A nő élete legboldogabb napja volt, amikor a pap előtt állhatott vőlegénye mellett. De nem csak azért, mert férjhez ment. Nagyobb oka van a boldogságra…

 

57pktkqturbxy9hyweyn2uynjuznjy1yjcyn2nimgnmntljmtk3y2y0zc5qcgvnkpudlqdna47nagctbc0dfm0bva

Amikor az ember úgy gondolja, tökéletes az élete, a sors dob egy csavart labdát, amit nem kaphatsz el, és egy pillanat alatt minden megváltozik. Így történt ez Gina Springhower életében is.

Az egyetemista lány remekül tanult, saját üzlete volt, az élete révbe ért. Aztán hozott egy rossz döntést: beült barátja kocsijába.

„Rossz érzésem volt előtte, de nem gondoltam, hogy ekkora nagy baj történik majd velem.” – meséli Gina. – Elveszítette az uralmát a kocsi fölött, és hatalmas balesetet szenvedtünk, felborult, és összeroncsolódott az autó. Nagyon súlyos sérüléseket szenvedtem, eltört a gerincen, lebénultam és kerekesszékbe kerültem. Az életem a gerincemmel együtt tört ketté.

De összeszedtem magam, és keményen dolgoztam azért, hogy újjáépíthessem az életemet.

Kértem a terapeutákat, segítsenek, hogy a helyzetemből a lehető legtöbbet ki tudjam hozni. Egész idő alatt velem voltak, ösztönöztek. Hála nekik, soha nem veszítettem el a reményt.

ERRŐL TUDNIA KELL  Kreatív, ám nagyon elborult körmök Halloweenra!

Gina kilenc hónapot töltött intenzív terápiával, majd befejezte a főiskolát, és visszament tanítani. De valami még hiányzott az életéből. A szerelem.

– Soha nem fogom elfelejteni, amit mondott néhány évvel a balesete után… Apa, mit gondolsz, lesz valaki, aki szeretni fog engem? – azt hittem, megszakad a szívem, meséli Gina édesapja. – Biztos, hogy találsz majd valakit, mondtam neki. És így is lett. És akkor jött John, a csupamosoly férfi, akinek a szíve a lányomé.

– 9 hónapos kemény munka volt megszokni, hogy megszokjam az állapotomat, és az azzal járó rutint. A kerekesszék ellenére szerelmes lettem egy csodálatos emberbe, aki viszont szeret, John Springhowerbe.

2014-ben férjhez mentem hozzá, mindenki döbbenten nézett, hiszen az elmúlt 6 évet kerekesszékben töltöttem, és akkor ott, a saját lábamon „sétáltam” oda az oltárhoz.

Hozzászólás