G.I. Joe – Megtorlás, avagy a kobra visszamar

1502

A Hasbro egyik legerősebb brand-je, a G.I. Joe, már több mint 25 éve szórakoztatja a fiatalokat. Az én kissrác koromban is jelentős szerepe volt, de mára már inkább köznevetség tárgya lett. Már nincs szüksége erre a fiatalságnak, hiszen annyi helyről kapja meg a szuperkatonák történetét – amiknek persze a nevük is sokkal kevésbé komolytalan, mint ennek – hogy egyszerűen nem lóg ki a sorból. Manapság az emberek kapásból elutasítón viselkednek, ha a Joe-k történetéről van szó és indokolatlanul lehúzták a 2009-es nagyfilmet, a Rise of the Cobra-t (A kobra árnyéka) úgy, hogy sokkal több ötletet adott, mint bármelyik másik, túlértékelt akciófilm-társa.

Így van, ugyanis ha már a most megjelenő filmről beszélünk, akkor nem árt kitekinteni a közvetlen előzményfilmre is. Előre leszögezendő, hogy aki azt nem látta, de meg szeretné nézni, az óvatosan olvassa tovább ezt a cikket, ugyanis akarva-akaratlanul spoiler-ekbe futhatok. Tehát volt nekünk a Rise of the Cobra, ami egy 2 órás akcióhalmaz volt, de a jó fajtából. Pörgős, brutál látványos és egy igazi adrenalin bomba, amit beágyaztak ebbe a kapásból elítélt történetbe, csak azért, hogy aztán jól lehúzzák a kritikusok és a nagyérdemű. Pedig a G.I. Joe talán az egyik legötletesebb brand manapság, ugyanis azon kívül, hogy több ikonikus karakterrel operál (nevezhetjük hatásvadásznak is csak éppenséggel mikor ez megjelent, akkor szükség is volt rá… akkor még nem a minimál volt a divat, na), egy elképesztően fordulatos történetvezetést tol elénk, tele árulással, megbánással meg miegymással. Igen, rá lehet vágni, hogy koppintott innen-onnan (Crysis, Star Wars), de ezt nem azért tette, hogy más tollával ékeskedjen, hanem mert ezek jó ötletek voltak, látványosak is és ők tovább vitték 1 lépéssel. Részemről talán az egyik legjobb akciófilm volt, ami nem vette magát véresen komolyan, de mégis jól érzékeltette, hogy milyen elit katonának lenni. És hogy mennyire méltó utódja ennek a Retaliation? Olvassatok tovább és megtudjátok!

g-i-joe-2

A történet szerint az első rész végén Duke (Channing Tatum) és osztaga lekapcsolta a MARS Industries főnökét és a rég elveszettnek hitt őrült zsenit, a nanotechnológia atyját, aki Kobra parancsnokká avanzsált. Jelenleg a csapat kicsit átrendeződött, ugyanis Duke mellett megjelent Barikád (Dwayne “The Rock” Johnson) és a Joe, mint különleges alakulat fénykorát éli. Az eltűnt Zartan azonban titokban átvette az USA miniszterelnökének helyét és úgy alakítja a dolgokat, hogy a Joe-kat kivégezzék egytől egyig. A néhány túlélő a tettes után indul, ám ez nem könnyű feladat és ezért annak az embernek a segítségét kérik, akik miatt ők Joe-k lehettek: Joe Colton-ét (Bruce Willis). Nem is sejtik, hogy egy, a nanorakétánál sokkal erősebb fegyvert fejlesztenek ellenségeik, akik egyértelműen a világ urai akarnak lenni…

Őszintén szólva a történet több mint korrekt, hacsak nem vagytok már megcsömörölve a sok “foglaljuk el a világot” elmélettől. Minden esetre motivációnak jó és a film globalitás érzetét is jól szemlélteti, ezzel kellően komoly alaphangot adva a storynak. Azonban már most meg kell jegyeznem, hogy a 4 év különbség miatt több karakter is kiírta magát, például Kioldó (aki az első részben a humort szállította), míg másokat annyira megszeretett a közönség, hogy varázsütésre újra életre keltették. Viharárny ugyanis annyira megnyerte a közönség kedvenc díjat, hogy miután Kígyószem leszúrta és a jeges vízbe lökte az Északi sarkon, mégis minden karcolás nélkül tér vissza a Megtorlásban és keményebb, mint valaha.

g-i-joe-3

A karaktereket illetően megint jól választottak a készítők, ugyanis Kobra parancsnok ikonikus kinézete még mindig tiszteletet parancsol, Zartan jeges lazasága még mindig pusztító, Viharárny pedig egy kisebb sereget gond nélkül lemészárol. Utóbbi egyébként megint kapott egy rivalizálási szálat Kígyószemmel és a múltjáról is kicsit többet tudhatunk meg. Barikád szerepére Rock remek választás volt, mert bár tény, hogy nem egy top class színész, de fizimiskája miatt fantasztikus karakterszereplő. Ami vele kapcsolatban nem tetszik, hogy a filmipar robusztus termete ellenére mindig esendő embernek próbálja bemutatni és ez a Tűzbogár elleni harcban csúcsosodik ki, ahol végigdobálja a sikátoron a robbantós pszichopatát, aztán az mégis felül kerekedik. Érthetetlen. Aztán van itt nekünk még a helyi bombázó katonánk, egy Jynx nevű újabb ninjánk és egy parkour mozdulatokkal operáló Kovánk.
A szereposztás abszolút korrekt és a karakterek is komolyan vehetőek, amíg a nevükön nem szólítják őket és be nem ugrik egy, a ’90-es évekből származó rajzfilm képe. Mindemellett a történetben ezúttal kicsit többször estek túlzásba, de megint uralkodtak a high-tech kütyük és remek kiegészítők, amiknek jó hasznát vették a csaták során, legyen szó hőkesztyűről vagy házitankról. A látványvilág továbbra is fantasztikus: olyan nagyperspektívájú képeket és fantasztikusan effektezett robbantásokat láthatunk, amilyeneket kevésszer eddig (London robbantása valami elképesztő). Persze főleg itt is a slow motion dominál, de ez nagyon jól mutat, főleg a ninjás-kardozós részeknél.

g-i-joe-4

És akkor ennyi? – mondhatnátok. Nagy fegyverek, nagy izmok, nagy robbanások, nagy mellbőség és kész? Hiszen ez egy abszolút átlagos látványfilmnek tűnik, amit már ezerszer lenyomtak a torkunkon. És valahol ez igaz is, de látszik, hogy a Megtorlás több akart ennél lenni és több ötletet is kamatoztattak, sikeresen. A hegyoldali kardozgatásnak nincs párja mai napig a filmtörténelemben és ahogy Zartan az atomtárgyalást lebonyolítja, abból is átérződik az, hogy hozzáértők nyúltak a témához, annak ellenére, hogy Jon M. Chu rendezőnek ez az első filmje, ami nem tánccal kapcsolatos. Mégis a probléma az, hogy valahol megfáradtnak tűnik a G.I. Joe – éra. A párbeszédek nagy általánosságban az egysorosokra mennek rá és ritka az érdemleges okoskodás. Inkább történetorientáltra sikerült a Retaliation és ez az ő esetében nem feltétlenül előny. Az ember ugyanis sorra azon veszi észre magát, hogy csak azt várja, hogy mikor lesz már végre valami bitang jó akciójelenet. Tudom, hogy kötelező a történet, de itt valahogy az akció rovására ment és ez sajnos hibapont, arról nem is beszélve, hogy a karakterek háttértörténetei nagyon rövidek és összezsúfoltak lettek.

g-i-joe-5

Maga a cím azonban csalóka: a Megtorlást ugyanis jó SW mintára a Birodalomnak kellene megtennie, ám itt az első 20 perc után már ennek ellenkezőjéről van szó sokkal inkább. A jófiúkhoz képest eltörpülnek a rosszak, pedig több kraft van bennük és ebből a legfájóbb Kobra parancsnok jelenléte, aki konkrétan nem tesz semmit, ami miatt komolyan kéne vennünk… Hát ilyen ez az új G.I. Joe – látványos, fordulatos, de valahogy nem a régi már. Értelem szerűen akik nem szerették az elsőt, azok alapból kihagyhatják, a többieknek viszont irány a mozi, mert remek látványorgia, fordulatos történettel, elképesztő túlzásokkal. A sima 3D persze megint nem ér semmit. A harmadik rész viszont döntő fontosságú lenne: végre el lehetne dönteni, hogy a franchise leáldozóban van-e vagy épp egy remek trilógiát kapunk, amit az agyatlan akciófilm címek közé arannyal vésnek be a történelemnek…

 Értékelés: 10/7

Hozzászólás