Szokatlanul sokkoló (ön)kritikus bejegyzést tett közzé a Facebookon Bagyó Sándor, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának elnöke. Azt írta, “itt az ideje, hogy kulturált vitát folytassunk a vízi balesetek okairól.” Szerinte nem elég agresszív a vízimentők kommunikációja, és néha már-már erőtlennek érzi magukat a közönnyel szemben. 

Azonban van egy igen fontos kérdés! Mit tehet az egyén? Hol van az egyéni felelősség határa?

– folytatódik a bejegyzés. Mint írta, nem egy olyan vízbefulladás történt az elmúlt időszakban amikor

  1. az áldozatok (zömében felnőttek) nem tudtak úszni,
  2. egyik eset sem a kijelölt fürdőhelyen történt, sokkal inkább a strandbójákon kívül, közismerten a mély vízben, a parttól távolabbi helyeken.

“Igen, beszélnünk kell az előzményekről is, arról, hogy egy úszni nem tudó ember hogyan jut el arra a pontra, hogy mégis vízbe ugrik.”, írja Bagyó, aki ezután egy szonár (ultrahangos kereső) képernyőjéről tett be egy fotót.

Amit látnak, jól látják… Egy élettelen test. Ezt látjuk, amikor a feltételezett eltűnés helyszínén keressük az eltűnt személyt. Itt már nincs esélyünk az újraélesztésre sem.

Bagyó azzal zárja a bejegyzést, hogy “óvodás kortól felnőtt korig mindenkit be kell vonni a párbeszédbe és azonnal cselekednünk kell!”, illetve, hogy várja mindenkitől az észrevételeket.

ERRŐL TUDNIA KELL  Megdöbbentő, hogy mit tesznek az emberek ezzel a 6 éves kislánnyal… A férfi a végén a legrosszabb!

Hozzászólás