket sem nagy tragédia, sőt kívánjuk, hogy minél hamarabb és minél többen eszmélnek rá a napenergiára, mint egy a túléléshez szükséges kincsre. Mi csak jól járunk.

Hozzászólás