Közhely vagy hatalmas igazság? Kurvából lesz a legjobb feleség?

2695

A legelső, öt éve megjelent regényem címszereplője, az akkor tizenhét éves Barbibébi meglehetősen nagyvilági életet élt, hajszolta az élvezeteket. A lány tipikus antihősnőként vonult be a “könyves köztudatba”, a regényt pedig meglehetősen sokan elítélték azért, mert nem egy elvárható – sok esetben betarthatatlan, ezért álságos – értékrenddel felruházott figura életét mutattam be benne. Pedig azt gondolom, napjainkban a Barbibébi-típusú, lázadással átitatott életvitel a leginkább jellemző a fiatalok körében. Pláne, hogy a világ erkölcsei egyre lazulnak, a szexuális szabadság is folyton próbára teszi az ember józanságát.

20151208intim-bunose-egy-ember-ha

Nehéz összehangolni a vágyat a józan ésszel, biztos vagyok benne, hogy nektek sem mindig sikerül… És nem tagadom: néhány éve még én is előszeretettel feszegettem – vagy kerestem? – a saját határaimat.

Ezért engedelmetekkel a bejegyzés nagy részét többesszám első személyben írom, és helyenként kegyetlenül őszinte lesz. A fiatalság – beleértve a fiatal felnőtt létet is – súlyos dilemmákkal jár. Ez vitathatatlan. A legégetőbb kérdés talán az, hogy miként éljünk az élet adta szabadságunk lehetőségeivel. Hiszen annyira, de annyira kevés a tapasztalat… Ismerős? Gondolok itt a szórakozásra, az élvezetekre és összességében azon örömforrásokra, amelyek az idő haladtával aztán teljesen felértékelődnek, illetve átalakulnak bennünk. A mennyiségnél fontosabbá válik minőség, a hangsúly a felszínről a mélységre kerül. Ezt persze a legtöbben még a húszas éveink végén sem fogadjuk el, nem hiszünk szülőknek, tanároknak, de még az érettebb haveroknak sem.

Folyton párbajra hívjuk a sorsunkat, mintha bárgyú bátorsággal azt akarnánk bizonyítani, hogy nálánál erősebbek vagyunk. Hogy mi vagyunk a rettenthetetlenebbek. Hogy velünk úgysem történhet baj. Szomjazzuk az élményeket, éhezzük az izgalmakat és gyakran rosszullétig tömjük magunkat.Csak utólag látjuk tisztán, hogy mennyire lényeges a mértéktartás. Utólag pedig már csapkodhatjuk a homlokunkat, hogy elcsesztük, késő bánat… Vagy mégsem?

20140227a-sportolo-akit-a-nok4

Öt évvel a Barbibébi megjelenése, és röviddel saját, kényszerűen bekövetkezett csillapodásom után elkezdett érdekelni, hogy vajon a daráló fiatalságunk évei örökre ránk nyomják-e a bélyegüket. Belegondolva, ez utóbbi kifejezetten találó, hiszen sokakat megbélyegeznek a korunkból fakadó, naiv botlásaink miatt. Legfőképp a lányokat.

Könnyű lekurvázni valakit, amiért magas hőfokon tanulta az életet, de álljunk meg egy pillanatra! Az embereknek nem kizárólag a tettét, hanem annak az indítékát is néznünk kell. Ha a lélekösszetevő figyelembe vétele nélkül véleményezünk, csak felszínesen vagdalózunk.

Figyelj, mert most csavarok egy kicsit a nézőponton…. Férfiként rám nem lehet azt mondani, hogy kurva vagyok, pedig cirka kétszáz szexuális kapcsolatot tudhatok a hátam mögött. Nem, nem kétszázszor szexeltem életemben, hanem kétszáz különböző ágyban jártam… Súlyos szám és higgyétek el, nem büszkélkedésből emlegetem. Ahogy azt is elhihetitek, hogy ennek a mennyiségnek a töredékét élveztem igazán. Tanulság: bizony a férfi sem élvez minden egyes dugást. Rendben, igaz, a férfi számára, néhány másodpercre minden aktus örömtelien zárul, de nem feltétlenül “teljes körűen kielégítő”. Akkor pedig valójában nem sokat ér… Belátom, nevetségesen rossz mártírszövegnek hangozhat mindez, pedig igaz! És, ha ezt tízen-, és huszonévesen belátom, nem kellett volna pironkodva nemi beteggondozóba járom, majd a kisebb bajaim kezelése közben leizzadva várnom, hogy a komolyabb tesztek negatívat jelezzenek. Akit ezt átélte, tudja milyen tortúra…

20151118baratnore-soha-leendo-numerakra-inkabb3

És mindez miért? Mert boldog akartam lenni! Hülye kifogásnak tűnik? Nem kifogás, magyarázat – de valóban hülye, hiszen hülye voltam…

Kezdetben fogalmam sem volt arról, hogy milyen társra van szükségem, a kamaszkori türelmetlenség olyan szerelmekre lobbantott, amelyekről hamarosan kiderült, valójában illúziók.

Aztán, amikor az első, valóban érzelemből fellángoló szerelem csalódásba torkollott, a lehető legrosszabb reakcióként úgy véltem, a kalandozás is boldoggá tehet. Ennek az időszaknak a már említett nemi baj vetett véget – nem is olyan régen. A sors visszavágott, rendesen fejbe kólintott. Belegondoltam, ha egy (na jó, valójában kettő…) kisebb nyavalyát “sikerült” összeszedhettem, csak a jó szerencsémen múlott, hogy ma nem gyógyíthatatlan betegként élek… Az élvezet is megölhet. Ezt követően hosszasan a szex puszta gondolata is lehangolt, pláne, hogy a betegség elején fogalmam sem volt a gondomról, ezért akadt, akit tudatlanul tovább fertőztem. Az érzés, miszerint – ha kikúrálhatót is, de – kárt okoztál valakiben, nyomorgató. A gyógyulásomnál lényegesen több időre volt szükségem, mire kipucolódott belőlem a félelem, illetve a bűntudat. Ez az idő viszont éppen elégnek bizonyult arra, hogy belássam, a számomra dögösnek talált test izgalomba hozhat, de a “teljes körű kielégüléshez” elengedhetetlen a mentális vonzalom. Azt hiszem, e két összetevő egységét hívják jobb kifejezés híján kémiának. Most, hogy két hónapon belül megnyitom a harmincas éveimet, már látom, a kémia a társkeresésben a legfontosabb. Anélkül nincs boldogság.

A sokat emlegetett regényemben Barbibébi is megkapta a saját, nagyot csattanó pofonját, ezért ott állt előttem a lehetőség – ezzel együtt pedig a nagy kihívás -, hogy a saját tapasztalatomat, illetve a viszonylag friss felismeréseimet a karakterre vetítsem, és a Szeress jobban! című regényemben felneveljem a figurát. Öt évvel az első kaland után most a néhai “kurva” igyekszik patyolat tiszta, tökéletes és önmegtartóztató életet élni… Szinte rá sem ismerni. De vajon az rendben van-e, ha a személyes tragédiáinkat követő nagy önkeresésben átesünk a ló túloldalára? Ha a személyiségünket kifordítva, görcsösen igyekszünk “rendes életét” élni? Barbit továbbra is példának használva: válhat-e kurvából jó feleség? És vajon a jó feleségek szentéletűek? Előbbi kérdésre szerintem igen a válasz. Az utóbbira viszont én nemmel felelnék.

Számomra például az ideális partner “gátlástalan kurva” az ágyban, a szeretkezéseinket kívül viszont tiszta és kedves. Őszintén szólva szerintem a legtöbb férfi ilyen párra vágyik. De kérdés az, hogy egy, a fiatalkorát merész tapasztalatok nélkül átvészelő nő oldódhat-e könnyen intim helyzetben? Én nem hiszem, hogy egy makulátlan életű nő minden tekintetben boldog lehet.

Örök nagy kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e rá, vagy az ember csak a tapasztalatiból tanulhat, különben mindig kínoz majd a kíváncsiság. Szerintem néha muszáj rossznak lenni, mert szükség van rá. Muszáj megküzdeni önmagunkkal a boldogságért, mert önismereti túrák nélkül megállunk a fejlődésben és nem teljesedhetünk ki. Ne félj az önfelfedezéstől! Ha közben rossz tapasztalat ér, gondolj arra, hogy mindig van tovább. Mindenből tanulunk. És minden benyomás csak erősít rajtunk! A jövőnk kispórolhatatlan építőeleme a múlt, illetve a jelen kellemetlensége.

(forrás: life)

Hozzászólás