Minden egyes alkalommal, amikor lenyugszik a Nap fejlődő bolygónkon, egy másik dimenzióba lépünk. A valóságnak ezt a dimenzióját mind jól ismerjük. Röviden éjszakának nevezzük. Ennek a másik valóságnak a nagy részét általában alvásra és a testünk megfiatalítására használjuk. Ezek a pihenési időszakok. Egyre inkább változik, hogy miként használjuk ki ezeket., és egyre fontosabbá válnak, ahogy magasabb rezgésállapotba lépünk. Ezek a változások ahhoz szükségesek, hogy igazodhassunk a sokunk által kifejlesztett új képességekhez. Az elsődleges változások egyikét álom útján fogjuk megtapasztalni.

 

e5e608e06f4c7bc093196489c25fe940abdfe85c

Ha éjszakánként az alvásukat különös ébrenléti állapotok szakítják meg, gratulálok! Ha eddig nem tudták, elárulom, hogy annak az elit társaságnak a tagjai, amely az “éjjeli három órás klub” elnevezést kapta. Manapság egyre többen részesei ennek az élménynek, így ha azt hitték, egyedül vannak, megnyugtathatom Önöket: nem magányosak. Körülbelül öt évvel ezelőtt kezdünk el felfigyelni a jelenségre. Manapság, ha az előadásainkon rákérdezünk, kire jellemző ez az ébredés, a résztvevők nyolcvan százalékának magasba lendül a keze. Nincs ebben semmi riasztó; csupán azt jelzi, hogy kezdetét vette az egyén fejlődése.

Amint megindul a spirituális fejlődés, az alvási szokásokban ilyen és ehhez hasonló változások tapasztalhatóak. Legtöbben megrémülnek ettől a jelenségtől. Félnek, hogy mivel nem alusszák át az éjszakát, másnap fáradtak lesznek. Pedig ez a jelenség, nemcsak, hogy teljesen normális, de egyre gyakoribb és megszokottabb lesz a jövőben. Az emberiség egész egyszerűen egy új alvási szokást fejleszt ki, amelyet én “hármas alvásként” emlegetek. Azért neveztem el így, mert a megközelítően három óra alvást két óra ébrenlét, majd ismét három óra alvás követi. Ez a jó kétórányi ébrenlét az éjszaka közepén egy örömteli, éber, megújuló időszakká válik majd. Ez az új alvásélmény már napjainkban is jóval elterjedtebb, mint gondolnánk. A napközben rövid szunyókálás ugyancsak megszokottá válik majd. Ezek a “frissítő szunyókálások” azt a célt szolgálják, hogy ösztönözzék a lelket, valamint pihentessék a fizikai testet.

Ebben az új alvási szokásban amellett, hogy fizikailag más kapcsolatba kerülünk az energiával, a test nappal is felfrissíti magát, ugyanúgy, mint éjszaka. Amikor testünk alkalmazkodik ehhez az új alvási szokáshoz, azt tapasztaljuk, hogy a napunk megközelítőleg egy tizenketted részét éber, megújuló periódusban töltjük. Ez a periódus általában abban a kétórás időkeretben következik be, amely az éjjeli három órai ébredéssel indul. A klubtagok között szerepel minden korosztály, társadalmi és gazdasági csoport.  Sokaknál azzal indult el a folyamat, hogy pontosan éjjel háromkor felébrednek és az órájukra pillantanak.  Egyesek vitába szállnak ezzel, és azzal érvelnek, hogy ez a jelenség mindössze egy természetes fiziológiai folyamat, amelyet a tudomány azzal magyaráz, hogy ez egy olyan időszak a normál alvási ciklusunkban, amikor a test eléri a legmagasabb hőmérsékletet.

A biológusok alátámasztják ezt az állítást. Csakhogy azt nem magyarázza, hogy az ezt a jelenséget tapasztaló emberek száma miért nőtt meg olyan drámaian az elmúlt öt évben. Ezek szerint ez is azt bizonyítja, hogy az emberiség megdöbbentő sebességgel fejlődik. Fontos megértenünk, hogy ebben az ébredési időszakban egy fokozott alkotási állapotban vagyunk. Az agyról végzett tanulmányokból tudjuk, hogy amikor alfaállapotba kerülünk, valójában a tudatosság fokozottabb állapotát érjük el. Négy agyhullám-frekvenciamintát ismerünk: béta, alfa, théta és delta. Agyunk a négy frekvenciát egyidejűleg állítja elő. Egy adott pillanatban egyetlen frekvencia a domináns. Az alfaállapot az a szint, amelyet agyunk természetes módon produkál, amikor nagyon nyugodtak vagyunk, vagyis épp megelőzve az alvásba lépést, vagy amikor különösképpen elmerülünk – mondjuk – a házimunkákban vagy a hobbinkban,, netán amikor rátapadunk a tévére vagy egy filmre. Egy szemlélő számára mindez olybá tűnhet, mintha kábulatba vagy transzba esnénk, pedig valójában a tudatosság egy fokozott állapotában vagyunk, amelyekben sokkal inkább a tudatára ébredünk mindennek, ami önmagunkkal és a környezetünkkel kapcsolatos. A hipnózis is az alfaállapotot használja, hogy elérje a közismert nevén tudat alatti elmét – vagy amit mások előszeretettel a mindannyiunkat összekötő univerzális energiára való kapcsolódásként emlegetnek. Képzeljük el, hogy az energia mindent és mindenkit átjár, mindent átitat. Tudományos ismereteinkből tudjuk, hogy amikor az össze energiát elmozdítják egy előre meghatározott helyről, és egy tökéletes vákuum formálódik, akkor is marad egy mérhetetlen energia abban a térben. Ezt nevezzük univerzális energiának. Ennek az energiának mindannyian részei vagyunk, mert ez az az energia, amely összeköt bennünket, amely megteremti az egységet. Emberi fejlődésünk során, amikor tudatosságunk kitágul, természetes elmozdulást tapasztalhatunk az egységes tudatosság felé. Közben minden, ami összeköt bennünket az univerzális energiával, sokkal érthetőbbé válik, lazul a misztikum köde. Agyunk alfaállapotba hozása az egyik módja annak, hogy fokozzuk ezt a kapcsolatot.

Amikor az éjszaka közepén felébredünk, nemcsak a tudatosságunk fokozódik, de fokozott alkotási állapotba is kerülünk. Ebben az állapotban nagymértékben megnő azon képességünk, hogy a gondolatainkat valósággá alakítsuk. A nehézséget az jelenti, hogy tudatosítsuk gondolatainkat – és ily módon magát az alkotást. A baj csak az, hogy a legtöbben elmulasztják ennek a mérhetetlen erőnek a tudatos használatát. Csak hagyják, hogy alkotásaik átáramoljanak rajtuk, így aztán olyan valóságokat alkotnak, amelyek nem igazán kedvükre valók.

Például – tegyük fel – Tom éjjel háromkor felébred egymás után harmadik napja. Először zavarja, mert nem érti, miért ébred fel minden éjjel háromkor. Aztán másnap reggeli fontos találkozója miatt aggódik, fél, hogy túl fáradt lesz ahhoz, hogy megtartson egy remekbe szabott prezentációt.

Ahelyett, hogy tudatosan felhasználná az alkotás fokozott állapotát, hogy valami pozitívat valósítson meg, tudattalanul két nem kívánt alkotást hoz létre. Az elsőt a frusztrációjával, hogy zsinórban három éjjel felébredt. Ha Tom egyszerűen tekint ezekre a történésekre, semmi sem történik. Helyette abban a hitben ringatja magát, hogy az ébredések valami rosszat jeleznek, így még több energiát fektet abba a “problémába”, hogy mi történt vele. Felváltva hol egyre idegesebb, hol aggódik, ami tökéletes forgatókönyvet alkot egy önmagát beteljesítő próféciához, amely minden éjjel pontban háromkor felébreszti. A második hiba, amit Tom vét, hogy megalkotja, és továbbviszi azt a gondolatot, hogy nagyon fáradt lesz másnap, ami befolyásolhatja fontos prezentációját. Könnyen kitalálhatjuk, mi történik. Mivel Tom az alkotás fokozott állapotába került, ezek a gondolatok nemcsak egyszerűen jönnek és mennek. Sokkal inkább fokozott alkotásokként bocsájtja el őket, amelyek aztán valóságos testet öltenek. Ennek eredményeként Tom alig tudja nyitva tartani a szemét másnapi prezentációja közben. Ami még ennél is rosszabb, hogy mivel képtelen megszabadulni attól a frusztrációtól, hogy éjjel háromkor felébred, folyamatos emésztődése csupán azt eredményezi, hogy a következő éjjel is felébred. Sokunkhoz hasonlóan Tom mindenféle külső erőt okol, amelyek beleavatkoznak az életébe, pedig valójában ő maga tervezi meg saját kellemetlenségét. A legtöbben általában nem nagyon értünk ahhoz, hogy megfigyeljük vagy irányítsuk gondolatainkat.

Az emberiség most kibontakozó fejlődésével azonban elérkezett az idő, hogy elkezdjük nagyon alaposan megválasztani gondolatainkat. Nem csak azért, mert megteremtik valóságunk, hanem mert az új energiában csak parányi lemaradással teszik. Ezért, ha azon kapják magukat, hogy felébrednek, és a másnapi fáradság miatt aggódnak, pontosan azt fogják alkotni, amitől félnek. Ám ha izgatottan ébrednek – “mit hoz ez a különleges idő? ” -, akkor a lelkesedés és határtalan energia tölti be a következő napjukat.

Ne feledjék: talán nem irányíthatják, hogy milyen gondolatok lépnek az agyukba, de az teljes egészében az irányításukon múlik, melyek maradnak ott. Éppen ezért igen nagy figyelemmel válasszák meg gondolataikat. Ne hánykolódjanak, forgolódjanak és keseregjenek álmatlanságuk miatt, inkább tekintsenek erre az időszakra tökéletes lehetőségként, hogy tehetnek valamit magukért, ami a későbbiekben hasznukra válik. Például olvassanak el egy könyvet, amely megfelelő a lelküknek, szórakoztassák magukat, hagyják magukat álmodozni csodálatos terveikről és kitűzött céljaikról, amelyek tökéletesíthetik életüket…vagy megpróbálkozhatnak valami igazán szokatlannal – és egyszerűen engedjék át magukat a létezésnek.

Forrás: Steve Rother: Életfeladatok, életminták

Forrás: http://sorsunkutja.blogspot.hu/

 

Hozzászólás