A NASA szakemberei kihasználták azt a lehetőséget, hogy az űrhajósaik között volt egy ikerpár: Scott és Mark Kelly. Scott 342 napra a Nemzetközi Űrállomásra költözött, míg Mark egész idő alatt a Földön maradt. (Scott összesen 500 napot töltött egyhuzamban az űrben.)

A kutatásból évvel ezelőtt már írtunk. Az már akkor is látszott, hogy a kísérlet meglepő eredményeket produkál. Mindenki azt várta ugyanis, hogy nyilván az évet az űrben töltő Scotton látszik majd meg jobban az idő múlása a mikrogravitáció káros hatásai, a nagyobb sugárzás és az űrhajós ételek miatt. Az eredmények szerint azonban Scott Kelly jobb állapotban jött haza, mint amilyenben elhagyta a Földet: a kromoszómaláncokat lezáró telomerjei hosszabbak lettek, mint voltak.

Ez azért érdekes, mert a telomereket tartják az öregedési folyamat alapjának. Minden sejtosztódáskor rövidülnek valamelyest, és ha elfogynak, a sejt képtelen rendesen továbbműködni. Az űrbéli körülmények azonban mégsem gyilkolták jobban Scott telomerjeit – a kutatók szerint valószínűleg azért, mert a szokottnál rendszeresebb és kiadósabb edzés, illetve a jól tervezett, alacsony kalóriás étkezések jótékony hatása felülmúlta az űr viszontagságait.

ERRŐL TUDNIA KELL  BLACK FRIDAY TÖRTÉNETE

A kutatás végleges eredményei egyrészt igazolják, hogy a telomerek valóban meghosszabbodtak, másrészt viszont megállapítják, hogy a többségük a Scott Kelly hazatérését követő két napon belül visszarövidült. De nem mindegyik: mint kiderült, az űrbéli ikerpár génjeinek 7 százaléka maradandó változáson esett át, ezek még két évvel a hazatérés után sem alakultak vissza.

A minap olvastam is az újságban, hogy a DNS-em 7 százaléka maradandóan megváltozott. Olvasom, és arra gondolok, hú, ez fura

– mondta Scott Kelly.

Az ikerkísérlet, amellett, hogy önmagában is érdekes, az egyre komolyabban tervezett Mars-expedíciók miatt is fontos, hiszen addig nem ártana valamivel jobban érteni, mi is történik pontosan az emberi szervezettel, ha hosszabb időre a világűrbe küldjük.

Hozzászólás