Egy szeretett-gyűlölt ruhadarab története

1232

A nyelvújítási nevén nyaktekerészeti mellfekvenc, azaz a nyakkendő egyesek számára az üzleties megjelenés szükséges kiegészítője, és szívesen hordják nap mint nap, mások számára viszont gyűlölt ruhadarab: megkötni sem tudják, és egyetlen darab figyel belőle a szekrényükben, amelyet utoljára a szalagavatójukon viseltek. Pedig legyen akár selyem, elegáns és visszafogott vagy épp vicces, Miki egeres avagy meztelen nős, a nyakkendő már több száz éve dobja fel – vagy a nem megfelelően kiválasztott darab esetében – teszi tönkre a férfi ruházatát, így érdemes megismerkednünk a történetével.

A nyakkendő, amelyet számtalan módon köthetünk meg, illetve egy fárasztó nap után hanyagul meglazítva rogyhatunk le a kanapéra, eredeti nevét (franciául cravate, németül Krawatte, spanyolul corbata, olaszul cravatta) a franciáktól kapta, egészen pontosan egy tévedésüknek köszönhetően. A harmincéves háborúban ugyanis a francia katonák a mellettük harcoló horvát zsoldosok jellegzetes, horvátnak nevezett viseletét croate helyett helytelenül cravate-nak ejtették. A nyakkendő őse azonban már jóval ezelőtt, az ókorban is létezett. A rómaiak még praktikus okokból, a hideg elleni védelem miatt hordták. A XVI-XVII. században a katonák viselete volt, és mivel az ellenség támadásakor nem volt idejük rendesen megkötni, hanyagul magukra dobva hordták, ezzel pedig sikerült divatot teremteniük. A XIX. századra a nyakkendőkötés már kész művészetté fejlődött, tankönyvek születtek, hogy beavathassák a divatot követni kívánó urakat az átvetések és hurkolások mikéntjébe.

nyakkendo-2A népszerű kiegészítő mai formája a XIX. század végén alakult ki, addig ugyanis leginkább csokorba kötve viselték, de ekkor felfedezték a lelógó végekben rejlő lehetőségeket. Azaz, természetesen megmaradt a csokor is, de használata a kifejezetten elegáns ruházat, a frakk és a szmoking kiegészítésére szűkült. Manapság a nyakkendő néhány férfi számára a szükséges rossz, és legszívesebben sosem venné fel, mások viszont kész gyűjteményeket halmoznak fel belőle, nem ragadnak le az egyszínűnél vagy a csíkosnál. Kötetlenebb rendezvényeken vagy akár az irodába is szívesen viselnek egy mókásabb változatot, például rajzfilm- vagy állatfigurásat.

De ha igazi profik szeretnénk lenni a nyakkendő viselését illetően, nem árt, ha megjegyzünk néhány szabályt. Az első, hogy a nyakkendő mindig harmonizáljon az ing színével. Egyszínű inghez viselhetünk mintás nyakkendőt, mintáshoz viszont csak egyszínűt kössünk. Nyáron hordhatunk vékonyabb anyagból készült, világos nyakkendőt, télen pedig vastagabb, például gyapjúból készült sötétebbet. A nyakkendő eleje, az úgynevezett nagy tükör szélessége az évek során folyamatosan változott, régebben a keskeny volt a népszerű, mostanában viszont a tíz-tizenkét centi széles a divat. A megkötés tekintetében pedig legalább a három legismertebb típust, a hosszúkás, egyszerű csomót, a háromszögletű csomót (azaz a fél-Windsort), illetve a széles csomót (azaz a Windsort) érdemes elsajátítanunk.

Hozzászólás