Kedves Anita, ott Miskolcon, a Petneházi utca környékéről! – kezdődik a levél, mely cseppet sem bántó, mégis, ha végigolvassa az ember…

 

o1gktkqturbxy9lngflody5yja1ngnlyte1njawndjlnzgzytk5yjrjyi5qcgvnkzmfzqmuzqmu

 

„Kedves Anita, ott Miskolcon, a Petneházi utca környékéről! Itt a képen maga Csuha Ferenc helyi hajléktalan látható, akinek bevallása szerint minden meg kell küzdenie az életéért. A szállás nem gond, tűri a fagyot, az esőt, de a kajáért menni kell. Betegen is.

Ezekben a hideg napokban egész nap megy – mint az Urbán lelke –, hogy meg ne fagyjon. Nappal keres búvóhelyet egy kis alvásra, mert az éjszakái soha sincsenek biztonságban. Miskolcon sok a nagy mellényes duhaj, garázda fiatal, aki csak úgy neki megy Ferinek. Megüti, majd tovább megy. Elégedetten.

Feri, mint mondja, megszokta. Rá se ránt. Megbékélt a sorsával, számára természetes, hogy vannak köztünk olyanok, akik a gyengébbeket, az elesetteket bokszzsákmánynak tekintik. Lelkük rajta. Feri viszont még egy kést sem tarthat, mert igazoltatásánál rögtön előállítják. Három napig ült a fogában, mert nem volt személyi igazolványa. Ellopták vagy elrabolták tőle, pénze meg nem volt az újra. Tudom, ma már ingyen kaphat másikat.

ERRŐL TUDNIA KELL  10 jel, hogy 40 évesen még fiatal vagy

Na, kedves Ainta, ahogyan hallom, önnek is ellopták a tárcáját a vásári forgatagban. Odalett a pénze. Az üres eldobott tárcát a fontos irataival éppen Feri találta meg. Jobb dolga nem lévén, pechére elvitte Önnek a lakására és minden kérés nélkül átadta. Gondolván, ezzel a gesztussal sok időt, fáradtságot megtakarít. Nem kell az okmányirodába mennie az új igazolványok kiváltására.”

 

Hozzászólás