Nem minden arany, ami fénylik! – avagy Oscar-díj

1277

Az Oscar-díj (Academy Award) 1929 óta az Egyesült Államok legrangosabb filmművészeti díja. Ezen szobrok kisorsolását a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia (AMPAS) tagjai végzik, immáron 85. alkalommal. Mint ahogyan honlapunkon olvashattátok, nemrégiben latolgattuk már az esélyeket, s egy cikk formájában beszámoltunk arról mely jelölteket tartjuk érdemesnek, vagy épp nem érdemesnek a szobor elnyerésére. Magyar idő szerint vasárnapról hétfőre virradó hajnal megtartották a rendezvényt, s kiosztották a díjakat. Előző cikkemben leírtam, hogy az Oscar-díj, mint rendezvény évek óta csúszik a lejtőn hitelességét tekintve, és a berken belül tartózkodók, de még a laikus filmnézők is észrevették, hogy nem túl igazságos – vagy nem hozzáértő(?) – a „zsűri”. A 85. gála lezajlása után azt mondom, az aranyszobor karátjai még jobban elkoptak.

oscar_2013-1

Az ide filmtermés (egészen pontosan tavalyi-idei) számomra kivételesen vegyes volt. Találunk a felhozatalban remek történelmi filmet (Lincoln), de borzalmasan rossz animációs alkotást is (Merida, a bátor). Talán látványfilmek terén – és ez köszönhetjük a 2013-at jelző dátumnak is – voltunk a legjobban ellátva. Olyan kasszasikerek plakátjai csillogtak a mozik várótermeiben, mint a Bosszúállók, vagy a Hobbit. Kaptunk remek musicalt a Nyomorultak jóvoltából, és persze a kimagasló külföldi produkció(k) sem maradtak el (Szerelem). Az általam említett összes film kapott legalább 1, de maximum 12 (!) jelölést a 85. gálán. Bevallom őszintén, eléggé féltem az idei rendezvénytől, talán mert még mindig az utóbbi gálák negatív hatása alatt állok. Nálam az Oscar-díj régóta nem mérvadó, az egész rendezvény nem hiteles, úgy gondolom, előre kiosztott lapok szerint osztják a figurákat. Menjünk sorba a nyerteseken, és gondolataimat megpróbálom a győztesek mellé, vagy azokkal szembe állítani.

Legjobb film
Ebben a kategóriában az nyert, aki az Oscar-díj előszobájában is diadalmaskodott. Az Argó-akció, Ben Affleck rendezése alatt igazán sikeres film lett, ugyanis több kategóriában is nyerni tudott. Rengeteg filmet jelöltek erre a szoborra, és azok közül több is megérdemelte volna. A Lincoln című történelmi film is párját ritkító alkotás lett, igazából az is megérdemelte volna. A Napos oldalt sokan az év egyik legjobb filmjének tekintik, de sajnos nem tudok eltekinteni attól, hogy Bredley Cooper-t látom a főszerepben, akinek színészi kvalitásait képtelen vagyok elismerni. A legjobb külföldi díjat elnyerő, Szerelem című film is a jelöltek között volt, és igazából ha eme film kapja az elismerést, akkor sem tartottam volna igazságtalannak. A Nyomorultak, a Zero Dark Thirty,a Messzi dél vadjai, és a Pi élete is a sorban állt, bár utóbbit egyáltalán nem értek. Azonban aki szerintem jogosan megérdemelte volna, az Tarantino Django-ja. Az a film nálam az év legjobb alkotása, és véleményem szerint ennek járt volna az aranyszínű siker.

Legjobb férfi főszereplő
Meg is lepődtem, hogy ebben a kategóriában nem Suraj Sharma (Pi élete) kapta a díjat. Na jó, viccet félretéve ez egy elég erős mezőny volt. A díjat végül – azt hiszem szorosan, de megérdemelten – Daniel Day-Lewis (Lincoln) zsebelhette be, mert alakítása hiteles, és remek volt. Bár azt sem bántam volna, ha az alkoholista pilóta megformálásáért Denzel Washington kapja a díjat, ugyanis számomra az ő alakítása is felejthetetlen volt. Lewis olyan embereket utasított maga mögé, mint Hugh Jackman (Nyomorultak), Bradley Cooper (Napos oldal), Joaquin Phoenix (A Mester), és a már említett Washingon (Kénszerleszállás). Bár ezt nem is vitatom, megérdemelten nyert Lewis, mert remek színészi alakítást nyújtott, és régóta járna már neki a szobor.

Legjobb női főszereplő
Bradley Cooper oldalán láthattuk a kategória nyertesét, Jennifer Lawrence-t. Őszinte leszek. Ez talán az egyik legszánalmasabb ítélet. Azt sem értem Lawrence mit keres itt. Bár tény, a Napos oldal egy remek film lett, Cooper pedig eddigi legjobb alakítását nyújtja benne, de Jennifer-nek annyi köze van ehhez a kategóriához, mint a Pi életének a legjobb rendezéshez. Azt hiszem a legjobban Emanuelle Riva (Szerelem) érdemelte volna meg, hiszen az ő játéka frenetikusra sikeredett, mintahogyan a film is, amiben szerepel. Ezt a mezőnyt – alakítások szempontjából – nem tartom annyira erősnek, ugyanis szerintem egyedül Riva hozott felejthetetlent, míg Naomi Watts (The Impossible) teljesen hanyagolható volt, talán Quvenzhané Wallis (Beasts of the Southern Wild) játéka volt még jó. Összességében tehát Riva tenyerébe adtam volna a díjat, de már meg sem lepődök ezen a lenyűgöző döntésen.

Legjobb férfi mellékszereplő
Ahogyan már említettem, a Django-t tartom az év egyik legjobb filmjének, és ez részben a hihetetlen színészi alakításoknak is köszönhető. Foxx, DiCaprio, Jackson párját ritkító formája mellett ott volt Christoph Waltz, aki szó szerint hengerelt a filmben, és ezzel meg is nyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat. Hát talán ezt érzem a leghelyesebb döntésnek, ugyanis Waltz egyértelműen a legjobb volt idén. Simán jobb volt, mint a két vetélytársnak tarott De Niro (Silver Linings Playbook), vagy Tommy Lee Jones (Lincoln). Waltz minden filmjében kimagasló, és még sosem láttam olyat, hogy bármelyik alkotásban is jobban szerepelne bárki, mint ő. Azt hiszem ez egy rendkívül jó döntés volt, az osztrák származású aktor megérdemelte az elismerést.

Legjobb női mellékszereplő
A nagy sikerű musical (Nyomorultak) plánjain játszó Anne Hathaway tényleg nagyot alakított, és így meg is nyerte ezt a kategóriát. Hihetetlen változásokon ment keresztül (nagyon sokat fogyott, rövidre vágatta a haját) azért, hogy hitelesen alakítson ebben a filmben. Úgy gondolom megérdemelten szorította maga mögé a Kezelés női mellékszereplőjét, Helen Hunt-ot, de ugyanígy Amy Adams-et (The Master) is. A kategóriában indult még a Lincoln szereplője, Sally Field, de ott volt még Jacki Weaver (Silver Linings Playbook) is. De személyes véleményem szerint Anne megérdemelten nyert, hiszen kiválóan teljesített, kiváló színészek között, egy kiváló alkotásban.

Legjobb rendező
Ó ne… Ang Lee. Miért?! A Pi élete ezt a kategóriát is elrabolta, ugyanis a legjobb rendezőnek járó díjat Ang Lee vehette át. Ezt szintén nem értem. Jó, tudjuk, hogy Hollywood-ban van egy sikerrecept: rakj egy szegény, lehetőleg árva arab gyerkőcöt egy meglehetősen nehéz helyzetbe, csatolj hozzá egy jó adag vallást és felszínes drámát, spékeld meg frankó vizuális effektekkel, és kész a tenyésztett Oscar-díj várományos alkotás. Persze ez picit sarkított, de láttunk már erre példát a Gettómilliomosnál, ami bár fényévekkel jobb film, mint a Pi, ugyanezeket az eszközöket dobták be. Ez a film egy 10-es skálán nálam a 6,5-ös pontszámot érte el, míg a Tarantino alkotás megugorja a 9-et is. Nos persze ízlések és hatásvad… Mármint pofonok… Szerintem Michael Haneke (Szerelem) rendezése utcahosszal jobbra sikeredett, Spielberg-ről nem is beszélve. Mondjuk nem értem, Quentin miért nincs a listán, pedig szerintem egyértelműen az ő westernje volt megáldva a legjobb rendezéssel. A Lincoln (Spielberg) szerintem szintén jobb ebben a műfajban is. A Pi élete maga mögé utasította még a Messzi dél vadjait (Behn Zeitlin), illetve David O. Russel Silver (Linings Playbook) direktort is. Szívem szerint én vagy Spielberg, vagy Quentin polcára száműztem volna a szobrot, de hát látjuk, erre képes a hatásvadászat!

Legjobb eredeti forgatókönyv
Ezt a díjat, a szerintem legjobb film rendezője nyerte el. A Django elszabadul forgatókönyvének megalkotója és rendezője, Quentin Tarantino vehette át az Oscar-t, úgy hiszem teljesen megérdemelten. Ez a mezőny már nagyon erős volt, hiszen a Kényszerleszállás (John Gatins) története is kimagasló volt, és ha nincs itt a Django, szerintem be is zsebeli a kitüntetést. Michael Haneke (Szerelem) forgatókönyve is páratlan volt, de Mark Boal Bin Laden hajszája is ötöst érdemel. Tehát ez rendkívüli klasszis, és ha szorosan is, de úgy érzem a spagetti-western megérdemelten nyert ebben a műfajban.

Legjobb adaptált forgatókönyv
Az Argó-akció a Golden Globe-on tarolt, és itt is nyert. Bár nem annyit, mint az Oscar előfutárának tekintett Golden-en, de azért hármat így is belerakhatott a puttonyba. Ezt a kategóriát megnyerte, és övé lett a legjobb adaptált forgatókönyv, maga mögé utasítva ezzel a Lincoln-t (Tony Kushner), a Messzi dél vadjait (Lucy Alibar, Benh Zeitlin), a Napos oldalt (David O. Russel), és a Pi életét (David Magee) egyaránt. Legfőbb ellenfelének a Lincolnt mondtam volna, ha az kapja, azt sem tartanám igazságtalannak, de az Argó is megérdemli. Attól eltekintve, hogy szerintem propaganda film, maga a történet bizony megállja a helyét, a kivitelezéssel egyetemben. Őszintén szólva ahelyett, hogy a Pi életének adták a legjobb rendezőnek járó díjat, itt inkább megállta volna a helyét.

Legjobb idegen nyelvű film
Nálam ez a kategória a legfélelmetesebb, 2011-2012 óta, amikor is az Életrevalók című francia halhatatlan nem kapott díjat, holott minden szempontból a valaha gyártott egyik legjobb film. Idén azonban kicsit összeszedte magát, és úgy gondolom hitelesen adományozott. Az osztrák Szerelem című alkotás nyerte a díjat, amit abszolút igazságosnak vélek. Emanuelle Riva alakítása hihetetlen volt, a történet, képi világ, pedig felejthetetlen. A film olyan külföldi alkotásokat „tett hidegre”, mint az Egy veszedelmes viszony, a Kon-Tiki, a No, vagy a War Witch. Mind jó film, némelyik már a remek kategóriába sorolandó, de az Amour messze a legjobb eme kartotékban, így jogosan kapott aranyelismerést.

Legjobb animációs film
Hát ez a kategória idén borzalmas volt. Eleve nem volt kimagasló termés, a győztes pedig egy hihetetlenül gyenge alkotás. Elhiszem, hogy Merida bátor, és aranyos, meg bájos, de a film amiben szerepel nem több, mint egy futószalagon gyártott tömegfilm, az animációk világából. A Merida, a bátor című nem élőszereplős alkotás tényleg nem mutat újat. Kavarjuk a Mackótestvért bármelyik női szereplős animációs filmmel, és kész! Ha abból az aspektusból vizsgálom, hogy kik indultak még, már nem is annyira félelmetes győzelem ez. Frankenweenie – Ebcsont beforr. Hát őszinte leszek, őt nem láttam, de ilyen címmel nem is vagyok rá kíváncsi. A Kalózok – A kétballábas banda sem hozott maradandót, sőt, egészen felejthetőre sikeredett. A sokak által várt Rontó Ralph szerintem erőltetett és elkapkodott, míg a ParaNorman karcolja a minősíthetetlen kategóriát. Összességében én nem tudnék dönteni, ugyanis egyik sem jó, mondjuk egy Wall-E szintet még teleszkóppal sem lát. Gyenge mezőnyben gyenge film kap elismerést. Ez így van rendjén.

Legjobb látvány
Az idei – egyik legnépszerűbb – kategória, a legjobb látvány győztese a gála előbb nagy favoritjának, később vesztesének tartott történelmi alkotás, a Lincoln lett. Akármennyire is tetszett az egykori elnök filmje, nem helyes az ítélet úgy gondolom. Annak tükrében mondom ezt, hogy a nevezettek között megtalálható volt a Hobbit, ami szerintem minden idők legigényesebben kidolgozott filmje (CGI szempontjából). Azt mondjuk nem értem, hogy a minden idők legnagyobb bevételét generáló Bosszúállók című alkotás miért nem jutott fel a listára, mert ő is bőven favoritnak számított volna. De remek látványvilágot hozott a Nyomorultak, és az Anna Karenina is, de vitathatatlanul szép képekkel operált a Pi élete egyaránt. Helyes döntésnek a Hobbitot éreztem volna, ugyanis ott közel 170 perc vizuális mámorban van része a nézőnek, főleg az új HFR (High Frame Rate) technikának köszönhetően, ami az eddigi 32 FPS (Frame Per Second) helyett 64 FPS-el dolgozik, ennek eredménye a sokkal folytonosabb képsorok, és a minőségbeli ugrás.

Legjobb fényképezés
Ebben a kategóriában ISMÉT az idei „legjobb rendezésnek” örvendő alkotás, azaz a Pi élete aratott győzelmet. Ezt szintén nem értem. Jó, haragomat félretéve azt mondanám, akár ő is megérdemli, de azért ott volt a jegyzékben egy Lincoln, egy Skyfall, egy Anna Karenina, és egy Django is. Ez az első kategória, ahol döntésképtelen lennék. Eme műfaj szempontjából mindegyik alkotás kimagasló, talán a túlzott CGI munka eredményeképpen a Pi legkevésbé. És ezt tényleg objektív szemszögből mondom. Ha pisztolyt fognának a fejemhez, akkor talán a Skyafall-t vagy a Django-t választanám, mert előbbi remek, pörgős, látványos jelenetekkel bombáz, Django képi világa – köszönhetően a sminknek, a karaktereknek, a korhűségnek – pedig egyszerűen zseniális. Lényeg a lényeg: Micimackó Tigrise nyert.

Legjobb jelmez
Jacqueline Durran nevéhez fűződik az Anna Karenina-ban látott jelmezek megalkotása. A Karenina tényleg remek maskarákkal rendelkezik, így meg is nyerte az ezért járó szobrot. Ahogyan már említettem, idény is rendkívül erős a látványfilmek – és ide nem csak a számítógép által kreált látvány tartozik – mezőnye, így ez a kategória is igen szoros volt. A Lincoln, és a Nyomorultak teljesen megérdemelten kerültek ide, de például a Hófehér és a Vadász című próbálkozás felesleges, illetve a Tükröm, tükröm is. Utóbbi kettő sablonos, divatból kiment ruhákkal, felszínes sminkkel dolgozik, míg az első három általam említett alkotás brillírozik. A Lincoln és a Nyomorultak egyaránt megérdemelte volna, de szívemben fájdalmat az sem okoz, hogy az Anna Karenina vihette haza a díjat.

Legjobb vágás
A legjobb vágás kategóriában mindig igen nehéz döntést hozni, ugyanis a vágás minőségének megítélése rendkívül szubjektív. Valaki az expeditív plánokat részesíti előnyben, de akad olyan, akinek eme műfaj teljesen marginális. A legjobb vágásért járó díjat az Argó-akció kapta, amibe belekötni nem tudok, mert tényleg teljesen korrekt, remek ritmussal van vágva, és egy-egy kép pont olyan hosszú vagy rövid, mint amilyennek lennie kell. A Lincoln, a Napos oldal, a Pi élete, és a Bin Laden-hajsza kulloghatott haza szomorkodva, ugyanis ezen filmek voltak még a jelöltek listáján.

Legjobb maszk
Ebben a kategóriában idén csupán három film indult. Név szerint a Hitchcock, a Hobbit, illetve a Nyomorultak. Maszkokat tekintve ez rendkívül erős mezőny, tényleg mindhárom film abszolút a „Megérdemlem” kategóriába tartozik nálam. Viszont úgy érzem, egy hajszállal talán az amerikai filmrendező életével foglalkozó film, a Hitchcock érdemelte volna meg. Anhony Hopkins elmaszkírozása olyan hihetetlenre és hitelesre sikeredett, hogy tátva maradt a szám. Tényleg parádés munkáról beszélhetünk, szerintem az év legjobb munkája fedezhető fel Hopkins arcán. De nem ez a film nyert, ugyanis a Nyomorultak itt is megkaparintotta a díjat, Lisa Westcott, és Julie Dartnell munkájának köszönhetően.

Legjobb zene
A filmnézők körében a zene/filmzene mindig nagy súllyal bír, ez alól én sem vagyok kivétel. Azonban idén ez a kategória is zátonyra futott, úgy érzem. A győztes Mychael Danna (Jeff Danna (Kung Fu) testvére), Pi életéhez írt szimfóniája lett. Ezt szintén nem értem, mintahogyan azt sem, hogy a Hobbit hogyan maradt le a listáról, miközben neki kellett volna megnyernie azt? De ha már nincs fent, akkor szerintem az Alexandre Desplat nevéhez fűződő Argó-akció muzsikája nyerhetett volna inkább, mint a Pi élete. De volt ott még egy John Williams féle Lincoln, vagy Thomas Newman féle Skyfall, és ne is beszéljünk Dario Marianelli Anna Karenina-járól. Ezek mind jogos vetélytársai lehettek volna a Pi életének, de azt hiszem ezek közül Affleck filmje érdemelte volna meg leginkább.

Legjobb betétdal
Hatalmas slágerként zuhogott a rádióból idén Adele Skyafall című száma, melyet az új Bond filmhez írt, és énekelt fel. Ez a muzsika meg is nyerte a legjobb betétdalnak járó díjat, amivel nagyon nem is áll módomban vitatkozni. A jelöltek között volt még a Ted című vígjáték, Walter Murphy és Seth MacFarlene: “Everybody Needs A Best Friend” című számával, illetve a Pi élete, Mychael Danna és Bombay Jayshree: “Pi’s Lullaby”szerzeményével, valamint a Nyomorultak is, Alain Boubil és Claude-Michel Schönberg továbbá Herbert Kretzmer: “Suddenly”című számával. Mint remek alkotás, de jogosnak érzem Adele győzelmét.

Legjobb hangkeverés
A legjobb hangkeverés ringjében a szokásos filmek vívtak harcot, név szerint a Lincoln, a Pi élete, a Nyomorultak, és a Skyfall. Végül a Nyomorultak került ki győztesként, amit meg is tudok érteni, ugyanis remek munkát végzett Andy Nelson, Mark Paterson és Simon Hayes. Musical, dráma, film egyben, kiváló hanghatásokkal, moziban pedig igazi katarzist élhetett át az, aki megtekintette. Tényleg megérdemelt győzelemről beszélünk, ugyanis audióvilágot tekintve ez a film messze a legjobb volt idén (itt nem a zenékre gondolok).

Legjobb hangvágás
Őszintén szólva ehhez már nem annyira értek, így megítélni sem tudom, ki lett volna a helyes döntés. De ebben a kategóriában idén KÉT nyertes is született. A Zero Dark Thirty, illetve a Skyfall seperhette be az elismerést. További jelöltek voltak: Django, Pi élete, Az Argó-akció.

Legjobb vizuális effektek
Idén ez a sor tűnt a legnagyobb baklövésnek. Könyörgöm, volt egy Hobbit, egy Bosszúállók, s ennek ellenére az egy helyszínt megteremtő Pi élete nyer.. Hát ez azért lenyűgöző. Az nem számít, hogy a Váratlan utazás 168 percen keresztül változtatja a helyszínt, karaktereket, et cetera, a Bosszúállók csapata pedig olyan látványosan csatázik, hogy az szemkápráztató. Helyette egy indiai relaxációs cd borítójáról előlépő film nyeri el a díjat, holott attól eltekintve, hogy szép, semmi extra. Ebben a kategóriában indult még az Alien sorozat előzményfilmje, a Prometheus is, illetve a Hófehér és a Vadász. Ezen a kategórián is rendkívül felháborodtam, mert két olyan film is van a listán, akik százszor jobban megérdemelték volna azt a már korán sem ékes szobrot, mint a Pi élete.

Legjobb dokumentumfilm
Az igazat megvallva ebben a műfajban annyira nem mozgok, csupán a NatGeo-n és a földgömbös csatornán szoktam ehhez hasonló filmeket nézni. A díjat a Searching for Sugar Man nyerte el, leelőzve így a The Gatekeepers-t, a How to Survive a Plague-et, a The Invisible War-t, valamint a 5 Broken Cameras-t.

Legjobb rövid dokumentumfilm
A legjobb rövid dokumentumfilm címkével ellátott alakot az Inocente című alkotás nyerte el a többi jelölt (Kings Point, Mondays at Racine, Open Heart, Redemption) elől. A fiatal művészt bemutató alkotás azt hiszem jogosan diadalmaskodott, hiszen véleményem szerint felülmúlta a zárójelben tartózkodó produkciók mindegyikét.

Legjobb rövid animációs film
A Paperman (John Kahrs) című rövidfilm tényleg remekre sikeredett, így sikerült is kivívnia a győzelmet. Az Adam and Dog című vetélytársa szerintem nem sikeredetett túl jóra, és Simpsonék rövidfilmje sem nyerte el a tetszésemet. A Head Over Heels című kisfilmet nem láttam, így arról nem is nyilatkoznék, mint ahogyan a Fresh Guacamole című alkotásról sem. Viszont a Paperman igazán tetszett, így az előbbi két általam nem látott film megítélése nélkül is érdemesnek tartom, hogy Oscar-díjat kapjon.

Legjobb rövidfilm
Shawn Christensen, Curfew című rövidalkotása nyerte el legjobban az akadémia tetszését ebben a műfajban, így odaítélték számára a szobrot. Az Asad, a Henry, a Buzkashi Boys, és a Dood van een Schaduw című kreációk lemaradva így az elismerésről.

Mindent összegezve azt hiszem a gála nem idén nem süllyedt annyira mélyre, mint mondjuk két évvel ezelőtt, de azt hiszem míg a Pi élete kaszált, úgy az Oscar bukott. Kategóriákat tekintve sokkal jobban megérdemlő filmek maradtak szobor nélkül, s néha olyan kapta, melyet szóra sem érdemesnek találok. Azt hiszem, a 85. alkalommal bebizonyosodott, hogy már rá sem kell harapnunk a szoborra, hogy tudjuk, valódi aranyból készül-e…

és egy kis ráadás:

Hozzászólás