Ez egy igaz történet, melyből mindannyian nagyon sokat tanulhatunk. A mi feladatunk, hogy megváltoztassuk a világot, amelyben élünk!

Fotó: Love What Matters/Facebook
Fotó: Love What Matters/Facebook

Egy gyorsétterem pénztáránál álltam sorban, tele volt a kezem a pénztárcával, telefonnal, szatyrokkal. Egyszer csak egy vak férfit láttam meg a tömegben, aki éppen utat próbált találni a forgatagban, hogy eljusson az asztalokig. Az egyik kezében a tálcával egyensúlyozott, a papír poharat a foga között tartotta, a másik kezében pedig a fehér botja volt.

Lassan ment, koncentrált, és próbálta a hozzá legközelebbi üres asztalt megtalálni. Nagy tömeg volt, és a fullasztó melegben úgy tűnt, hogy nem viseli túl jól ezt a helyzetet.

A körülötte levő emberek csak bámulták, nem tettek semmit azért, hogy segítsenek rajta. Sőt, két fiatal még ki is nevette: “Nézd csak” – mutattak a vak férfi felé mosolyogva. Aztán úgy döntöttem, hogy leteszek mindent, ami a kezemben van, és odamegyek, hogy segítsek neki.

ERRŐL TUDNIA KELL  Az idegen azt mondja undorító a kisfia – az anya erre zseniálisan visszavág

De nem volt szükség erre, mert a semmiből egyszercsak megjelent egy kék inges fiatalember, aki mosolyogva egyenesen a férfi felé tartott.

“Jó napot, jöttem segíteni!” – mondta a fiatalember nagy mosollyal.

Elvette a tálcáját, és belekarolt, hogy a férfi könnyebben tudjon közlekedni ebben a káoszban. Egy árnyékos, hűvös sarokba vezette a férfit, és szólt, hogy most már leülhet. Letisztított az asztalt, leszedte a maradékokat, és szólt, hogy miden rendben van, nyugodtan ehet. Majd visszatért az asztalához, hogy befejezze az ebédét.

Fogalmam sincs, hogy ki volt az, de amikor mindenki csak szórakozott a helyzeten, ő abban a pillanatban sietett a férfi segítségére. Sok ilyen emberre lenne még szükségünk a világban!

Hozzászólás