A Japánba látogató európaiak leginkább azzal szembesülnek, hogy az emberek mennyire fegyelmezettek, kiegyensúlyozottak, és harmonikusak. Mi a titkuk? A japán jó modor már kisgyerekkorban kialakul, ott nem látni az utcán hisztiző gyereket, vagy dühtől kivörösödött felnőttet.

 

japan-gyerekneveles

 

A japánok nemtől, kortól, és társadalmi státusztól függetlenül tisztelettel viszonyulnak egymáshoz. Talán az a legfőbb erényük, hogy a legnagyobb mértékben tudnak uralkodni érzéseiken. Nem önti el őket egyik percről a másikra a düh, de a boldogság kifejezésének is megvannak a maga jól meghatározott szabályai.

A régi japánok úgy éltek, hogy felkötötték a hátukra a gyereket, és mindenhová magukkal vitték. A gyerek így akarva-akaratlanul egész nap különböző helyzetekbe vett részt, és egyfolytában tanult. “Részt vett” a mezei munkában, de a háztartási feladatok ellátását is már nagyon kicsi korában ismerte.

Az anya nem rohant egyik szerepéből a másikba, nem volt türelmetlen, és volt ideje a gyerekére munka közben is, hiszen az mindig vele volt. Mivel a gyerek, az anyára kötve, mindenben részt vett, egy folyamatos társadalmi körforgás része volt, így gyakran előfordult az is, hogy hamarabb tanult meg beszélni, mint járni.

ERRŐL TUDNIA KELL  Egy síró fiú száll fel a buszra, mikor a buszsofőr megtudja miért sír, azonnal cselekszik

Ez a hagyomány mai napig is él a japánoknál: “a legjobb, ha mindenhova magaddal viszed a gyereked, és beszélsz hozzá”.

 

japan-gyerekneveles2

 

Japánban az úgynevezett hordozó-kendők óriási választéka vár az újdonsült anyukákra. A gyereknevelésben, a nálunk általánossá vált szokással ellentétben, ott nem csak a nők foglalkoznak. A férfiak is ugyanúgy kiveszik a részüket a gyereknevelésből. Tíz éves korukig minden gyerek a szüleivel együtt alszik, és csak ezután következik a leválási időszak. Így tanulják meg a gyerekek azt, hogyan legyenek együttérzőek, odafigyelőek, kedvesek, és megértőek.

A japánok szeretetüket soha nem fejezik ki szavakkal. Csupán a hanglejtésükből, vagy tekintetükből következtethetünk arra, hogy elégedettek, vagy éppenséggel boldogok. Ott a kisgyerekes anyukák nem mennek vissza dolgozni, hiszen nekik a legfontosabb feladatuk az, hogy megfelelően neveljék a gyereküket. Legfeljebb valami könnyebb részmunkát vállalnak be, természetesen csak akkor, ha az nem megy a gyereknevelés rovására.

Összességében elmondhatjuk, hogy a japán gyerekek a szülői odafigyelésnek, és a biztonságos szerető háttérnek köszönhetően lesznek olyanok, amilyenek. Kiegyensúlyozottak, mértékletesek, visszafogottak, céltudatosak, és kedvesek.

Hozzászólás